mi és a hatalmunk

A klíma, a világvége, már megint. Bocs. Egyszerűen nem tudok mással foglalkozni. Inkább minden, amivel foglalkozom mögött, előtt, után és közben mindig ez jut eszembe.
Mondjuk ma pozitív vagyok. Aki keres, az talál, legyen ez a nap mottója. A The Guardian olvasása után kicsit derűsebb lettem. Van itt ugyebár jó pár jó kis cikk arról, hogy mit is tegyünk és mit is teszünk éppen. Az egyikben azt írják, hogy „legyen egy álmunk”, ne egy rémálmunk. Ez szerintem tök jó, mert annyi pánikkeltő cikket olvastam eddig, és hogy a legtöbb dologban én is úgy érzem, hogy hiába olvasom, attól még nem tudom mit tegyek.
A munkám során kétféle módon is találkozom teljesen közvetlenül a klímakrízis hatásaival, az egyik az, amikor a szervezet humanitárius segítségnyújtását kell követnem és amikor a globális stratégiatervezésben vagyok benne. Az egyiknél a dolgom az, hogy naponta figyeljem a híreket, hogy jön-e, vagy van-e épp egy újabb katasztrófa? A meglévőket és folyamatban lévőket figyelni, a szervezeten belüli infókat

Continue reading

klímapánik

Nem is értem a világot. Én vagyok ennyire más? Én élek burokban? Hogy van mindez?!
Hogyan lehetséges, hogy az emberek pánikba esnek azon, hogy vannak szúnyogok, és nem pánikolnak azon, hogy itt a világvége? Én kezdek paranoiás lenni? Lehet. Nekem már nem klímadepresszióm van, hanem klíma pánikom.
Az én pánikom arról szól, hogy mindenkivel lépten nyomon erről akarok beszélni. (Ez az, amit már paranoiának tartanak mások? Vagy kattantnak? És már csak legyintenek rám? Kezdek talán tényleg bekattanni?) Úgy érzem, azonnal abba kell hagynunk a „business as usual”-t azaz mindent, ahogyan most épp élünk, amit és ahogyan csinálunk és semmi mással nem foglalkozni, csak azzal a durva ténnyel, hogy itt a világvége, ha nem cselekszünk azonnal! Az a durva, hogy ezt mondjuk kvázi mindenki (azaz az én burkom) tudja, de közben mégis a beszélgetésnél olyanok jönnek elő, hogy mi, magánszemélyek úgysem tudunk semmit tenni és kész, fogadjuk el és ennyi. Vagy Continue reading

világvége?

A napokban megint kijött egy nagyon para cikk a közeli világvégéről, miszerint 2050-re , azaz mindössze 30 év múlva!!! Annyi lesz az egész emberiségnek! Meglehetősen durva belegondolni.
Tavaly nyár óta elég gyakran jut ez eszembe, mert akkor érte el nálam a para azt a pontot, hogy már nem lehetett nem foglalkozni vele. Akkoriban volt az a durva hőség talán augusztusban, ezért utánaolvastam minden anyagnak, ami fellelhető volt, leginkább angolul vannak teljeskörű cikkek, infók, mondjuk a wikipédián a climate change fül alatt, bár magyarul sem rossz a wiki ebben a témában. De itt van az ENSZ jelentése is arról, hogy nem túl sok van hátra.
Saját kutatásom főbb kérdései ezek voltak: 1. mit tehetek én/ mi? 2. hova költözzünk, hogy biztonságban legyünk?
Mivel épp költözés előtt álltunk és nagy szerencsénkre azon kevés családok közé tartozunk, akik mobilak és megtehetjük, hogy akárhová elköltözünk, ez is egy releváns Continue reading