firenzei szúnyoginvázió

  • Szétmarnak ezek a dögök! – kiáltom, mert már elegem van, hogy mindig van szúnyog.De nem csak néha, nem csak este, nem csak ha felkapcsoljuk a villanyt, nem csak a folyóparton, hanem mindig és mindenhol!
  • Te mit csinálsz a szúnyogok ellen? – kérdezem Cleliát.
  • Semmit. Van szúnyogriasztónk, olyan konnektorba dugós.
  • Olyan nekünk is van, de nem nagyon használ. Ezek folyton jönnek!
  • Sajnos ez van, és ráadásul egész évben vannak… – teszi hozzá Virginia.
  • Mi?! Télen is?
  • Igen, a tél nem olyan hideg, hogy megfagyjanak, szóval télen és nyáron is vannak.

A lábaim már véresek a vakarástól. Tök jó, épp vettem egy szép olasz cipőt, de a lábam, mint egy tehénpásztoré, mintha csak bokrokban laknék… tele vagyok karmolva, marva, kaparva, tele vörös foltottak, sebekkel.
Szegény Babszi, őt is eszik, de most mintha leginkább engem ennének. Pedig Bangkokban éppen engem hagytak ki a szúnyogok, előbb kóstolgatták Levit és Gergőt is.
Szúnyoghálót nem tudunk venni, az ablakaink egyébként is vagy három méteresek és ha betapasztanánk szúnyoghálóval a lakás legjobb részének lenne annyi. Most olyan kicsit, mintha az égben laknánk, a felhőket látjuk és szállnak a fecskék is a fejünk felett és távol ott a Fiesole hegye… A levegő is kevésbé jönne be, ami a 40 fokos hőségben igencsak számít.
A boltban a bácsika nagyon aranyos, megpróbálja nekem megnézni, hogy mik is vannak az elektromos szúnyogirtóban, de ő nem látja, én nem értem.

  • De biztos nem ártalmas!
  • A kisbabákra sem? – kérdezem gyanakodva. Én már nem bízom semmiben. Mikor még a babanaptejek is tele vannak rákkeltő szerekkel.

Persze később rákeresünk és azt írják, hogy nem ajánlatos hosszan használni. De mi a hosszan? Az, hogy minden este használjuk, legalább 12 órán át, az hosszúnak számít? Meghát mi mást használhatnánk? A füstölősök, égetősök kültérre valók. Bár így is nyitott ablak mellett alszunk, de azért attól még jobban tartanék, hogy azok mit tartalmaznak. A gyógyszertárban a babáknak való cuccok között van egy színes, gyerekes szúnyogriasztós karkötő.

  • Ez jó kisbabáknak? – kérdezem.
  • Persze! – vágja rá a gyógyszertáros.

Azért alaposan megnézem. Meg is találom rajta, hogy három éves kor alatt nem ajánlott. Jó, hogy a kisbabás részlegen van…
Szóval bármilyen tanácsot szívesen fogadunk, főleg természeteset! Például úgy tudom, a szúnyogok sem szeretik, mint a bogarak sem a kókuszos illatot, szóval most épp kókuszos sampont keresünk… Bár azzal meg az a baj, hogy a sampont is csak természeteset szoktunk, ami bio is, szóval kicsit sok mindennek kell egyszerre megfelelnie.

 

 

az Elnökségünk

Na, nemrég betekintést nyerhettem az olasz felső tízezer életébe… ugyanis az Elnökségünknek kellett előadást tartanom Milánóban.

  • A lényeg, hogy meg kell őket nyugtatni, hogy minden rendben megy! – magyarázta már századszorra Pietro.
    Merthogy miért is ne menne minden rendben? Miért gondolják, hogy nem megy minden rendben?
  • Merthogy szerintük nem vagyunk elég innovatívak és miért is nem csinálunk más fundraisinget, és például az egyik mindig azt mondja, hogy a fia iskolájában gyűjtsünk pénzt, mert a fia nagyon lelkes…
  • Öööö… okés, de végülis az a cél, hogy 2,4 millió eurót összegyűjtsünk egy évben… azt gondolják, hogy ezt egy iskolában meg tudjuk tenni? – kérdezek vissza és Pietro vigyorog, hogy hát ez az…

Continue reading

Babszi

Schmidt Oliver, alias Babi, Babszi.
1 éves, magyar állampolgár, firenzei lakos.
Szereti kinyitni reggel a spalettákat. Szeret a kutyáknak ugatni az ablakból.  Szeret a reggeli fénycsíkokra lépni, az estieket meg a plafonon szemmel tartani. Szereti a hűtőből kiválasztani a friss zöldseget és beleharapdálva a zöldbabba, sétálni vele a lakásban. Szeret két lábbal belállni az edényekbe es bármiben, amiben elfér két kis lába. Szeret a sarokba pisilni, és a zuhanyozó ajtaját ezerszer is kinyitni. Este a párnákat magára rakva hemperegni,fürdés után szellemeset játszva törülközőbe bújni. Szeret este a szemembe nézni mosolyogva és közben lassan kinyitni a pelusat és lecsúsztatva kimászni belőle. Szeret meztelenül szaladni körbe körbe,

Continue reading

végtelen(ített) történet

Ez a karmád! – vágja rá Gabby, az angol lány, aki Mexikóban lakik és a nemzetközi központnak dolgozik. Épp elmeséltem, hogy mennyi adminisztrációba botlottam itt.

  • Ez mind azért van, mert otthon olyan nagy volt a szám, hogy nincs nagyobb bürokrácia, mint Magyarországon! Ezért kaptam ezt.

Két hónapja vagyok itt és ma kaptuk meg a rezidenciát végre. Már az elején érdekes volt, mikor elmentünk Virginiával az irodából az első intézménybe. Az első lépcsőt még könnyedén vettük, adószámot kellett kérnünk. Ezt meg is tettük, de kiderült, hogy engem véletlen férfinak regisztráltak, így vissza kellett menni. Újra végigülni a sort meg minden. Közben Continue reading

hogyan is kerültem épp ide

Indiában egy lépéssel jobban olasz lettem. Az úton odafelé pedig megértettem, miért is vagyok éppen itt.
Egy nemzetközi találkozóra mentünk Pietróval, a főnökömmel, ahol a többi Oxfam iroda marketing igazgatójával találkoztunk. Vonattal mentem a vasárnapi forróságban Firenzéből Arezzoba, ahol Pietro felvett egy kis fekete bogárral és végigautóztunk Rómáig. Közben dugóba kerültünk, elmeséltem hogyan kerültem 2000 szilveszterén Belgrádba, ő meg elmesélte milyen volt egy ENSZ konferencia sok-sok évvel ezelőtt, elmeséltem hogyan építettem costa ricai kapcsolatot Rio de Janeiroban ő meg hogy milyen projektben vett részt Ecuadorban.
– És Pietro, de mi voltál, mielőtt Public Engagement igazgató lettél az olasz Oxfamnál?– kérdeztem gyanútlanul egyszercsak. Continue reading

fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading

az a bizonyos első félév

A legdrágább a költözködésben mindig az első fél év. Akkor még nem tudod, hogy mit hol lehet olcsón venni, akkor még nincs biztosításod, és nem is teszed el a gyógyszertári számlákat, mert csak később tudod meg, hogy azt az adózásnál beszámíttathatnád… Meghát itt van a lakáskérdés is. A legtöbb nyugat-európai piacon külföldiként az  ingatlaniroda közvetítése áll rendelkezésedre. Persze próbálkozhatsz magad is intézni, attól függ, hogy maga a piac engedi-e, talán tudsz szerezni így is lakást. De a

Continue reading