lánykának lenni ma

Dina Goldstein

Gyerekkoromban elhittem minden szarságot. Mint gondolom mindenki. Néztem a sok romantikus filmet, hallgattam anyu meséjét a legutóbbi romantikus regényről… a Nagy Szerelem. Az Igazi…
Milyen is lányként felnőni?
Talán a hozzánk nagyon hasonló kultúrákban ugyanolyan lehet. Nézzük a rózsaszín meséket és azonosulunk Hófehérkével, Hamupipőkével, Csipkerózsikával. És a többi százzal, ahol a lányok ugyanolyan szerepben vannak, mindig passzívak, mindig várnak és mindig szépek. Szóval a tanulság? Egyetlen dolga a lánynak, hogy szép legyen és akkor majd… „elkel”. (Épp minap hallottam ugyanezt a kifejezést olaszul a főnökömtől, ahogyan az egyik alkalmazottjának mondta…”jaj, hát persze, hiszen Chiara olyan szép lány vagy, persze, hogy elkelsz”) Hát, engem ilyenkor a hányinger kerülget… de erről majd később.
Nézzük először, hogy miben nőttünk fel, mi, lányok?
Először a mesék. A mesék, amiben sosem okos a lány, de mindig nagyon szép. Aztán sosem csinál semmit, csak amolyan háziasszonyi teendőket (ellátja a törpikéket), talán Continue reading

Advertisements

olasz átok

Mostmár tényleg kezdem azt hinni, hogy ez az Olaszország a mi „fekete felhőnk”, ami csak úgy villámlik, dörög a fejünk fölött. Egyszerűen mint egy átok, úgy tornyosul felettünk. Mintha semmi, de semmi nem lenne rendben itt, valahogy nem csak hogy rossz helyen, de rossz időben és még mintha rossz dimenzióban is lennénk. Egyszerűen már nem tudok mi másra gondolni, annyira sok szerencsétlenség történik folyamatosan velünk, most már több, mint egy éve egyfolytában.
Tudom, hogy elmesélve pár év múlva már nem is fogom érteni, hogy min akadtam ki annyira, de most ez egyszerűen elemészt!
Itt az élet totál kiszámíthatatlan.Persze nem minden szempontból, de pénzügyileg és a szabadidőt illetően mindenképpen, azaz totál kiszámíthatatlan, hogy mennyi bevételed és kiadásod lesz egy hónapban és hogy mennyi időt kell eltöltened különböző hivatalokban, hogy próbáld megvédeni a jogaid valami idióta, abszurd procedúrában…
Próbálok elvonatkoztatni, és azt sem tudom biztosan, hogy csak mi vagyunk-e pechesek, vagy ez mindenkivel így van-e? Az biztos, hogy az olaszok sokmindenre egyátalán nem panaszkodnak és mikor én panaszkodom rá, akkor csak annyit Continue reading

az olasz sulik

Levi újra betekintést engedett az iskolai életébe, ha már úgy kínoztam, hogy mondjon valamit, mi történik a suliban. Egyébként is van sok érdekesség, ami más, mint Magyarországon, ezért gondoltam ezeket megosztom veletek.

Iskolarendszer
Levi a “media”-ba jár, ami az általános iskola felső tagozata. Ez egy tök másik iskola, mint az alsó, azaz van egy “primaria”, ami az alsó 4 osztályt foglalja magába, aztán a szülők választanak a gyerekeiknek egy másik iskolát, egy “mediát”, ami meg következő három év. Azaz szegény gyerekeknek már a felsőben új osztályt kell kezdeni és búcsút mondani az osztálytársaiknak. A felső egy évvel kevesebb, mint nálunk, itt csak három év, utána jön a gimi vagy középisi vagy szakisi (liceo, instituto). Ez általában öt éves, de Continue reading

világvégi újrakezdés

Egy pár év lehet olyanokról hallani, hogy egy euróért lehet házat venni elhagyatott olasz kis falvakban, hogy egy kávé áráért lehet Szardíniára költözni, de legutóbb még egy osztrák kis faluról is hallottam hasonlóakat. Persze ezek az ajánlatok valójában többe kerülnek, mondjuk be kell fektetni vagy felújítani egy házat, de amit legutóbb olvastam, ott sem kell többet befektetni, mint 25 ezer eurót, ami azért ma már magyar szemmel sem egy nagy összeg.
A hétvégét sikerült egy olyan toszkán hegyi faluban tölteni, ami akár lehetne egy ugyanilyen falu is. A faluba összesen 30-an laknak, a korábbi 300 helyett. A környék meseszép, dimbes-dombos, tele gyönyörű kis falvakkal. Ide, Moltrone-ba viszont hetente csak kétszer jár busz, úgy is hívják a helyiek, hogy a “bevásárló-busz”, mert reggel fél nyolckor megy és visszajön délre, azaz hetente kétszer lemehetsz vele a közeli faluba, ahol már van szupermarket és étterem, meg kávézó is. Ugyanis ilyenek nincsenek Continue reading

operaprojekt

Egy tök jó kezdeményezésről kell, hogy beszámoljak itt most nektek. A Levi a múlt héten a firenzei Operában lépett fel! A többi 299 gyerekkel együtt. Tök jó, nem? A firenzei operaház 13 éve csinálja ezt a projektet a helyi iskolákkal. Az elmúlt két hónapban a gyerekek sokat próbáltak az iskolaidőben, hogy április közepére készen legyenek az előadásra. Egy igazi operaelőadásra!
Az elején nem is tudtuk pontosan, hogy miről van szó. Levi mondta, hogy van valami “operás cucc”, ami miatt elmaradnak órák és hogy mindenfélét kell gyakorolni

  • De mégis, miket csináltok? – kérdeztem.
  • Hát ugrálunk ide, oda, meg imitáljuk, hogy vágjuk valakinek a haját…
  • A haját?!
  • Igen, valami fodrászfélék leszünk a színpadon.
  • Mégis mi a darab címe, a Sevillai borbély? – világosodtam meg hirtelen.

És hát tényleg! A Sevillai borbélyban volt Levi háttérstatiszta még 299 gyerekkel együtt. Az előadás április közepére volt kiírva és mivel az egész márciust a kórházban töltöttük Oliverrel, nemigazán volt időm utánajárni, hogyan is tudnék jegyet szerezni. Azon a Continue reading

mit lehet csinálni Toszkánában?

Azt mondják Toszkánában az egyik legjobb dolog az agroturizmus, azaz amikor kilátogatsz egy farmra és ott jól elvagy. Szóval végre, majdhogynem egy év után mi is eljutottunk egy ilyen programra. Valószínűleg sokkal hamarabb kellett volna kipróbálnunk és akkor biztosan segített volna átvészelni a kezdeti durva időket. Szóval hirtelen nyár lett itt, 23 fok egyik napról a másikra és épp kifogtuk, mert az elmúlt három héten végig esett az eső, kivétel azon a három hétvégi napon, amikor épp mentünk valahova. Először elmentünk Pistoia-ba, ami egy közeli város és van egy állatkertje. A következő hétvégén Milánóba a magyar konzulátusra szavazni, aztán a múlt héten meg egy ilyen kis farmra, ami annyira bejött, hogy ezen a hétvégén megint megyünk egy másik helyre. Kiteszünk magunkért most, hogy Babszi végre kiszabadult a kórházból, azóta nem hagyjuk, hogy unatkozzon. 🙂
Pistoia remek volt! Vonattal mentünk, nincs messze, egy tündéri kisváros. Épp a húsvéti Continue reading

vérzik a szívem

Hát erre nincsenek szavak. Teljesen le vagyunk sokkolva. Mélyen lesúlyt a választások eredménye. Hová tud süllyedni ez az ország még? Mi lesz, ha több dolgot lopnak még el? Milyen fekete világ jön el? Mi lesz az egészségüggyel, az iskolákkal, a szegényekkel, a szegregáltakkal, a betegekkel, mi lesz a barátainkkal, a családunkkal?

Az elmúlt 5 évből csak egyet töltöttünk otthon, meg is kapjuk azoktól a kedves honfitársainktól, akik most újra a Fideszt választották, hogy hazaárulók vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy állítólag “sorosbérencek” is, olyanok, akik miatt rettegnie kell egy országnak. Mondjuk kicsit nehéz értelmeznem, hogy miért kell rettegnie a szegény átlagembernek egy emberi jogi aktivistától, aki épp arra áldozza a szabad idejét, hogy az ő érdekeit védje a bíróságon vagy az állammal szemben? Na mindegy, erre nincs is mit mondani, aki tudja mi az a civil szervezet, emberi jogok, demokrácia, azok nyilván nem gondolják komolyan, hogy tőlünk kéne félni. Vagy inkább értik, hogy miért fél minden demokráciát hirdető embertől minden diktatúrába hajló demagóg kormányzat a világon.
– De te ugye nem fogadsz el pénzt attól az embertől? – kérdezte a 92 éves nagymamám, aki alig lát, alig hall, alig tud menni, de eljutott hozzá a Continue reading