jakarta style

Most kivételesen a jakartai repülőtéren nem kellett sokat várni a taxira, igy beülhettem a csilli-villi, kisbusz-szerűségbe, aminek amolyan diplomata-maffiózó sötétitett üvegei voltak és benne fotelek és még ráadásul gombnyomásra nyilt az ajtaja. Szerencsére a sofőröm éppen nem büfögött folyton, mint a másik, akivel a múltkor utaztunk, igy inkább egy scifiben éreztem magam, mint Jakartában.

thai rendőri cicoma cica

itt a rendőröket és a biztonsági őröket nehéz megkülönböztetni, mindketten puccos egyenruhában járnak, sapekban és feszitenek, tisztelegnek, kinyitják előtted az ajtót – mármint gondolom, akkor azok a biztonsági őrök…
Mintha itt leginkább a divatozásról szólna mindez, mert imádják az egyenruhás, piperkőc melókat. Mint mikor egy kis falucskában reggel

thai popzene és éjszakai élet

a hely olyan volt, mint amikor egy helyi kiskocsmába tévedsz be, ahol a fiatalok együtt dalolnak a zenészekkel, csak ez éppen thaiül ment, amolyan thai közkedvelt popzenei aláfestéssel. A dalok pedig leginkább a tábortüzezős magyar dalokra emlékeztetett. A hely amolyan menő thai forma volt, benti résszel és

megkülönböztető megkülönböztetés regisztrálva

a hosszan tartó vizumhoz rendőrségi papir is kell,
– valami cucc, hogy nem vagyok bűnöző? – kérdeztem a HR-es sráctól, Game-től (itt mindnekinek olyan beceneve van, amit a nagyszülők ráaggattak, például Sampon, mert sokat szeretett hajat mosni, vagy Game, mert folyton játszott, de van Um is, ami amolyan “mmm, de finom”).
– igen, igen, nem, nem – bólogat és mosolyog és most nem tudom, hogy akkor igen vagy nem… – csak vesznek ujjlenyomatot és kész – magyarázza.
Igyhát az egyik csütörtöki délelőtt elballagunk a nagy-nagy-legnagyobb rendőrségi komplexumba Bangkokba, ahol a belépéskor máris mosolyogva

thaiföldi buddha és indonéz lógófülű, fekete kecske

Thaiföld egy nagy, kövér buddha. Lassú, nyugodt, mosolyog. Föléje egy szerencsétlenkedő szolga napernyőt próbál tartani, de folyton megbotlik, de nem baj, a buddha csak mosolyog és a szolga tovább igyekszik. Van idő, van tér, mondja a mosolya és elnéző szolgájával, és magával, és turistáival, kik körülveszik és csodájára járnak. Háromágú konnektoraival, kacsahangú beszédével, csodálatos, szankszrit eredetű betűivel és 543 évvel későbbi időszámitásával különcködik.

vertigo

a legmagasabb bár, étterem Bangkokban, ami a 65. emeleten van, a Moon Bar Vertigo. Érdemes sötétedés előtt érkezni, 5 körül, mikor nyitnak, mert sokan akarják innen fentről nézni a naplementét. mint mi is 🙂 Aztán amikor már sötét van,

mi lesz veled Magyarország?!?

Dehát mi folyik otthon?! Mégis, hogyan lehet egy ennyire abszurd, kaffkai drámában élni?
Annyiszor gondolom magam haza, olyan sokszor merengek azon az otthonon, amit otthagytam, azon a Magyarországon, amiben még nem is olyan régen én is otthon voltam. És azon is, ami miatt elhagytam.
Kinos magyarnak lenni! Kinos volt Kanárin, mert mindenki ismerte Orbán Viktort és mindenki sajnálattal és együttérzéssel bólogatott, mikor mondtuk, hogy mi a helyzet odahaza. És közben minden egyes hir otthonról, a szivembe mar. Mi folyik otthon? Miért nem vagyunk ott, hogy mi is tüntetssünk? Hogy mi is tegyünk valamit, hogy változzon a helyzet?

bangkoki művészet

a helyre Johanna hivott el, az ő barátja egy spanyol festőművész, de éppen most otthon van, Mallorcán. Meghivta az egész Greenpeacet, de persze időben csak mi érkeztünk, Gergő, Levi és én. A kiállitóterem a kinai negyedben volt a pályaudvartól nem messze. A közelben ettünk még egy kis vacsit, én a szokásosat,

indonéz kaja

ez a kaja a Gado-gado, ami egy tipikus, közkedvelt indonéz étel. Van benne zöldség és rizsből chips és jó sok mogyorószósz! Főételként eszik többnyire és raknak rá még jó sok chilit.
(Szerencsére az enyémre azt nem raktak!)

Egyébként Indonéziában van pár gyümi, ami nincs Thaiföldön, nem mintha már minden thai gyümölcsöt ismernék, azaz tudnám a

a világ legnagyobb piaca

Chatuchak Park a világ egyik legnagyobb hétvégi piaca. Van 26 szekciója, külön olyan hely, ahol csak és kizárólag műanyag virágokat és műgyümölcsöket kapni, meg olyan, ahol kisállatokat, ahol csak bugyikat és ahol használt cipőket. De a legjobban a művészeti részleget élveztük, ahol rögtön el is határoztuk, hogy 2 év múlva, mikor innen elköltözünk, veszünk egy festményt. A művészek a kis