esik

esikEsik. Mint minden este. Bangkok fölött az ég. Ma rózsaszin és szürke. Fülledt meleg, halványan suttogó szél a távoli zajongó város fölött. Aztán jobbról jön a szokásos felhő, a szürkeség sávosan teliti meg az eget a felhőkarcolók mögött. Becsukjuk az erkélyajtót. A csend elnyeli idebent a kinti szürkeséget. És megindul az eső. De hiába szürke, hiába kopog, hiába jön a feketségével az éjszaka is… mégsem szomorú, sem félelmetes. Continue reading

mit eszünk

thaifood1Minden nap a halétteremben eszünk, de ma a Yeekbe, ami olyanokban farang, amiket épp nem kedvelek: fémnek tűnő műanyag fehér székek, fehér, habos dizájn, művirágok. Kinézve az étteremből az utcára vicces módon torzítja a képet a falakat körülölelő zöld műfű és a derékig érő bokrok szemben.
– Jé, olyan, mintha csupa zöld lenne Bangkok…- nevetek és mutatom Johannának a kilátást. Continue reading

Jakarta és a GP iroda

A Greenpeace iro20140708_180457da egy felhőkarcoló ötödik emeletén van. Labirintusszerű iroda, tele ablakokkal, leginkább nyitott terekkel, amiket a greenpeacesek bambuszokból késztett falakkal választottak el hullámvonalakban. Az ablakokból kilátni a szomszéd felhőkarcolókra, meg egy közeli kisebbre, amelyiknek a tetején pálmák vannak. Az iroda hátsó traktusában szines puff-fotelek a földön, szőnyeg, nyitott ebédlő és konyha, no meg az imaszoba. Continue reading

hőség

Hőség van. Úgy üt ki a hőség, mint esténként a fáradtság. Esős évszak van, de ez csak azt jelenti, hogy néha, fél órára zuhog. Egyébként folyton izzasztó, borús, szürkefelhős, nagy páratartalommal felruházó-leizzasztó meleg van. De mindez korántsem annyira bosszantó, mint a nagy hőmérséklet különbség, amikor beszállunk a metróba, beérek az Continue reading

indonéz pénz

20100331-rupiah-post, az indonéz pénz! Ha ezt tudod követni, akkor zseni vagy! Egyébként sem könnyű, hogy a thai pénzhez hozzászokjak, de havonta egyszer elutazom Jakartába és akkor hirtelen nagyon gazdag leszek a soknullás pénzekkel. Egy vacsi legalább 100.000 rúpia és valahogy sehogysem tudok ennél kevesebbet költeni, még ha egy boltba megyek is be… bár eléggé fenszik a boltok,talán csak azért, mert olyan helyen van az iroda, hogy tele felhőkarcolókkal és őrült fecskeszerű madarakkal és utcai étkekkel, és leharapott farkú macskákkal és hotellel és a korrupció elleni minisztériummal, ami előtt mindig tüntetnek és irtódrága szupermarkettel és irodákkal…

és még erre egy hir, hogy otthon az a legújabb trükkje a magyar taxisoknak, hogy 2000 forint helyett 2000 rúpiát adnak vissza a szegény szerencsétlen külföldieknek, akik arra vetemedtek, hogy meglátogassák szeretett hazánkat…

otthon

Én is otthonra vágyom. Nem al10568879_874353912582394_2895642390046411232_nbérletre, nem átmeneti lakásra, hanem otthonra. Olyanra, amit mi teremtünk kezünkkel, agyunkkal, szivünkkel. Zöldre, fára, kőre. Olyanra, ami körülvesz, ami biztonságot ad, ami támaszt ad és oltalmaz. Ami folyton elfoglal, feladatot ad, amit ápolni, gondozni, épiteni kell. Ami gondolatból és érzésből születik Ahol tudom tisztelni a természetet, ahol érzem, hogy benne és vele élek. Ahol a fa, a levél, a virág, a Continue reading

thaiul a vicces

20140703_120527Tele hassal mentünk vissza a terembe, ahol nemsokára beszédet kellett mondanom.

  • Nem vagyok hajlandó izgulni – magyaráztam magamnak és a hatha jógalégzést kezdtem gyakorolni. Be kell mutatkoznom, aztán pár bátoritó szót szólni, valami lelkesitőt, valami kedveset, valami közvetlent, valami keresetlent, hogy ne érezzék azt, ohgy itt jön ez az európai aztán megmondja a tutit, hogy mit csináljanak vagy még arra sem vagyok hajlandó, hogy arra gondoljak, hogy az keringhet a fejükben, hogy miért is vesznek fel folyton külföldieket? Nem vagyok hajlandó többet azon rágódni, hogy milyen negativ dolgok járhatnak a fejekben, a mosolygós arcok mögött, ehelyett arra koncenrálok, hogy mit is mondhatnék.

Continue reading