újra itt

Nos, újra itt vagyok. Ami két dolgot is jelent, egy: hogy több időm lett (ezt még csak remélem, bár végülis az elmúlt évben leszoktam az alvásról, szóval mindenképpen szakítok időt az írásra), kettő: hogy újra elindulunk világot látni. Igen, megint útnak indulunk – hála a jó égnek! Hogy hova, az maradjon még titok. 🙂 Egyelőre csak annyit, hogy nem rossz hely, az biztos. Újabb kalandok, újabb célok, újabb tájak. És végre újra elhagyhatjuk az országot!
Mindjárt egy éve, hogy hazaérkeztünk Thaiföldről, de konkrétan Kuala Lumpurból. Még mindig emlékszem arra a május elsejei napra, mikor leszálltunk a repülővel Levivel, aki lázas beteg volt, alig vonszolta magát, toltuk-húztuk a két bőröndöt és hátizsákokat, én Continue reading

Advertisements

marad, ami marad

09b2630fs1_by_sandas04-d5xo1ucMarad, ami marad. A Körút tavaszi fénye, a Dunapartról összegyűjtött kövek, a kertem borostyánbokrai, a szomszéd kutyaugatása, az őrült néni anyuék házában, a körforgalom Szentendre után, a hév reggel és éjjel és mindig. A 4-es 6-os villamos és a Lush durva, elvakitó illata a Jászain. A dizájnos új helyek a Kálvin téren, a betoncsillogó új metrómegállók és a régi villamosok, a Margit hid és a naplementekor felkapcsolódó összes fény a városban.
Mindenkinek más marad. Nekem még APEH, neked már NAV. Nekem még Moszkva tér, neked már Széll Kálmán tér. Az idő ott állt meg, ahol elhagytam őt. Megfagyott Continue reading

egzisztencia

7969823037c6d62f377bc7ec8c47b95dEkkor Isti, egy jóbarátom kérdezi, itthagyod az egzisztenciádat? Én meg nézek csak rá. Mire is gondolhat?Mi is az az egzisztencia? Felsorolható dolgokat kezd listázni: a lakásod, a munkád. Igen, válaszolom. A lakásom, melynek tulajdonlása csak illúzió, hiszen valójában a banké, a munkám, melyben a legfontosabb a hit, hogy jót csinálok és a barátok. Igen, ez hiányozni fog. A jócsinálás nem, hiszen azért az elveimet viszem magammal mindenhová: jót csinálni, valami Continue reading

belső kertem

6a00e54fcf7385883401a510fff378970cÉn újrakezdem. Igyekszem a belső folyamatokra figyelni, nem a külső körülményekre. Nem szerencsét próbálni megyek, és nincs is szükségem szerencsére, amit annyian kívánnak. Szerencsére és kitartásra az otthoniaknak van szüksége. Nekem türelemre, bizalomra és időre van szükségem. Türelemre magamhoz, bizalomra, hogy újra bízni tudjak az emberekben és az intézményekben és időre, hogy az idegrendszerem helyreálljon. Persze némi pénz sem árt. Jó az is, ha meleg van és süt a nap. Meg ha demokrácia van. De Európában, tőlünk nyugatra mindenhol, de még talán keletre is mostanában Continue reading

főzés, amikor csak mi vagyunk

215375_10151423560411915_1530306211_nAz emigrációban mindenki megtanul főzni. Vagy legalábbis meg kell tanulnia. Edi is és Tomi is nagyon jól főz, no meg Hajni és Dávid is folyton főznek – bár ők mind irtó jól is főznek és még szeretik is! De azért valószínűleg azért is, mert a főzés és evés egy szórakozás, egy behelyettesítő elem lett a tevékenységi körökben. Abban a sok tevékenységben,  amit itt elveszítettek. És amit folyamatosan mi is veszítünk. Napról napra.
Mert itt az ember nem ugrik be valahova a barátaival, itt az ember nem marad tovább dolgozni és utána iszik egy sört a főnökével, itt az ember nem dumálhat éjszakáig a barátnőjével, aztán randizik a pasijával a koncerten, ahol a többiek vannak. Egyszerűen csak azért, mert a többiek nincsenek itt. Itt csak mi hárman vagyunk.
Vagyis vannak mások is. Szerencsére. Continue reading

elszaladva

Holiday-Travel-Kids„Mikor felszállt a gép, lassan, egyesével gördültek le a vállamról a terhek, a sarokba szorítottság érzete, a nagy magyar valóság nyomasztó érzése, a szürke jövőkép terhe. Elszakadni olyan gyönyörűség volt, felszabadító, szárnyat adó érzés, mintha egy kínzó-gyötrő, seveled-senélküled szerelemből lépnék ki végre, és csillogó szemmel csak nézem a 3000 kilométert, ami végre elválaszt Magyarországtól.
Ebben a pillanatban mindegy is, hol fog leszállni a gép. Már csak az a gondolat is felszabadít, hogy végre, lassan, de biztosan egyre távolabb kerülök attól a világtól, amelyben már sem álmodni, sem lélegezni nem tudtam.”
2013.június 17. Ezt irtam a Facebookra. Continue reading