expatság

What I'm really thinking: the expatAz expat életnek megvannak a sajátosságai.

  • Migráns! Nem expat! Utálom ezt a kifejezést! – vág a gondolataimba Nikki hangja, vérvörös haja cikázik, ahogyan rázza a fejét. – Ez egy öntelt, felsőbbrendű kifejezés! Mi is migránsok vagyunk, ugyanúgy mint mások, nem jobbak, nem többek!

Persze, persze. De azért mindannyian tudjuk kikre mondják, hogy expat és kikre, hogy migráns. Mert expatnak lenni privilégium, míg migránsanak lenni kicsit sem jó…De a Continue reading

Advertisements

első nap a suliban

alphabet-chartTegnap este beszéltem Vikivel, aki nemrég vándorolt ki Angliába férjével és négy gyerkőcével. Nagy lelkesedéssel mesélte milyen volt az első nap az iskolában a gyerekeknek. Erre fel megkerestem egy régi írásom nektek, Levi első napját a thai suliban több mint egy éve.
És még valami: nemsokára egy újdonsággal fogok előrukkolni, aki pedig szereti az ilyen isis, gyerekes világjárós dolgokat, remélhetőleg szeretni fogja a meglepetést is amivel készülök nektek… 🙂

  • Na,milyen volt a suli?
  • Jő, de majdnem beszunyáltam, mert thaiul olvastak fel és még a számok is thaiul voltak, szóval csak úgy véltelenre kellett rátalálnom a szövegre. És mondtam a

Continue reading

Yogya

YogyaEste szálltunk le Yogyakartában egy szerdai napon, egy hosszú, munkával és problémákkal terhes hét után. Voltak regionális negyedéves megbeszélések, adatbázis meetingek és értékelők, jogi és pénzügyi megbeszélések, majd a nap végén egy gyors taxizás és dugóban állás a reptérig. Úgy érkeztünk meg Yogyakartába, hogy nem is vettem észre, csak mikor leszálltunk. Jé, egy másik város! Egy város!! A reptéren nevetve mondtam Rodnak a sötétben botorkázva, hogy nicsak, ez

Continue reading

a kultúrsokk és ami utána jön

cultureShock_sm

Képeket nézegetve otthonról a neten azon tanakodtam: milyen is lehet ez a Thaiföld? Indonézia, Fülöp szigetek? Délkelet Ázsia? A képek szinesek, narancssárga lepedőbe tekert gyerek szerzetesekkel, égig érő romokkal, vörös, aprómintás sztupákkal, buddhaszobrok, tömött, szines utcák, tuktukok, meredten a kamerába néző, mosollyá fagyott arcok. Milyen is lehet Thaiföld?

Kérdezem magamtól még tavaly májusban, mikor az interjúra jövök. Átrepülöm a világot, Kanáriról Bankokba. A reptereken nem is ismerik a város nevét ahonnan vagy Continue reading

idősek vagy gyerekek

1111Vegyünk egy céget Ázsiában. A vezetői leginkább nyugati arcok, amerikaiak, ausztrálok. Néhány maláj, de Malajziát ismerve, az kb ugyanazt jelenti, mintha nyugatiak lennének. A cég biztositást is ad a juttatásai között a cég alkalmazottainak, merthát a helyi ingyenes egészségügy vagy nagyon rossz minőségű, elérhetetlen vagy nincs is. Az adott esetben Délkelet Ázsiáról beszélünk, de lehetne Dél-Ázsia vagy Kelet –Ázsia is. Aztán a vezetők kitalálják, hogy nem emelve a költségeket, jó lenne a biztositást kiterjeszteni a Continue reading

mi folyik otthon?

refugeeNehéz bármi mással is foglalkoznom, mint az otthoni menekültüggyel. Nem akartam itt erről írni, de nem tudok mással foglalkozni. Nem tudok aludni, folyton görcsben a gyomrom és nagyon félek. Innen minden nagyon rémisztő. A menekültekkel való bánásmód, a kormány intézkedései, az új törvények, a kerítés, az embertelenség, az agresszív neo-nácik és porsché-sok és a 95 éves nagymamám idegengyűlölő szavai is. Pedig őróla tudom, hogy már évtizedek óta paranoiás, de most mégis máshogyan hatnak a szavai. Főleg a gyűlölet rémíszt meg. A gyűlölet és a rasszizmus, ami véglegesen intézményessé és politikailag elfogadottá válik, – legalábbis innen úgy tűnik…. és mindannyian tudjuk, hogy a gyűlölet hova vezet. 😦
Nehezen tudok másra gondolni. Folyton csak segiteni szeretnék. Segiteni a Continue reading

szemétsziget

20150814_121900A sziget nem volt nagy, bár a környéken lévő lakott szigetekhez képest nem is kicsi. Volt ott a közelben Koh Kradang, ami száraz évszakban valami menő hely lehet, de most elég furcsán hatott ahogyan a bezárt bungallók közül kikászálódott néhány helyi arc, mintha csak felébresztettük volna őket téli álmukból. Az öcsémmel és mennyasszonyával voltunk és Gergő öccsével, meg persze Levivel. A thai bácsi azért hozott ehhez a szigethez, mert itt állitólag nagyon szépek a korallok. Az útikönyv is ezt irta, igy bele is vetettük magunkat a vizbe. A bácsi tizennégy éves fia, a koromfekete Tang is ugrott utánunk, hogy mutasson néhány érdekességet a turistáknak. De ami lent fogadott az nem volt egy természetfilm!
– milyen színe van a koralloknak? Talán nem ez a barna a normális…, nem?
Minden barna és szürke volt. Fel-felbuktunk a hullámok fölé. A thai bácsi a szines, hosszú csónakja széléről nézett kiváncsian. Continue reading