városi önteltségem csapdája

Ma arra gondoltam, hogy miben is különböznek az itteni emberek tőlünk. Vagy inkább, mi miben különbözünk tőlük? Nem is a szigetlét a lényeg, hiszen olyan nagy forgalommal van összekötve a sziget Európával, mintha közvetlen országhatárok is lennének, és nem csak a nagy óceán. A szigetszerűség csak a tudatban létezik, és az is inkább csak nekünk furcsa. Valójában nemigazán érezni. Meg is lepődök, mikor a térképen nézem, milyen messze bent vagyunk az óceánban! Pedig itt nem érezni semmit. Az sem igazi különbség, hogy ők spanyolok, vagy kanáriók, mindegy. A kultúra

emigrálás… avagy mi mit tanultunk

Hova?
Egy ideig pályázgattunk külföldi állásokra otthonról, de mivel nem volt semmi foganatja elhatároztuk, hogy elindulunk, lesz, ami lesz. Hova? Majdnem mindegy volt hova, csak el innen. Kinyitottuk a térképet. Nos, hol vannak barátaink? És számba vettük Európát, itt hideg van, ott túl sokat esik az eső, amott a miniszterelnök egy idióta… igy lett Kanári szigetek. Ott van Hajni és jókat irt a blogjában (köszi, köszi mindent Hajni!!). Meleg van. EU van. Van jogunk dolgozni, gyereknek suliba járni. Demokrácia van, spanyol demokrácia, alulról szerveződő, mozgalmakra épülő. Jó lesz.
Előkészités
Tudtunk-e spanyolul? Nem. Volt-e munkánk? Nem. Volt-e pénzünk?

egzisztencia

Ekkor Isti, egy jóbarátom kérdezi, itthagyod az egzisztenciádat? Én meg nézek csak rá. Mire is gondolhat?Mi is az az egzisztencia? Felsorolható dolgokat kezd listázni: a lakásod, a munkád. Igen, válaszolom. A lakásom, melynek tulajdonlása csak illúzió, hiszen valójában a banké, a munkám, melyben a legfontosabb a hit, hogy jót csinálok és a barátok. Igen, ez hiányozni fog. A jócsinálás nem, hiszen azért az elveimet viszem magammal mindenhová: jót csinálni, valami