a romantika ára

Ez a Firenze szerintem a romantikájából él. Nem csak a turistákra gondolok elsősorban, hanem azokra az olaszokra és külföldiekre, akik ideköltöznek. Merthogy olaszok is nagy számba költöznek ide. A közvetlen munkatársaim 18-an vannak, közülük egy firenzei! A firenzei irodában meg úgy 60-an dolgozunk és azok közül, hát.. kettőről tudom csak biztosan, hogy firenzeiek (fiorentinák). Az ebédnél sokszor arról folyik a beszélgetés, hogy milyen érdekeseket esznek és az honnan származik, kinek mit készít a nagymamája otthon, Szicíliában, Bari-ban, Milánóban, az Alpokban, Perugiában stb. Meg sokszor egy-egy szó kiejtéséről is vitatkoznak, vagy inkább nem is vita ez, hanem Continue reading

Advertisements

olasz gyerekélet

Hát nem mondanám, hogy az olaszok gyerekei el lennének kényeztetve! Legalábbis sem az ovikkal, sem a játszóházakkal, sem a játszóterekkel nem kényeztetik őket. Azt hinné az ember, hogy az olaszok olyan nagyon családbarátok és ezért biztos sok a gyerekbarát dolog is az életükben. Mindenestre 9 hónapot lehet itt otthon az anyuka a gyerekkel, aztán meg vissza a melóba. Nem is maradnak nagyon otthon, félti mindenki a munkáját. A megoldás a bölcsi, ahova felveszik akár fél évesen is a piciket. De persze csak magán van, egy bölcsi úgy 5-800 euróba kerül havonta! és ráadásul nagy sorbanállás van, nem lehet “csak úgy” bekerülni, hosszú a lista.
Mikor megkaptam ezt az állást, utánanéztem, hogy milyenek itt a bölcsi és ovi Continue reading

na nem hiszem el!

Hát, ez egy hihetetlen történet!
Nemrég épp itt panaszkodtam, hogy milyen nehéz a diabéteszt összehangolni az utazásainkkal, pedig Európában vagyunk és Levi inzulinpumpája egy nemzetközi-amerikai cég kütyüje, ami minden országban működtet irodát Európában. Mégis… Olaszországban nem pont azt a pumpát árulják, mint Magyarországon, ezért a sok kiegészítő, ami egy ilyenhez kell (ez egy komód fióknyi cucc, kanül, szerelék, azaz mindenféle furi kütyü) nem stimmel a Levi magyar pumpájához! Na most a lényeg, hogy ez az egész úgy működik, hogy van egy Continue reading

diabétesszel a nagyvilágban

Azt hittük, kevesebb kihívással kell szembenéznünk Levi diab kezelésében Olaszországban, mint korábban a világ más pontjain. De könnyebb nem lett, az biztos…

Egy kis történetmesélés
Levit 8 évesen diagnosztizálták 1-es típusú diabétesszel, mikor éppen Kanári szigeteken éltünk. Történetesen pont nem volt sem állásunk, sem biztosításunk. Ennek ellenére a lehető legjobb kezelést és képzést kaptuk tök ingyen. A kórház nagyon menő volt, egy héten át volt bent Levi, egy kortársa tanította a pen használatára, míg minket egy diabetológus trénelt spanyolul-angolul. A tanfolyam része volt, hogy Continue reading

a méret a lényeg?

Eddig sokféle méretű városban éltünk, a 12 milliós Bangkokban és a 2500 fős Arguingeuinben. És valahogy két dolog maradt meg bennem a költözések során, az egyik, hogy mennyire fontos a klíma, a jó időjárás, a napsütéses órák száma és hogy meleg legyen sokat az adott országban, a másik pedig a város mérete. Hogy mennyire számít a város mérete, az akkor derül ki, mikor sétálnál egyet a városban hétvégén, vagy mikor el kell jutnod valami ismeretlen helyre, a város másik végébe. Persze mindent meg lehet

Continue reading

magyaros találkozások

(ez egy marhajó kép! :D)
Levi mondta, hogy mindenképp írjam meg ezt a sztorit, hogy mikor és hol találkoztunk magyarokkal. Legutóbb merült ez fel, mikor a hétvégén a bolhapiacon a Levi nézegette a régi csecsebecséket. A mamáinak akart karácsonyi ajándékot venni.

  • Az a festmény jól néz ki. Ha az a lány leteszi, akkor én megveszem –
  • mondta Levi, mert a kis alakú képet épp egy fiatal lány nézegette.
  • Tessék! – fordult meg a szőke lány és Levi kezébe adta.
  • Hát jól meglepődtünk! Hát magyar vagy?! – kérdeztük egyszerre Levivel.

Continue reading

a kuldulás firenzei művészete

Érdekes, hogy mennyire toleránsak, befogadóak, szolidárisak az olaszok. Itt az dívik, hogy minden kávézó előtt állnak fekete fiatal srácok és árulnak mindenféle hülyeséget, mint zsepit és öngyújtót, esőben esernyőt és közben tartják a baseball sapkájukat kéregető üzemmódban. A bejáratnál minden boltnál, kávézónál, fagyizónál, cukrázdánál, mindenhol. Megdöbbentett, hogy ezeket a kéregetőket a bolt tulajok sosem zavarják el, sőt, néha, nagyáruházak esetében adnak nekik munkát, minthogy a bevásárlókocsik összeszedése stb. Épp Virginiával mentem az adóhivatalba, mikor beugrottunk egy kávézóba, ahol az olaszok reggeliznek. Egy kávé és egy croassaint, vagy más sütike, mindig ezt Continue reading