olasz átok

Mostmár tényleg kezdem azt hinni, hogy ez az Olaszország a mi „fekete felhőnk”, ami csak úgy villámlik, dörög a fejünk fölött. Egyszerűen mint egy átok, úgy tornyosul felettünk. Mintha semmi, de semmi nem lenne rendben itt, valahogy nem csak hogy rossz helyen, de rossz időben és még mintha rossz dimenzióban is lennénk. Egyszerűen már nem tudok mi másra gondolni, annyira sok szerencsétlenség történik folyamatosan velünk, most már több, mint egy éve egyfolytában.
Tudom, hogy elmesélve pár év múlva már nem is fogom érteni, hogy min akadtam ki annyira, de most ez egyszerűen elemészt!
Itt az élet totál kiszámíthatatlan.Persze nem minden szempontból, de pénzügyileg és a szabadidőt illetően mindenképpen, azaz totál kiszámíthatatlan, hogy mennyi bevételed és kiadásod lesz egy hónapban és hogy mennyi időt kell eltöltened különböző hivatalokban, hogy próbáld megvédeni a jogaid valami idióta, abszurd procedúrában…
Próbálok elvonatkoztatni, és azt sem tudom biztosan, hogy csak mi vagyunk-e pechesek, vagy ez mindenkivel így van-e? Az biztos, hogy az olaszok sokmindenre egyátalán nem panaszkodnak és mikor én panaszkodom rá, akkor csak annyit Continue reading

Advertisements

hullámvölgyek

Ezt a cikket még júniusban írtam, de akkor nem volt netem, nem tudtam ide feltenni. Szerencsére azóta jobb lett a helyzetünk, megjött végre Gergő is, de a rendőrségi ügy még mindig ugyanaz…

Nem emlékszem mikor volt legutoljára ilyen nehéz. Babszi sikítva ordít. Éjjel 11 óra van.  Még mindig nem alszik. Épp az éjjeli kislámpa izzóját fogta meg, valószínűleg forró volt, ez lehetett az oka a sikításnak. De ha nem ezért, másért nem alszik. Éjjel kettőkor sikítva ébred, hogy fáj a foga, vagy hajnali háromkor sír fel a kukásautó vagy a mentő szirénájára. Mondjuk ha véletlen ő nem is ébred fel ezekre, én akkor is. Aztán vadászni kezdem a szúnyogokat, amelyek a fülembe zsonganak. Nagyon sok a szúnyog. Össze-vissza csípnek. Szegény Babszi ő is tele van csípésekkel. Nekem a karomon van kb 25 csípés, a lábam meg vörös a sebektől, ahol kikapartam.
Több mint egy hónapja vagyok itt és nem intéztem még semmit. Vagyis folyamatosan intézkedek, de semmi eredménye. Összefoglalva azt mondhatnám, hogy az eddigi Continue reading

fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading

megkülönböztető megkülönböztetés regisztrálva

20140918_110805a hosszan tartó vizumhoz rendőrségi papir is kell,
– valami cucc, hogy nem vagyok bűnöző? – kérdeztem a HR-es sráctól, Game-től (itt mindnekinek olyan beceneve van, amit a nagyszülők ráaggattak, például Sampon, mert sokat szeretett hajat mosni, vagy Game, mert folyton játszott, de van Um is, ami amolyan “mmm, de finom”).
– igen, igen, nem, nem – bólogat és mosolyog és most nem tudom, hogy akkor igen vagy nem… – csak vesznek ujjlenyomatot és kész – magyarázza.
Igyhát az egyik csütörtöki délelőtt elballagunk a nagy-nagy-legnagyobb rendőrségi komplexumba Bangkokba, ahol a belépéskor máris mosolyogva Continue reading