Lisszabon, Belém, Ócenárium

Eddig nem nagyon pihentünk, minden nap mentünk valahova. Megnéztük a parkot, a kastélyparkot, a tengerpartot (megtaláltuk az átjárót :P) és a belvárost és Belémet és templomokat és a főédesség otthonát (és ettünk is ott a híres Pastel de Natat, amit ott Pastel de Belém-nek hívnak) és voltunk az Ócenáriumban, ami irtó jó volt és az egész az Expós városrészben volt, ami nagyon messze volt, de nagyon jó is és taliztunk Kingával is, aki nyáron költözött ide és ránkírt egy régi-régi ismerős is, aki épp itt van a web-summit-on. Ezek közül mind nagyon Continue reading

Advertisements

elköltöztünk megint…Olá Lisszabonból!

Huh, na végre, kint Olaszországból! Nem is hiszem el!
Két napja hagytuk el az országot, de még kell idő, hogy ellazuljunk. A tulajunk miatt ki kellett költözni egy nappal korábban, ami egyébként elég macerás volt és ráadásul azt akarta, hogy egy felújított lakást hagyjunk magunk után. Mondjuk könnyű volt úgy okoskodnia, hogy nem volt ott, mikor beköltöztünk. Nem is értem ezeket az embereket. Egyszerűen bevallhatta volna, hogy a kauciónkat a következő teljes felújításra szánja és kész. Na mindegy, ez is mögöttünk van már, azaz “elfújta a szél” és ne aggódjak emiatt tovább!
Egyszerűen új életet kezdünk, még ha valamiért most nehezebb is elhinnem, mint eddig. Talán igazán megviselt ez a 1,5 év. Talán a stressz a munkahelyemen, a sok igazságtalanság, a jövőtlenség, a sok gond a lakással és a kialvatlanság… mindegy. Mindez a múlté, még ha csak két nap is telt el!
Az utsó pillanatban eléggé beparáztunk a lisszaboni út miatt. Mivel Firenzében durván elromlott az idő, hirtelen megijedtünk, hogy milyen lesz, ha végig, az egy hónap alatt zuhogni fog Lisszabonban? Erre kedves ismerősök ránkírtak, hogy szerintük tök jó hely Continue reading

szabadidős programok gyerekkel

Most, hogy tudjuk, hogy mindjárt elköltözünk innen, valahogy minden sokkal könnyebb. Három hétvégén is remek programokat találtunk, az egyiken elmentünk egy közeli helyre, Pratolino kertjébe, a Demidoff villába, parkba. Ez egy nagyon szuper hely! Ha zöldbe akarsz menni Firenzében, akkor ide érdemes. A belvárosból lehet busszal kimenni Pratolinoba, ami olyasmi, mint mondjuk Budakalász vagy valami ilyesmi, a várossal összeépült kis falu. A hely egy kis dimbes-dombos helyen van és a leghíresebb része ez a bizonyos óriási park villákkal, ami volt a Medicieké is, de aztán a Demidoffoké. A park tök ingyenes – legalábbis mikor mi ott voltunk – és nagyon nagy, óriási parkokkal, hatalmas fákkal, egy nagy napenergia gömbbel, villákkal a reneszánszból. Ami a legjobb, hogy nagy melegben is kellemes, mert az óriási öreg fák alatt le lehet heveredni, jönnek a családok piknikezni és ami Continue reading

magánlecke

Nagyon lelkesen vetettem bele magam abba az ötletbe, hogy idén mi alakítsunk ki Levi tanrendjét.Mivel már tizenhárom éves, igazán komoly témákat is fel lehet vele dolgoztatni és mivel elég jól tanul egyedül, ezért meg is lehet bízni abban, hogy tényleg alaposan átveszi a tananyagot. Ahogyan egyre több időt szenteltem a kérdésnek, egyre jöttek elő belőlem az ötletek, mint valami kiapadhatatlan forrás. Évek óta nem voltam ilyen lelkes.
A lényeg, hogy idén mi állítjuk össze Levi tananyagát. Mivel az a tervünk, hogy kicsit utazgatunk még idén, ezért Levi magántanuló lesz. Olaszországban egyébként is csak szeptember 17-én kezdődik a suli, mi meg október végén már le is lépünk. Azt tervezzük, hogy egy hónapot töltünk Portugáliában, majd két hetet Spanyolországban, Continue reading

anyák Olaszországban

Hát itt sem könnyű anyának lenni. A indonéz, a thai, a filippinó dolgozó anyák élete után megdöbbentő látni, hogy a világ másik végén – elvileg a „jobbik felén” – ugyanúgy nem könnyű anyának lenni. Hihetetlen, hogy alig látunk olyan statisztikát, olyan tanulmányt, kutatást, programot, ami arra irányulna, hogy könnyebb legyen a nőknek az anyaság első éveiben megszervezni az életüket, hogy könnyebb legyen visszailleszkedni a munkahelyre és hogy hogyan tudják a hétköznapi anyasági teendőiket összeegyeztetni a munkahelyivel.
Itt egyébként is nagyon nagy a bürokrácia, amivel az ember szabadidejének nagy része elmegy. Ha végre van munkahelyed, akkor nagyon meg kell becsülni, mert nagy a Continue reading

ciao Italia

Nem volt könnyű megragadni Olaszországban, de talán ami még nehezebb volt, az az elhagyása. Annyi mindent kell itt szervezni, előre gondolkodni, összeegyeztetni, hogy nem könnyű bármilyen döntést hozni. Ami könnyű az a hétköznapokba belesüllyedés. Talán ez az egyetlen, ami könnyű itt. A hétköznapok olyan szinten lefoglalják az embert, főleg ha gyerekeid vannak, hogy nem marad szinte semmire sem időd. Mikor hazajövök a munkából este hétkor, akkor még kikérdezem a leckét, játszok a Picivel, sétálunk a parkban, bevásárolunk (szerencsés esetben ezt már nem kell), csetelünk a barátokkal, beszélünk anyuval, fürdetünk, altatunk, mesét olvasunk,aztán jön az “éjszakai műszak”, éjjel két-három óránként kelek, a Kicsit nyugtatom a Nagynak cukrot mérek, reggel listázom a teendőket, munka Continue reading

vásárlás dilemma

Előrebocsátom, hogy én kifejezetten nem szeretek vásárolni. Se cipőt, se ruhát, se táskát, se pedig élelmiszert. Egyetlen boltot kedvelek, az pedik az Ikea, de ott is inkább csak üldögélni a szobákban, mint bármit hazacipelni. Szóval eleve nem vagyok egy nagy fanja a vásárlásnak, de kifejezetten nem kedvelem az óriási bevásárlócentrumokat és szupermarketeket. Úgy tudom csak elviselni az egészet, ha valamilyen játékot eszelek ki, például megnézni mi változott a legutóbbi vizit óta vagy megnézni van-e valamilyen színharmónia a polcokon lévő dolgok között. Most, hogy kint akár 38 fok is van, kifejezetten jó hűsölni egy ilyen boltban, így elolvasgatunk Babszival a könyvek között vagy csak kergetőzünk a sorok között, míg G. végeláthatatlan időt tölt a vásárlással. Merthát nagyon nehéz dönteni, olyan sokmindent kell figyelembe venni és hiába van a hiper-szupermarketben vagy százezer termék, mégsincs olyan, ami jó lenne minden szempontból.
Merthát az alábbiakat kell figyelembe vennünk vásárláskor:

Continue reading