ilyen volt Délkelet-Ázsia

image_007840Nemrég megjelent a Határátkelőn egy összefoglalóm Délkelet-Ázsiáról, amit most itt is megosztok veletek.

Délkelet-Ázsia
Három éve hagytuk el Magyarországot, ebből két évet töltöttünk Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön. Hogy milyen volt Ázsia? Egyszerre csodálatos és rémisztő, idegen és ismerős, ellentmondásos és érthető, szegény és gazdag, fejlett és fejlődő, öreg és fiatal, dinamikus és elmaradott, minden-minden egyszerre, egy időben és hullámzóan, hömpölygően és nyugodtan, ezernyi illattal, állattal és növénnyel, mosollyal és szeméttel. Tömény és felejthetetlen.

Miért éppen Thaiföld?
Fél éve éltünk már Kanári szigeteken, mikor felmerült bennünk a továbbállás gondolata. Nem mintha nem lenne egy paradicsomi sziget Gran Canaria, de mikor a több hónapos Continue reading

szupertájfun a hétköznapokra

Residents wade through a flooded street after heavy rain at Candaba town, Pampanga province, north of Manila, December 17, 2015. Nine people were killed and hundreds spent the night huddled on their roofs in the central Philippines as floods generated by a powerful typhoon inundated villages, disaster officials said on Wednesday. REUTERS/Czar Dancel EDITORIAL USE ONLY. NO RESALES. NO ARCHIVES.

Egy tavaly év végi beszélgetés részletei:

  • Szombaton reggel megy a gépem.
  • Még jó, hogy reggel, mert délután jön a tájfun – mondja Noime két falat között az étteremben.
  • Igen, igen, ráadásul szupertájfun – bólogat Titie is – azt mondják, akár 50 órán át is eshet az eső egyfolytában.
    Én csak nézek. Nem is tudom mit kérdezzek.
  • És… akkor hogyan készültök fel?
  • Én mondjuk elmegyek otthonról – vágja rá Maica, aki nemrég kezdett el nálunk dolgozni –tudod, egy olyan területén lakom Quezon citynek, ami mindig víz alá kerül. – A többiek beazonosítják a helyet gyorsan
  • Ó! Hát onnan el kell költöznöd. Nézel lakást? – kérdi Noime. Holnap délutánig kell elköltöznie? – gondolom magamban.
  • Persze, nézek.
  • Milyen nagy volt a Loanda? – kérdi Titie a többieket. – Asszem úgy 200 km/órás, nem? Ez most csak 120-as lesz. De 4-es erősségű.
  • Hány fokozat van? – kérdem, de közben megérkezik a második fogás és végül senki nem válaszol.

Continue reading

főtt tojás

Manila2Manilát nem tudom megúszni könnyek nélkül.
Megintcsak nem készültem. Nem készültem, hogy látom majd a gyerekeket az utcán aludni, mezitláb járni a betonon, kérni és kérni. És tudni, hogy sosem adhatok eleget.
Reggel van, 6 óra. Lassan közeledünk a reptér felé. A környéken néhány tákolt házikó, de leginkább nagy hangárok, vastelepek és szelektív szeméttelepek. Jön a piros lámpa. Az a bizonyos lámpa. Ahol a Continue reading

gazdag vagyok, veszni fogok

oltre-lo-sguardo-portrait-photography-steve-mccurry-5Manila a vég kezdete. Olyan, mint egy közeljövőt ábrázoló katasztrófafilm. Minden megvan benne, ami a legrémisztőbb álmainkban. Ilyen lesz a világ egyszer, nem is sokára. Pontosan ilyen! – gondolom, ahogyan reggel az utcákat járom. Itt másfajta a szegénység, itt a szegénység nem egyszerűen szegénység, itt minden totális nyomor. Itt az utcán lakik a szenvedés. Nem olyan, mint Thaiföld vagy Indonézia. Itt a hatalmas falak szétvetik az emberek lelkét. A gazdagok nem egyszerűen gazdagok, hanem ők „A Gazdagok”. Itt nincsenek szintek. Nincs középosztály, nincs alsó-felső akármi. Itt a Nyomor van és a Gazdag. Az utcákon terepjárók és milliárdos autók, a házak többszintes luxusházak, az éttermek gépfegyveres biztonsági őrökkel vannak körbevéve. A falak óriásiak, tömörek, ötméteres tetejükön szögesdrót, kivül, minden háznál saját biztonsági őr. Itt csak két út van, vagy gazdag vagy, vagy szegény.

Continue reading

a maradék

20150614_165447A thai Isával és az indonéz Rikával turisták voltunk Manilában. A Nemzeti Múzeumban keresztény festészetet néztünk és görög stilust koppintó szobrokat, és lelkiismeret furdalásom lett a spanyolok elnyomó, kizsákmányoló, kolonizáló gyilkolásai kapcsán, amiket még a festményeken is megörökitettek. Isa elmesélte milyen múzeumban volt Kinában, ahol a japánok mészárlására emlékeztek, ahogy mesélte majdnem elsirtuk magunkat ott, a filippinókkal tali Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Én meg meséltem Dali múzeumáról, majd a bekattant valamilyen-Luna nevű filippinó festőről, aki megölte az anyósát, a sztorit nemrég hallottam Haydee-től, a filippinó munkatársamtól. Aztán Isa rávágta, hogy „művész és orvos sose légy!” mondják az anyák Thaiföldön. Mi meg néztünk rá nagy szemekkel: “Orvos?!”   Continue reading

mezítláb

poor-child-stop-child-abuse-28499740-600-403A gyerek mezitláb volt. A lába fekete volt a kosztól. Kócos volt, olyan nyolc év körüli, arcát az ablakhoz nyomta, nagy, barna foltot hagyva az üvegen. Kopogott az ablakon, odanéztem. Tenyere alig volt tiz centire az arcomtól az étterem üvegének másik oldalán. Aztán nagy fekete szemét láttam csak kócos haja alatt.
– eat, eat (enni, enni) – mutatott a

Continue reading

metro-metro-metropolisz

abstract-art-contemporary-coastal-cityscape-3-of-3-capturing-the-heart-of-the-city-iii-by-madart-megan-duncansonMa eltölthettem 4 órát egy taxiban Manila egyik részéből a másikba és vissza utazva. Közben arra gondoltam, hogy egyáltalán el tudom-e képzelni a nagyságát egy metropolisznak? 12 millióan laknak Manilában, de néhol azt mondják, hogy 14 millióan, attól függ, mekkora agglomerációt nézünk. De hogyan is tudom ezt elképzelni, Talán ha északon egész Visegrádig tartana Budapest vagy az északi határig, délen meg Kiskunlacházáig vagy egészen Dunaújvárosig? Keleten Szolnokig, nyugaton Fehérvárig vagy Keszthelyig? Ezt már nem is városnak hivják, hanem metropolisznak, ezen belül vannak a városok, például Manilában Quezon city, ahol az irodánk van. A városokon

Continue reading