fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading

Advertisements

az a bizonyos első félév

A legdrágább a költözködésben mindig az első fél év. Akkor még nem tudod, hogy mit hol lehet olcsón venni, akkor még nincs biztosításod, és nem is teszed el a gyógyszertári számlákat, mert csak később tudod meg, hogy azt az adózásnál beszámíttathatnád… Meghát itt van a lakáskérdés is. A legtöbb nyugat-európai piacon külföldiként az  ingatlaniroda közvetítése áll rendelkezésedre. Persze próbálkozhatsz magad is intézni, attól függ, hogy maga a piac engedi-e, talán tudsz szerezni így is lakást. De a

Continue reading

szerencse-e?

Nem tudok még rájönni, hogy szerencsések vagy szerencsétlenek vagyunk-e itt, Olaszországban. Egyébként is kétségekkel fogadtam el ezt az állást. Az Oxfamnak dolgozni nagy megtiszteltetés, a világ egyik legjobb szervezete, és nem csak azért, mert a fejlesztési munkája, a szegénység elleni küzdelme nagyon fontos és hasznos, de mint nonprofit szervezet is nagyon hatékony. A szakmánkban az egyik legnagyobb és legjobb szervezet, efelől nincs kétségem. De az olasz iroda…nem is tudom.
Először is aggodalomra adott okot maga Olaszország, mert tele vagyunk előítéletekkel iránta. 2001-ben voltam utoljára hosszabb távon Olaszországban, Calabriában, EVS Continue reading

jaj szegény fiúk!

Azért most már kezd elegem lenni abból, hogy mindenki sajnálatát fejezi ki Gergő és Levi felé. Értem én, hogy most „csak” az unalmas Nyugatra megyünk és a karrierista anya és feleség szeszélye miatt szegény Gergőnek és Levinek a világ egyik legszebb térségében, a leglátogatottabb városban kell a lábát lógatnia a következő időszakban, de azért mégis borzalmasan kegyetlen és önző vagyok, hogy ezt kérem tőlük. Persze ők nem ellenkeznek sem a költözés, sem a részvétnyilvánítás okán! Ami aztán különösen dühítő.
A nők általános véleményéről már korábban írtam (Apák nevében), de itt a pasikat említeném meg, akik olyan nagy sajnálkozással veregetik vállba Gergőt, hogy „szegény”, kénytelen a tündéri kisgyerekével Continue reading

itt és ott

df8f69764f3ba55edf569fead828f75cÚjra itt! Nem volt netem egy ideig és közben pár kilóméterrel odébb is költöztünk, közeledve Magyarországhoz, ha még nem is távolságban, de időben mindenképp…

Az elmúlt három hét nem semmi! Mondhatnám, hogy esszenciája az életemnek, egy adag sűrítmény, egy sűrű szörp, amit elvileg az ember felvizezve iszik, ha szerencsés, akkor igazi málnaszörp és még arra is van módja, hogy egy romantikus, karos szódásüvegből töltsön rá hideg vizet egy forró nyári délelőtt.

A héten Gergő hazaköltözött, ami már önmagában is elég izgalom lett volna, de láthatóan az izgalmak még csak akkor kezdődtek. A hatodik hónapban vagyok és eléggé nyögve-nyelem a terhességet, amit csak tetéz, hogy elérkezett a legmelegebb hónap, amikor úgy érzed magad kilépve a házból, mintha egy szaunába érkeznél. Sajnos már a medence sem annyira biztonságos számomra, mivel egyre többen belemerészkednek a Continue reading

farang életkör Thaiföldön

my-tree-betty-ohareJutka küldött nemrég nekem egy rendkívül érdekes cikket a Thaiföldön élő külföldiek “élet- és halálkör”-éről, ahol az író a buddhista élet- és halálkört aktualizálta a farangok (a thai-ok így hívnak itt minket) életciklusára Thaiföldön. Ha valaki járt már itt, biztos feltűnt neki, hogy ez a legkedveltebb ország Délkelet Ázsiában a nyugati turisták körében. De nem csak turisták körében, hanem az idetelepülő nyugatiak körében is. Van egy nagy számú expat közösség, akik egyszer idejöttek és aztán már nem is akartak távozni. Talán hazamentek még összepakolni, de rövid időn belül minden téli ruhájukat hátrahagyva költöztek az örök Paradicsomba, Thaiföldre. Mezítláb járnak ezután vagy öltönyben, az mindegy, de jó sokan vannak, akiket a szívük húzott ide. Aztán vannak, elég sokan idős, fehér férfiak, Continue reading

emigrálás… avagy mi mit tanultunk

imagesHova?
Egy ideig pályázgattunk külföldi állásokra otthonról, de mivel nem volt semmi foganatja elhatároztuk, hogy elindulunk, lesz, ami lesz. Hova? Majdnem mindegy volt hova, csak el innen. Kinyitottuk a térképet. Nos, hol vannak barátaink? És számba vettük Európát, itt hideg van, ott túl sokat esik az eső, amott a miniszterelnök egy idióta… igy lett Kanári szigetek. Ott van Hajni és jókat irt a blogjában (köszi, köszi mindent Hajni!!). Meleg van. EU van. Van jogunk dolgozni, gyereknek suliba járni. Demokrácia van, spanyol demokrácia, alulról szerveződő, mozgalmakra épülő. Jó lesz.
Előkészités
Tudtunk-e spanyolul? Nem. Volt-e munkánk? Nem. Volt-e pénzünk? Continue reading