Lisszabon-Lisbon-Lisboa

Lisszabon eklektikus, bohém, régi, modern, kék-fehér csempés régi és hófehér modern házakkal, zenés, nyüzsgő, fiatalos, hangulatos, tele kis, meredek utcákkal, középkori templommal kis utca végén, kanyargós fehérköves sikátorokkal, fadót éneklőkkel, cseresznyelikőrt kínáló nénikkel a sarkon, bazinagy rengeteg múzeummal, gitárosokkal a kiskocsmákban, vegán fagyizókkal, graffitizett házakkal. Feledhetetlen édességekkel, lassan cammogó, turistákkal teli villamosokkal, városi lépcsőkön levágtató biciklisekkel, kávézós könyvesboltokkal, gyár-kocsmákkal. Tele Überrel és Airbnb-vel és otthon is tölhető, bérelhető elektromos rollerekkel. Kiállításokkal, múzeumokkal, templomokkal, kastélyokkal. Dimbekkel és dombokkal. Modern és tradicionális éttermekkel, kiülős helyekkel, beülős helyekkel, kis hangulatos éttermekkel, cukikkal, kávézókkal. Házi készítésű fagyikkal és tengerparton lebzselő fiatalokkal. Koppintott Krisztus szoborral és San Fransisco-s piros híddal és folyókkal, öblökkel, mérhetetlen óceánnal. Kis vitorlásokkal, turista hajókkal, átvonszolódó uszályokkal, óriás luxus-hotel-hajókkal. Parton ülő

Continue reading

Advertisements

totál belezúgtunk a városba

egy komolyzenei koncert plakátsorozata

Nem tudom hová tenni ezt az országot. Nyugat is meg nem is. Idegen is meg nem is. Írásban mintha érteném is a nyelvet, szóban cseppet sem, spanyolos is, franciás is, szlávos is egyszerre. Modern is és régi is.
Egy külvárosi helyen lakunk, vagy inkább egy fővároshoz csatlakozott kis faluban, ami valószínűleg egy drága környék. Nagy pálmák a kertben és papagájok röpködnek, de a legtöbb ház régi, egyméteres falakkal, pici ablakokkal. Itt minden csupa fekete macska. Fekete macskák árnya van a régi, üres házfalra festve, a két kis bolt is cicás, az egyik egy gyerekjáték-gyerekkönyv bolt, benne hétvégenként vers- és meseolvasó körrel ovisoknak. A fiatal anyuka, aki működteti a kisfiával játszott a csöppnyi boltban, mikor bementünk, Olivert is invitálta. A mesekönyvek mind modernek, feminista kislánykönyvek angolul és portugálul. Itt sok a Frida Kahlo is, táskán,

Continue reading

Sintra

Állítólag Portugáliában ilyen az egész tél, szeles, esős, de nem hideg. A hétvégén végig esett, bár csak kicsit, ezért kimozdultunk, elmentünk Belénbe, a modern művészetek múzeumába. Szerencsések vagyunk Oliverrel, imádja a művészetet és nagyon sok a türelme a felnőttekhez is… talán több is, mint nekem. Mert mikor közölték,hogy a Kicsi nem ihat a cumisüvegéből a Picasso közelében, akkor azért ezen felbosszankodtam. Ő meg eltette a cumkóját és vigyorogva integetett a kiscsajszinak, aki ezt közölte…
Egyedül hétfőn volt napos idő, de sajnos ekkor meg épp délben egy fontos skype meetingünk volt a világ legjobb főnökével (aki belga csokit küldött bombabiztos, fagyasztott csomagolásban még Firenzében nekünk). Szóval a skype-ot letudva gyorsan utána Überbe vágtuk magunkat és irány Sintra, amit már kinéztem korábban. Na, ez a hely irtó szuper! Mindenképpen el kell még mennünk ide! Mert egy délután nem elég. Akármerre indulsz el, palotákba botlasz és fantasztikus kertekbe és termsézetbe! Először eltöltöttünk két órát a nemzeti park egy kis szeletében a parafák és piknikező helyek között, aztán egy különleges parkban, Villa Sassetti-ben, ami mint később kiderült, még nem is a legjobb Continue reading

Lisszabon, Belém, Ócenárium

Eddig nem nagyon pihentünk, minden nap mentünk valahova. Megnéztük a parkot, a kastélyparkot, a tengerpartot (megtaláltuk az átjárót :P) és a belvárost és Belémet és templomokat és a főédesség otthonát (és ettünk is ott a híres Pastel de Natat, amit ott Pastel de Belém-nek hívnak) és voltunk az Ócenáriumban, ami irtó jó volt és az egész az Expós városrészben volt, ami nagyon messze volt, de nagyon jó is és taliztunk Kingával is, aki nyáron költözött ide és ránkírt egy régi-régi ismerős is, aki épp itt van a web-summit-on. Ezek közül mind nagyon Continue reading

elköltöztünk megint…Olá Lisszabonból!

Huh, na végre, kint Olaszországból! Nem is hiszem el!
Két napja hagytuk el az országot, de még kell idő, hogy ellazuljunk. A tulajunk miatt ki kellett költözni egy nappal korábban, ami egyébként elég macerás volt és ráadásul azt akarta, hogy egy felújított lakást hagyjunk magunk után. Mondjuk könnyű volt úgy okoskodnia, hogy nem volt ott, mikor beköltöztünk. Nem is értem ezeket az embereket. Egyszerűen bevallhatta volna, hogy a kauciónkat a következő teljes felújításra szánja és kész. Na mindegy, ez is mögöttünk van már, azaz “elfújta a szél” és ne aggódjak emiatt tovább!
Egyszerűen új életet kezdünk, még ha valamiért most nehezebb is elhinnem, mint eddig. Talán igazán megviselt ez a 1,5 év. Talán a stressz a munkahelyemen, a sok igazságtalanság, a jövőtlenség, a sok gond a lakással és a kialvatlanság… mindegy. Mindez a múlté, még ha csak két nap is telt el!
Az utsó pillanatban eléggé beparáztunk a lisszaboni út miatt. Mivel Firenzében durván elromlott az idő, hirtelen megijedtünk, hogy milyen lesz, ha végig, az egy hónap alatt zuhogni fog Lisszabonban? Erre kedves ismerősök ránkírtak, hogy szerintük tök jó hely Continue reading