az olasz sulik

Levi újra betekintést engedett az iskolai életébe, ha már úgy kínoztam, hogy mondjon valamit, mi történik a suliban. Egyébként is van sok érdekesség, ami más, mint Magyarországon, ezért gondoltam ezeket megosztom veletek.

Iskolarendszer
Levi a “media”-ba jár, ami az általános iskola felső tagozata. Ez egy tök másik iskola, mint az alsó, azaz van egy “primaria”, ami az alsó 4 osztályt foglalja magába, aztán a szülők választanak a gyerekeiknek egy másik iskolát, egy “mediát”, ami meg következő három év. Azaz szegény gyerekeknek már a felsőben új osztályt kell kezdeni és búcsút mondani az osztálytársaiknak. A felső egy évvel kevesebb, mint nálunk, itt csak három év, utána jön a gimi vagy középisi vagy szakisi (liceo, instituto). Ez általában öt éves, de Continue reading

Advertisements

modern nomádok nehézségei

“Modern nomádok”, “globális dolgozók”, viccesnek hangzanak magyarul ezek a kifejezések… de kik is ezek az arcok? Mit kell tenni ahhoz, hogy egy függőágyból nézd a világot? Milyen lehet, ha a munkahelyed a laptopod és a világ az otthonod? Milyen ügyeket kell elintézned, ha szeretnél mobilan élni, egyik országból a másikba költözni, mikor kedved tartja? De modern-e eléggé a világ, hogy könnyű legyen modern nomádként élni?
Mostanában egyre többen vannak olyanok, akik nem helyhez hanem csak a számígtógépükhöz vannak kötve munka ügyben, így teoretikusan a világon bárhol lakhatnak. Meg vannak azok, – mint például mi, amilyen családok régebben is biztos akadtak, csak talán nem ennyien, –  akik munka miatt költözködnek egyik országból a másikba. Mondjuk Ázsiában sok olyan, főleg európai férfival találkoztam, akik Ázsiában laknak és dolgoznak, míg a családjuk – az általuk biztonságosabbnak ítélt- Európában éltek. De kinek kell az ilyen élet? Minek van családunk, ha az életünket külön töltjük tőlük? Szóval térjünk vissza akkor azokra a bizonyos modern nomádokra, akiket minden bizonnyal fiatal, lelkes, pénzes úrfiknak

Continue reading

itt lassan elveszünk

Kedves Barátaim, Olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy mostanában olyan keveset írok, nem mintha nem lenne mit… és nem mintha nem lenne kedvem éjjel-nappal írni… inkább csak valami más van itt a háttérben…
Az életünk itt, Firenzében csupa ügyintézés, bürokrácia, csupa-csupa adminisztráció, csupa feladat és kihívás (ahogyan angolul mondnánk “challenge” szép szó arra, hogy ne azt mondjuk mennyi probléma és gond…), de végülis erről van szó, egy perc nyugtom sincs, amióta ideköltöztünk.
Hogy miért is?

Continue reading

helyzetjelentés

il_340x270-652738721_fu92Lassan elfogynak az előre megírt cikkeim és itt maradok üresen hagyott oldalakkal. Azaz itt hagylak titeket… talán. De ki tudja, mikor tör rám az írhatnék és mikor lesz hirtelen nagyon sok időm… sosem lehet tudni.
Október eleje van, még csak öt hónapja költöztünk haza, de azóta sok minden történt, sok érzés, sok gondolat és kevés idő, hogy leírásra kerüljenek.
Oliver már három hónapos, Levi egy hónapja jár a magyar suliba, én meg lassan újra elkezdek dolgozni. Oliver tündéri gyerek. És nagyon élvezem vele az anyaságot.Nagyon jó természete van, sokat alszik, nevet, mosolyog. Biztos más a személyisége is, mint Levié volt annak idején (Levi egy harcos gyerek, piciként is

Continue reading

Levi és a magyar iskola

stock-photos-cute-boys-2A hazaköltözés kapcsán az egyik legnagyobb félelmem a Levi iskolája volt. Először is fogalmunk sem volt, hova költözünk, így már az iskola kiválasztása is nehezen ment. Aztán persze az összes félelmem rámrakódott (és szegény Levire is), mivel nyomonkövettük az oktatási változásokat, a tanártünetéseket és szimpatizánsként amit lehetett megtettünk Ázsiából is. Az egyik nagy lökés annak idején, mikor elhagytuk az országot, szintén az oktatás volt, nem csak a mi jövőtlenségünket éreztem a bőrömön, de a gyerekét még inkább. Ahogyan már évekkel ezelőtt változott az oktatás, már akkor is rémisztően hatott rám. Pedagógia szakon végeztem és rajongok az alternatív oktatási formákért, az

Continue reading

miért jó külföldön élni?

0f0a331e7a619a35112e3281262ebd36-d327u5nAzt kérdezi a barátnőm, hogy miért is jó külföldön élni? Ő sosem tudna máshol élni, de azért kíváncsi.
Én gondolkodom, annyi mindenben jobb nekem…de mi is a legjobb?
Talán, hogy mindig, minden új. Főleg az első fél évben, minden meglepő. Hogy úgy tudsz élni, mintha folyton rácsodálkoznál a világra. És itt apróságokról és nagyobb dolgokról is beszélek. Ahogyan másképp csinálják az emberek a hétköznapjaikat, később rájössz, hogy másképp is gondolkoznak. Vagy éppen hogy egyáltalán nem gondolkodnak másképp. Az egész egy nagy felfedezés, egy kutatás, hogy mi miért és mi hogyan van máshol. És közben folyton ráébredek arra, hogy amit én tudok, ahogyan én tudom, az nem egyetemleges. AmiMagyarországon van, az nem ugyanolyan mindenhol, sőt! Nemcsak, hogy nem lehet abból kiindulnom – pedig másból miből is indulnék ki? -, de még nem is érdemes ahhoz Continue reading

Levi barátai

Fotolia_2829475_M-1024x682Tudom ám, hogy azt szeretitek a legjobban, ha a gyerekekről irok. Lám-lám, mi mindenre is jó a wordpress statisztikája – még ha csak az ingyenes verziót is használja az ember.
Szóval ezért irok a Levi barátairól.
Az egyik legjobb barátja Pó, akit valójában Puh-nak hivnak, de mivel először Levi Pó-nak értette, azóta ez ragadt rá. Ő a tizennyolcadikon lakik a házunkban (mi egy kisebbfajta házban lakunk, ez egy húszemeletes), és van neki egy öccse is Písz (és tényleg! Megtaláltam a hosszú í betűt!). Szóval itt van Pó és Písz. Pó nyolc éves, egy nemzetközi iskolába jár, mellette hegedülni tanul és úszni a házunk medencéjében. Van saját angol tanára és bébiszittere. És még úszó tanára is. Folyékonyan beszél angolul, bár a kommunikációja kimerül abban – mármint velünk, felnőttekkel – , hogy minden nap elmondja, hogy neki van saját laptopja, iPad-ja és Continue reading