minden, amit az ázsiai vécékről eddig megtudtam

1279831222Mindig a fürdőszobában, jut eszembe csak, hogy akarok irni az ázsiai vécékről!
Na de lám, itt is a cikk, hogy mit sikerült nekem eddig megtudnom:

A legelső, amit tudnod kell, hogy itt nem
gyakori a vécépapir! A zsepi sem, szóval ha azt gondolod, hogy majd veszel egy adag zsepit és azt hordod magadnál, akkor arra is készülj, hogy egy 7eleven-ben (ez kb olyan, mint nálunk a Tesco, minden sarkon van ilyen bolt) jó sokáig keresgélheted, hogy hol is van a zsepi. Én egyszer majdnem egy arcmaszkot vettem, mert azt hittem az a zsepi!

Szóval vécépapir az nincs, de van helyette egy cső, amiből viz spriccel, ha akarod. Continue reading

Advertisements

egy szerencsétlen hét

bug3Ennél szerencsétlenebb hetem régen volt. Már eleve azzal kezdődött, hogy Rod javaslatára a reggeli géppel repültünk Jakartába hétfőn. A reggeli gép azt jelenti, hogy fél hétkor száll föl, azaz kábé reggel 4-kor kell elhagynom a lakást, hogy odaérjek. Aztán meg beérünk az irodába úgy kettőre, és mit látok? Hogy az egész osztályom nincs bent! Mondhatni eléggé kiakadtam, hiszen csak havonta egyszer tudok ideutazni egy hétre és persze előre egyeztetek velük és kérem őket, hogy tegyék magukat szabaddá, errefel mit látok? A Continue reading

metro-metro-metropolisz

abstract-art-contemporary-coastal-cityscape-3-of-3-capturing-the-heart-of-the-city-iii-by-madart-megan-duncansonMa eltölthettem 4 órát egy taxiban Manila egyik részéből a másikba és vissza utazva. Közben arra gondoltam, hogy egyáltalán el tudom-e képzelni a nagyságát egy metropolisznak? 12 millióan laknak Manilában, de néhol azt mondják, hogy 14 millióan, attól függ, mekkora agglomerációt nézünk. De hogyan is tudom ezt elképzelni, Talán ha északon egész Visegrádig tartana Budapest vagy az északi határig, délen meg Kiskunlacházáig vagy egészen Dunaújvárosig? Keleten Szolnokig, nyugaton Fehérvárig vagy Keszthelyig? Ezt már nem is városnak hivják, hanem metropolisznak, ezen belül vannak a városok, például Manilában Quezon city, ahol az irodánk van. A városokon

Continue reading

a nevetés ereje (Nepál)

nepal_adoptionA kislány úgy két méterrel lejjebb, a katmandui Durbar tér háromszáz éves kövein állt meztelen kis lábaival. Levi a kávéház magasitott földszintjén, mereven bámult a lány fölött át, a távolba. A kislány nagy, fekete szemekkel nézett, mintha egy angyalt látna, le sem vette szemét Leviről, fehér bőréről, szőke göndör hajáról. Levi érzékelte a kislányt, és arisztokratikus közönnyel nem vett róla tudomást. Továbbra is bámult a távolba a régi királyi palotára.

  • Levi! Nézd ezt a kislányt! – mutattam a mezitlábas gyerekre a térde

Continue reading

nepáli földrengés

nepalquakeaftereffectsapril27A nepáli földrengés három nappal azután történt, hogy elhagytuk Katmandut.
Egy mondat, ami után csak a csönd jöhet.
Ritkán van, hogy nincs mit mondanom, de ez egy ilyen helyzet.

  • Milyen érzés? – kérdezi Johanna és Rod is nagy szemekkel néz rám Jakartában vacsora közben.
  • Hogy milyen érzés? Olyan, amiben nincsenek szavak – igyekszem a fejükkel gondolkodni. Nem mindenki olyen beszédes, mint én, és hogy „nincsenek

Continue reading

vasárnapi program

203157-ec9704b8-9819-11e3-a5ad-5f99c6c437b4Helló minden magyar Bangkokban!
Marcelo ajánl egy programot vasárnapra. Én csak most érkezem haza Jakartából és aztán megyek is Manilába, szóval még nem tudom mennyire leszek kidőlve.

Marcelo, nem illegális oda felmenni főleg szaladni? Csak hogy tudjuk.. 😉

“Marcelo: szia Liza + Bori :), beszeltuk itt regebben a talalkozot, 1 opcio: – most vasarnap többen felfutunk a Sathorn Ghost Tower tetejére – jo kis edzés, + szep a kilatas , kinek van kedve / ideje csatlakozni?” Aki akar csatlakozni irjon nekem  (liza.baranyai@gmail.com), továbbitom Marcelonak – vagy irjon ide kommentet.

csak el, mindegy hová

Minap megjelent a Határátke10452837_10154411588400584_8716831584699672562_olőn az emigrálásunk története, ide is berakom a cikket. Igyekszem nem olvasni a kommenteket, mert mindig nagyon elkeserit, hogy mennyi negativ komment érkezik akármit irok, de Gergő ránézett és látta, hogy valaki azt irta, hogy „Nem hiszek én a tündérmesékben! Egyik nap homokszobroznak, aztán meg igazgató” 😀
A legszebb megjegyzés, amit eddig kaptam, ez: az életem tündérmese. És tényleg! Bár nem a munkám miatt – most is épp Jakartában vagyok és a hajamat tépem, mert kedves indonéz kollégáimat még arra sem tudom rávenni, hogy időben bejöjjenek dolgozni – hanem inkább a fiúk miatt. Az életem egy tündérmese a fantasztikus fiam és a csodálatos férjem miatt ❤  🙂

Csak el, mindegy hová!

Nem azért hagytuk el Magyarországot, mert kalandot kerestünk, azért sem, mert több pénzre vágytunk volna. Nem készültünk rá évekig, nem tanultunk ezért idegen nyelveket és nem is tervezgettünk. Egyszerűen egyik nap elegünk lett. Eldöntöttük, Continue reading