anyaprojekt

Egy csodálatos élményben volt részem nemrég. Egy fantasztikus projektbe hívott be egy régi barátom, egy igazán fontos projektbe. Fontos nekem és fontos másoknak is. Ez egy “anyaprojekt”. Anyák hozzák létre anyáknak. Egy női projekt nőktől nőknek. Egy segítő projekt, önsegítő, másokon segítő.
Anyaként az élet más. Nem csak nehéz, hanem durván más. Első anyaként megéli az ember, épphogy túléli, de aztán másodszorra, vagy egyedüli anyaként méginkább. Elfelejtheted a korábbi életed, nincs szabadidő, egy csepp sem, nincs hobbi, nincs szabad gondolat. Nincs alvás. Csak a kötelesség. Semmi más. Sokáig nem ihatsz kávét sem, hogy ébren tartson, nem ihatsz

Continue reading

Advertisements

a nagy madridi tali

Madridi tartózkodásunk valódi célja egy meeting volt, ahol a konzultánsi munkánk befejezéseként egy előadást kellett rittyentenünk és aztán okosan hozzászólni a következő két nap megbeszélésén a megbízónkkal, a világ legnagyobb állatvédelmi szervezetének európai igazgatójával (Humane Society International) és egy élő legendával, a szakmánk legnagyobbjával, D. U.-lel. Merthát úgy alakult, hogy Ruud, – a világ legjobb főnöke, aki egy 50 eurós belga csokibombont küldött nekünk az első közös sikerünknél – a “kutyás főnök” épp a top legmenőbb konzultáns céggel gondolta megosztani a projektünk eredményeit, és megvitatni velük, hogy mi is legyen a világszintű stratégia. Gondolhatod! D. nevét kábé tizenötéve hallottam először, mint a Continue reading

politika, politika, haj!

Asszem az expat (vagy másnéven migráns :P) lét elviselhetetlen könnyűsége épp az, aminek ellentéte olyan elviselhetetlen nehézzé teszi az otthonmaradást. Könnyen felejtjük külföldön, hogy mi űzött el otthonról. Külföldön először turisták, majd letelepedők leszünk, a letelepedés feladatai, először a szükséges papírok beszerzése, a lépések egymás utánja, a sorbanállás, a lista sorra kipipálása, az adószám, a lakcímkártya, a bankszámla, a lakás, az iskola, a sorra megismert utcák, az új szokások kialakítása, mind-mind telíti a napokat, heteket, hónapjainkat. Aztán a hétköznapok, a munka, a Continue reading

Hola Madrid!

Éjjel elhagytuk megszeretett új otthonunkat, Oieras-t, Lisboa-t, Kingát és átvonatoztunk Madridba. A gyerekek odáig voltak! Levivel már korábban is aludtunk vonaton, mikor Bangkokból Észak-Thaiföldre utaztunk, de ott nem volt külön hálófülkénk, ott mindenki együtt volt mindenkivel, csak függönyök választottak el minket egymástól. Most viszont kibéreltünk egy hálókocsit, amiben csak mi négyen voltunk. Este indult a vonat és mire felcuccoltuk a bőröndöket, összecsuktuk a babakocsit, felpakoltunk a Natával (portugál édesség) teli szatyrunkat, máris indultunk. Itt kell megemlítenem, hogy ha csak úgy utazgatnánk a világban, akkor kevesebb cuccunk lenne, de mivel mi épp költözésben is vagyunk, eléggé nagy kihívás a cuccainkat értelmesen rendezni. Egy adagot hazavittünk már Firenzéből közvetlen, de még így is túl sok cuccunk maradt, no meg mindig be is kell

Continue reading

Lisszabon-Lisbon-Lisboa

Lisszabon eklektikus, bohém, régi, modern, kék-fehér csempés régi és hófehér modern házakkal, zenés, nyüzsgő, fiatalos, hangulatos, tele kis, meredek utcákkal, középkori templommal kis utca végén, kanyargós fehérköves sikátorokkal, fadót éneklőkkel, cseresznyelikőrt kínáló nénikkel a sarkon, bazinagy rengeteg múzeummal, gitárosokkal a kiskocsmákban, vegán fagyizókkal, graffitizett házakkal. Feledhetetlen édességekkel, lassan cammogó, turistákkal teli villamosokkal, városi lépcsőkön levágtató biciklisekkel, kávézós könyvesboltokkal, gyár-kocsmákkal. Tele Überrel és Airbnb-vel és otthon is tölhető, bérelhető elektromos rollerekkel. Kiállításokkal, múzeumokkal, templomokkal, kastélyokkal. Dimbekkel és dombokkal. Modern és tradicionális éttermekkel, kiülős helyekkel, beülős helyekkel, kis hangulatos éttermekkel, cukikkal, kávézókkal. Házi készítésű fagyikkal és tengerparton lebzselő fiatalokkal. Koppintott Krisztus szoborral és San Fransisco-s piros híddal és folyókkal, öblökkel, mérhetetlen óceánnal. Kis vitorlásokkal, turista hajókkal, átvonszolódó uszályokkal, óriás luxus-hotel-hajókkal. Parton ülő

Continue reading

minden után

Devianart. Hamza Design Without dreas there is no life

Milyen életet élnél, ha bármilyet választhatnál? Utaznál-e a világ négy sarka felé? Megmásznád-e a Himaláját, napoznál thai szigetek hófehér partjain, megnéznéd Patagóniát és Óceánia világát, mennél kengurulesre Ausztráliába és Rióba karneválra, koncertre Londonba, cseresznyevirágzásra Japánba? Ennél-e a Tádzs Mahalnál igazi indiait és Portóban szürcsölnél portóit? New Yorkban és Milánóban színházba mennél, Párizsban Moulin Rouge-t néznél? Ejtőernyőznél és fesztiválról fesztiválra járnál?
Többre vágynál-e ennél?
Szibéria expresszen sakkoznál francia hippikkel, Zanzibáron búvárkodnál, Cape Townban majmokat etetnél? Koppenhágában Klímacsúcson Greenpeace aktivista lennél, teherhajón titokban utaznál, Skóciában ökofarmon önkénteskednél, Kanári Continue reading

totál belezúgtunk a városba

egy komolyzenei koncert plakátsorozata

Nem tudom hová tenni ezt az országot. Nyugat is meg nem is. Idegen is meg nem is. Írásban mintha érteném is a nyelvet, szóban cseppet sem, spanyolos is, franciás is, szlávos is egyszerre. Modern is és régi is.
Egy külvárosi helyen lakunk, vagy inkább egy fővároshoz csatlakozott kis faluban, ami valószínűleg egy drága környék. Nagy pálmák a kertben és papagájok röpködnek, de a legtöbb ház régi, egyméteres falakkal, pici ablakokkal. Itt minden csupa fekete macska. Fekete macskák árnya van a régi, üres házfalra festve, a két kis bolt is cicás, az egyik egy gyerekjáték-gyerekkönyv bolt, benne hétvégenként vers- és meseolvasó körrel ovisoknak. A fiatal anyuka, aki működteti a kisfiával játszott a csöppnyi boltban, mikor bementünk, Olivert is invitálta. A mesekönyvek mind modernek, feminista kislánykönyvek angolul és portugálul. Itt sok a Frida Kahlo is, táskán,

Continue reading