jaj szegény fiúk!

Azért most már kezd elegem lenni abból, hogy mindenki sajnálatát fejezi ki Gergő és Levi felé. Értem én, hogy most „csak” az unalmas Nyugatra megyünk és a karrierista anya és feleség szeszélye miatt szegény Gergőnek és Levinek a világ egyik legszebb térségében, a leglátogatottabb városban kell a lábát lógatnia a következő időszakban, de azért mégis borzalmasan kegyetlen és önző vagyok, hogy ezt kérem tőlük. Persze ők nem ellenkeznek sem a költözés, sem a részvétnyilvánítás okán! Ami aztán különösen dühítő.
A nők általános véleményéről már korábban írtam (Apák nevében), de itt a pasikat említeném meg, akik olyan nagy sajnálkozással veregetik vállba Gergőt, hogy „szegény”, kénytelen a tündéri kisgyerekével otthon maradni a világ egyik legfelkapottabb, legszebb városában. Persze én legyek az utolsó, aki lebecsüli az otthoni teendőket, de azért mégiscsak szórakoztatóbb az egytől három éves kor, mint a nullától egy éves korig tartó időszak. No meg nem is kell önnön testéből táplálnia, sem pedig éjszakáit beleadva szellemi és lelki kapacitásának végéig elmennie (mint ahogy mi anyák ezt tesszük oly gyakran).
Aztán itt van Levi ügye. Valahogy mintha most mindenki annyira sajnálná! Pedig legutóbb sokkal távolabbra mentünk. És ráadásul sokkal „idegenebb”-be. Merthát tényleg, hányan éltek magyarok már Thaiföldön? Valljuk be, nem sokan. A legtöbb ismerősünk csak hápogott vagy irigykedését fejezte ki. Edina, a gyerekkori barátnőm volt nagyon őszinte: „Úristen, Thaiföld?! Én oda sosem mennék! Hát nem emlékszel a Bangkok Hilton című filmre?!” Nos, hát mi sem tudtunk többet, mint Edina Thaiföldről. Valahogy akkoriban mégsem ez jellemezte az elindulásunk előtti hónapot, hogy mindenki sajnálkozott volna és rosszallóan célozgatott volna, hogy milyen rosszat teszek a gyerekkel, hogy már megint elviszem. (Vagy akkor nem hallottam a nagy lelkesedésemtől?)
Mindenesetre mindenkinek üzenem, hogy a legjobbat teszem a Levivel. Éppen ezért is viszem el. Mert a magyar iskola, barátok, élet, szemlélet marhára rosszat tesz neki. Mert nem csak ránk, felnőttekre hat nagyon rosszul a negatív hangulat, a pesszimizmus, a gyanakvás, a gyűlöletkampányok, a gyanúsítgatások, a passzivitás, hanem a gyerekekre még inkább. Mert az sokkal veszélyesebb, ha ebben nő fel a gyerek… mert akkor azt hiszi, hogy ez a természetes.
Pedig mennyire nem az! A világ többi része bizonyítja.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.