munka, munkaerőpiac és hasonlóak itt és ott

37Nyugaton és Keleten is többet keresnek az emberek!
A munkaszervezés szempontjából olyan, mintha egy nemzetközi multinál dolgoznék, ezért sikerült jól összehasonlítanom a fizukat, feltételeket, feladatokat a világ több pontján. A munkakörök a világ minden részén ugyanazok, a feladatok sem sokban különböznek. Azt tudtam korábban is, hogy a fizuk között viszont óriási a különbség. Ausztriában ugyanazért a munkáért 3,5 x !!! nagyobb a fizu, míg a megélhetésről tudjuk, hogy talán csak kétszerese a magyarnak. De hogy keleten is ennyire mások a megélhetési és fizu arányok, azt korántsem gondoltam volna! Két évembe tellett, hogy ezt megemésszem! A munkakör, amit össze tudtam hasonlítani, 1,5x annyi fizuval járt Indonéziában, 2x annyival Thaiföldön, mint Magyarországon!!! És sokkal kisebb Continue reading

Advertisements

ilyen volt Délkelet-Ázsia

image_007840Nemrég megjelent a Határátkelőn egy összefoglalóm Délkelet-Ázsiáról, amit most itt is megosztok veletek.

Délkelet-Ázsia
Három éve hagytuk el Magyarországot, ebből két évet töltöttünk Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön. Hogy milyen volt Ázsia? Egyszerre csodálatos és rémisztő, idegen és ismerős, ellentmondásos és érthető, szegény és gazdag, fejlett és fejlődő, öreg és fiatal, dinamikus és elmaradott, minden-minden egyszerre, egy időben és hullámzóan, hömpölygően és nyugodtan, ezernyi illattal, állattal és növénnyel, mosollyal és szeméttel. Tömény és felejthetetlen.

Miért éppen Thaiföld?
Fél éve éltünk már Kanári szigeteken, mikor felmerült bennünk a továbbállás gondolata. Nem mintha nem lenne egy paradicsomi sziget Gran Canaria, de mikor a több hónapos Continue reading

indonéz baba-mama szokások

765a9656e72a25a5b1a8aa6c3b82ffa5Ez csak egy legenda!! – nevet fel hangosan Nielda és én nem értem, most komolyan mondja, hogy legenda, hogy ne egyen az anyuka irdatlan csilis csipős kaját, mikor szoptat?
– Igen, hallottam már én is ezt, de ez csak legenda. A babának nem árt, ha az anyukája csípőset eszik, sem terhesen, sem szoptatáskor – magyarázza nekem, miközben benyomja a chilivel megszórt sózott halát. Nielda babája épphogy elmúlt két hónapos és ő már vissza is jött dolgozni, merthogy Indonéziában csak két hónapig tart a szülési szabadság. Terhességi szabadság nincs is, ezért szülni kábé az irodából ment. Sok fiatal anya van az indonéz irodában, itt huszonévesen már „illik” szülni. A pelyhes arcú apukák Continue reading

az apokalipszis másik vége

4dc9c755-d6dd-4764-bdde-2079196719a4-1020x1006Az apokalipszis másik vége, Jakarta.  Ha nem olyan lesz a vég, mint Manila, akkor olyan, mint Jakarta. Öntelt, arrogáns, kisebbségi érzésüket tömeges tüntetésekben, lázadásba szító, önmagába maró, harapó, felfaló mélyszegénység, mi szemétbe folytja önmagát. Jakarta az arroganciájába fog meghalni egyszer. Hogy nem hajlandó másokra hallgatni, nem hajlandó segitséget elfogadni, hogy követelőzik, hogy szitkozódik, hogy lázad, hogy azt hiszi bárki megmentheti miközben kikéri magának. A süllyedő város közepén álló műanyag-szemétkupacon fog kiáltani, másokat hibáztatva a süllyedéséért. Ez Jakarta.

Continue reading

nyomor

michaelwilliams02

  • Remélem, nem itélsz meg ezért, de leginkább amiatt a mélységes szegénység miatt érzem rosszul magam. Mindenhol szemét van, körbe, a luxushotelek körül és bármerre, amerre nézel és az emberek meg ott laknak a szeméthalmokon. És közben meg mindenki puccos autókkal jár és felhőkarcolókban lakik… – mondja  Alex, Chicagoból.

Continue reading

Yogya

YogyaEste szálltunk le Yogyakartában egy szerdai napon, egy hosszú, munkával és problémákkal terhes hét után. Voltak regionális negyedéves megbeszélések, adatbázis meetingek és értékelők, jogi és pénzügyi megbeszélések, majd a nap végén egy gyors taxizás és dugóban állás a reptérig. Úgy érkeztünk meg Yogyakartába, hogy nem is vettem észre, csak mikor leszálltunk. Jé, egy másik város! Egy város!! A reptéren nevetve mondtam Rodnak a sötétben botorkázva, hogy nicsak, ez

Continue reading

szigetlakók

14-Papua-PeopleEste, mikor visszatértünk a hotelbe, – amiről egyébként régebben már irtam, – ami egyébként egy nálunk akár hatcsillagosnak is neveznének az óriási oszlopaival, a diadaliveivel, a luxusfoteljeivel és tiz méteres belmagasságával, és a márványoszlopok lábainál zacskós kis ételmaradékokkal, elrévedt gekkókkal és a mozgólépcsőbe (mert a recepcióhoz mozgólépcső vezet fel!) beleszorult, kimúlt, kiterült, belsőségeit mutogató patkánydarabbal. Igen, szóval ez a szálloda, ahol Jakartában leledzeni szoktam. Szóval jövünk haza és látom, hogy a recepción úgy 25-30 fekete férfi intézi az ügyeit. De olyan arcok Continue reading