elköltöztünk megint…Olá Lisszabonból!

Huh, na végre, kint Olaszországból! Nem is hiszem el!
Két napja hagytuk el az országot, de még kell idő, hogy ellazuljunk. A tulajunk miatt ki kellett költözni egy nappal korábban, ami egyébként elég macerás volt és ráadásul azt akarta, hogy egy felújított lakást hagyjunk magunk után. Mondjuk könnyű volt úgy okoskodnia, hogy nem volt ott, mikor beköltöztünk. Nem is értem ezeket az embereket. Egyszerűen bevallhatta volna, hogy a kauciónkat a következő teljes felújításra szánja és kész. Na mindegy, ez is mögöttünk van már, azaz “elfújta a szél” és ne aggódjak emiatt tovább!
Egyszerűen új életet kezdünk, még ha valamiért most nehezebb is elhinnem, mint eddig. Talán igazán megviselt ez a 1,5 év. Talán a stressz a munkahelyemen, a sok igazságtalanság, a jövőtlenség, a sok gond a lakással és a kialvatlanság… mindegy. Mindez a múlté, még ha csak két nap is telt el!
Az utsó pillanatban eléggé beparáztunk a lisszaboni út miatt. Mivel Firenzében durván elromlott az idő, hirtelen megijedtünk, hogy milyen lesz, ha végig, az egy hónap alatt zuhogni fog Lisszabonban? Erre kedves ismerősök ránkírtak, hogy szerintük tök jó hely Continue reading

Advertisements

ne háborúzz!

no warA férfi minden bizonnyal nem volt komplett. Nagyon ritkán találkozni ilyen arcokkal itt, igyhát nem is voltunk felkészülve rá. A helyi busz tömve volt, és annyi hely sem volt, hogy a lábunk elférjen, nem még hogy a csomagjaink! A leghátsó sorba ültettek minket és mellettünk ült ez a furi figura. Az első fél órát a kis papircetli keresésével töltöttem, amit jegyként adtak felszálláskor és most úgy tűnt, hogy a fickó, aki épp körbejár, ezeket akarja ellenőrizni. Pánikszerűen kutattam az ülések közti réseket, a földet, bekucorogtam, Levit leküldtem a székek alá, alig birt feljönni, de a jegycetli sehol. Gergőt nem is figyeltem, csak idővel vettem észre, hogy a mellette ülő fazon egyfolytában beszél hozzá. A thaiok Continue reading

taiwani kalandok

Chang_Chun_Shrine_amkHétvégén, mikor nem dolgoztam, és a fiúk is kitaipeiezték már magukat, elindultunk a közeli nemzeti parkba. Már a szállásfoglalás is nehézséget okozott (talán már itt kellett volna gyanakodnom), mert két várost mutatott a térkép a közelben, de mindkettő kb 15-20 km-re volt a parktól. A neten leginkább azt ajánlották, hogy méregdrágán béreljünk autót vagy fizessünk be turista utakra. Persze egyik sem játszik nálunk, nem vezetünk és nem is szeretjük az előre megtervezett utakat.
– Menjünk, aztán majd meglátjuk hogyan tovább! – mondtam és Gergő csodálkozott, mert általában ő szokott ilyen laza tervező lenni.
A kétféle vonatból a gyorsabbat választottuk, ami a nagyobbik városba érkezett, míg mi persze a kisebbik városban, Xiengchengben foglaltunk szállást. Szóval leszálltunk Hualien-ben, ami névileg nagyon hasonlít a thai Huahin-re, ami egy képtelen nyaralásunk és egy borzalmas tengerpart volt…Na de mi ilyen összefüggésekre nem adunk! A legyeskedő taxisokat elhagyva a helyi buszjárat felé törtünk, ahová nagy nehezen sikerült is jegyet vennünk. Már akkor fel kellett Continue reading

otthon, édes otthon, de hol?

home3Alex ült velem szemben a bárban. Nyitott, modern bár volt, 6. fok volt a neve, egy dzsungeles kisutcában az irodától nem messze. A szabadban ültünk le egy hosszú asztalhoz, hogy mindenki elférjen Americo búcsúbuliján. Egy hullámpala fal volt mellettem, rajta olajfestmények és kivetitővászon. Egyszerre volt modern és helyi, thai és nyugati a berendezés. Americot búcsúztattuk, mert lejárt az a fél év, ameddig itt dolgozott és ment vissza Toulouse-ba a kedvenc városába. Continue reading

csak el, mindegy hová

Minap megjelent a Határátke10452837_10154411588400584_8716831584699672562_olőn az emigrálásunk története, ide is berakom a cikket. Igyekszem nem olvasni a kommenteket, mert mindig nagyon elkeserit, hogy mennyi negativ komment érkezik akármit irok, de Gergő ránézett és látta, hogy valaki azt irta, hogy „Nem hiszek én a tündérmesékben! Egyik nap homokszobroznak, aztán meg igazgató” 😀
A legszebb megjegyzés, amit eddig kaptam, ez: az életem tündérmese. És tényleg! Bár nem a munkám miatt – most is épp Jakartában vagyok és a hajamat tépem, mert kedves indonéz kollégáimat még arra sem tudom rávenni, hogy időben bejöjjenek dolgozni – hanem inkább a fiúk miatt. Az életem egy tündérmese a fantasztikus fiam és a csodálatos férjem miatt ❤  🙂

Csak el, mindegy hová!

Nem azért hagytuk el Magyarországot, mert kalandot kerestünk, azért sem, mert több pénzre vágytunk volna. Nem készültünk rá évekig, nem tanultunk ezért idegen nyelveket és nem is tervezgettünk. Egyszerűen egyik nap elegünk lett. Eldöntöttük, Continue reading

nyaralunk a hegyekben

nepalKedves Olvasóm!

Majdhogynem egész áprilist a Himalájában töltjük, Nepálban, igy nem fogok posztolni egy ideig. Kérlek várj meg, mert biztos sok érdekes dolog történik majd velünk, amit érdemes lesz elolvasni 🙂

Köszi!

Ui: egy pár, előre megirt cikket azért beidőzitettem, mert biztos, ami biztos 🙂
Liza

vonatozni erre-arra jó!

vonatA legjobb a vonatozás! A vonat nagyon olcsó és nem rosszabb a minősége, mint a magyar vonatoké! Az ára viszont sokkal, de sokkal jobb! Egyébként vicces, hogy mennyien megdöbbennek a thai ismerőseim közül, hogy vonatozunk. Szégyenkeznek a vonatjaik állapotán. Én meg nem értem, mi a Continue reading