magánlecke

Nagyon lelkesen vetettem bele magam abba az ötletbe, hogy idén mi alakítsunk ki Levi tanrendjét.Mivel már tizenhárom éves, igazán komoly témákat is fel lehet vele dolgoztatni és mivel elég jól tanul egyedül, ezért meg is lehet bízni abban, hogy tényleg alaposan átveszi a tananyagot. Ahogyan egyre több időt szenteltem a kérdésnek, egyre jöttek elő belőlem az ötletek, mint valami kiapadhatatlan forrás. Évek óta nem voltam ilyen lelkes.
A lényeg, hogy idén mi állítjuk össze Levi tananyagát. Mivel az a tervünk, hogy kicsit utazgatunk még idén, ezért Levi magántanuló lesz. Olaszországban egyébként is csak szeptember 17-én kezdődik a suli, mi meg október végén már le is lépünk. Azt tervezzük, hogy egy hónapot töltünk Portugáliában, majd két hetet Spanyolországban, Continue reading

Advertisements

anyák Olaszországban

Hát itt sem könnyű anyának lenni. A indonéz, a thai, a filippinó dolgozó anyák élete után megdöbbentő látni, hogy a világ másik végén – elvileg a „jobbik felén” – ugyanúgy nem könnyű anyának lenni. Hihetetlen, hogy alig látunk olyan statisztikát, olyan tanulmányt, kutatást, programot, ami arra irányulna, hogy könnyebb legyen a nőknek az anyaság első éveiben megszervezni az életüket, hogy könnyebb legyen visszailleszkedni a munkahelyre és hogy hogyan tudják a hétköznapi anyasági teendőiket összeegyeztetni a munkahelyivel.
Itt egyébként is nagyon nagy a bürokrácia, amivel az ember szabadidejének nagy része elmegy. Ha végre van munkahelyed, akkor nagyon meg kell becsülni, mert nagy a Continue reading

ciao Italia

Nem volt könnyű megragadni Olaszországban, de talán ami még nehezebb volt, az az elhagyása. Annyi mindent kell itt szervezni, előre gondolkodni, összeegyeztetni, hogy nem könnyű bármilyen döntést hozni. Ami könnyű az a hétköznapokba belesüllyedés. Talán ez az egyetlen, ami könnyű itt. A hétköznapok olyan szinten lefoglalják az embert, főleg ha gyerekeid vannak, hogy nem marad szinte semmire sem időd. Mikor hazajövök a munkából este hétkor, akkor még kikérdezem a leckét, játszok a Picivel, sétálunk a parkban, bevásárolunk (szerencsés esetben ezt már nem kell), csetelünk a barátokkal, beszélünk anyuval, fürdetünk, altatunk, mesét olvasunk,aztán jön az “éjszakai műszak”, éjjel két-három óránként kelek, a Kicsit nyugtatom a Nagynak cukrot mérek, reggel listázom a teendőket, munka Continue reading

vásárlás dilemma

Előrebocsátom, hogy én kifejezetten nem szeretek vásárolni. Se cipőt, se ruhát, se táskát, se pedig élelmiszert. Egyetlen boltot kedvelek, az pedik az Ikea, de ott is inkább csak üldögélni a szobákban, mint bármit hazacipelni. Szóval eleve nem vagyok egy nagy fanja a vásárlásnak, de kifejezetten nem kedvelem az óriási bevásárlócentrumokat és szupermarketeket. Úgy tudom csak elviselni az egészet, ha valamilyen játékot eszelek ki, például megnézni mi változott a legutóbbi vizit óta vagy megnézni van-e valamilyen színharmónia a polcokon lévő dolgok között. Most, hogy kint akár 38 fok is van, kifejezetten jó hűsölni egy ilyen boltban, így elolvasgatunk Babszival a könyvek között vagy csak kergetőzünk a sorok között, míg G. végeláthatatlan időt tölt a vásárlással. Merthát nagyon nehéz dönteni, olyan sokmindent kell figyelembe venni és hiába van a hiper-szupermarketben vagy százezer termék, mégsincs olyan, ami jó lenne minden szempontból.
Merthát az alábbiakat kell figyelembe vennünk vásárláskor:

Continue reading

lánykának lenni ma

Dina Goldstein

Gyerekkoromban elhittem minden szarságot. Mint gondolom mindenki. Néztem a sok romantikus filmet, hallgattam anyu meséjét a legutóbbi romantikus regényről… a Nagy Szerelem. Az Igazi…
Milyen is lányként felnőni?
Talán a hozzánk nagyon hasonló kultúrákban ugyanolyan lehet. Nézzük a rózsaszín meséket és azonosulunk Hófehérkével, Hamupipőkével, Csipkerózsikával. És a többi százzal, ahol a lányok ugyanolyan szerepben vannak, mindig passzívak, mindig várnak és mindig szépek. Szóval a tanulság? Egyetlen dolga a lánynak, hogy szép legyen és akkor majd… „elkel”. (Épp minap hallottam ugyanezt a kifejezést olaszul a főnökömtől, ahogyan az egyik alkalmazottjának mondta…”jaj, hát persze, hiszen Chiara olyan szép lány vagy, persze, hogy elkelsz”) Hát, engem ilyenkor a hányinger kerülget… de erről majd később.
Nézzük először, hogy miben nőttünk fel, mi, lányok?
Először a mesék. A mesék, amiben sosem okos a lány, de mindig nagyon szép. Aztán sosem csinál semmit, csak amolyan háziasszonyi teendőket (ellátja a törpikéket), talán Continue reading

olasz átok

Mostmár tényleg kezdem azt hinni, hogy ez az Olaszország a mi „fekete felhőnk”, ami csak úgy villámlik, dörög a fejünk fölött. Egyszerűen mint egy átok, úgy tornyosul felettünk. Mintha semmi, de semmi nem lenne rendben itt, valahogy nem csak hogy rossz helyen, de rossz időben és még mintha rossz dimenzióban is lennénk. Egyszerűen már nem tudok mi másra gondolni, annyira sok szerencsétlenség történik folyamatosan velünk, most már több, mint egy éve egyfolytában.
Tudom, hogy elmesélve pár év múlva már nem is fogom érteni, hogy min akadtam ki annyira, de most ez egyszerűen elemészt!
Itt az élet totál kiszámíthatatlan.Persze nem minden szempontból, de pénzügyileg és a szabadidőt illetően mindenképpen, azaz totál kiszámíthatatlan, hogy mennyi bevételed és kiadásod lesz egy hónapban és hogy mennyi időt kell eltöltened különböző hivatalokban, hogy próbáld megvédeni a jogaid valami idióta, abszurd procedúrában…
Próbálok elvonatkoztatni, és azt sem tudom biztosan, hogy csak mi vagyunk-e pechesek, vagy ez mindenkivel így van-e? Az biztos, hogy az olaszok sokmindenre egyátalán nem panaszkodnak és mikor én panaszkodom rá, akkor csak annyit Continue reading

az olasz sulik

Levi újra betekintést engedett az iskolai életébe, ha már úgy kínoztam, hogy mondjon valamit, mi történik a suliban. Egyébként is van sok érdekesség, ami más, mint Magyarországon, ezért gondoltam ezeket megosztom veletek.

Iskolarendszer
Levi a “media”-ba jár, ami az általános iskola felső tagozata. Ez egy tök másik iskola, mint az alsó, azaz van egy “primaria”, ami az alsó 4 osztályt foglalja magába, aztán a szülők választanak a gyerekeiknek egy másik iskolát, egy “mediát”, ami meg következő három év. Azaz szegény gyerekeknek már a felsőben új osztályt kell kezdeni és búcsút mondani az osztálytársaiknak. A felső egy évvel kevesebb, mint nálunk, itt csak három év, utána jön a gimi vagy középisi vagy szakisi (liceo, instituto). Ez általában öt éves, de Continue reading