lánykának lenni ma

Dina Goldstein

Gyerekkoromban elhittem minden szarságot. Mint gondolom mindenki. Néztem a sok romantikus filmet, hallgattam anyu meséjét a legutóbbi romantikus regényről… a Nagy Szerelem. Az Igazi…
Milyen is lányként felnőni?
Talán a hozzánk nagyon hasonló kultúrákban ugyanolyan lehet. Nézzük a rózsaszín meséket és azonosulunk Hófehérkével, Hamupipőkével, Csipkerózsikával. És a többi százzal, ahol a lányok ugyanolyan szerepben vannak, mindig passzívak, mindig várnak és mindig szépek. Szóval a tanulság? Egyetlen dolga a lánynak, hogy szép legyen és akkor majd… „elkel”. (Épp minap hallottam ugyanezt a kifejezést olaszul a főnökömtől, ahogyan az egyik alkalmazottjának mondta…”jaj, hát persze, hiszen Chiara olyan szép lány vagy, persze, hogy elkelsz”) Hát, engem ilyenkor a hányinger kerülget… de erről majd később.
Nézzük először, hogy miben nőttünk fel, mi, lányok?
Először a mesék. A mesék, amiben sosem okos a lány, de mindig nagyon szép. Aztán sosem csinál semmit, csak amolyan háziasszonyi teendőket (ellátja a törpikéket), talán Continue reading

jaj szegény fiúk!

Azért most már kezd elegem lenni abból, hogy mindenki sajnálatát fejezi ki Gergő és Levi felé. Értem én, hogy most „csak” az unalmas Nyugatra megyünk és a karrierista anya és feleség szeszélye miatt szegény Gergőnek és Levinek a világ egyik legszebb térségében, a leglátogatottabb városban kell a lábát lógatnia a következő időszakban, de azért mégis borzalmasan kegyetlen és önző vagyok, hogy ezt kérem tőlük. Persze ők nem ellenkeznek sem a költözés, sem a részvétnyilvánítás okán! Ami aztán különösen dühítő.
A nők általános véleményéről már korábban írtam (Apák nevében), de itt a pasikat említeném meg, akik olyan nagy sajnálkozással veregetik vállba Gergőt, hogy „szegény”, kénytelen a tündéri kisgyerekével Continue reading