a romantika ára

Ez a Firenze szerintem a romantikájából él. Nem csak a turistákra gondolok elsősorban, hanem azokra az olaszokra és külföldiekre, akik ideköltöznek. Merthogy olaszok is nagy számba költöznek ide. A közvetlen munkatársaim 18-an vannak, közülük egy firenzei! A firenzei irodában meg úgy 60-an dolgozunk és azok közül, hát.. kettőről tudom csak biztosan, hogy firenzeiek (fiorentinák). Az ebédnél sokszor arról folyik a beszélgetés, hogy milyen érdekeseket esznek és az honnan származik, kinek mit készít a nagymamája otthon, Szicíliában, Bari-ban, Milánóban, az Alpokban, Perugiában stb. Meg sokszor egy-egy szó kiejtéséről is vitatkoznak, vagy inkább nem is vita ez, hanem Continue reading

Advertisements

olasz gyerekélet

Hát nem mondanám, hogy az olaszok gyerekei el lennének kényeztetve! Legalábbis sem az ovikkal, sem a játszóházakkal, sem a játszóterekkel nem kényeztetik őket. Azt hinné az ember, hogy az olaszok olyan nagyon családbarátok és ezért biztos sok a gyerekbarát dolog is az életükben. Mindenestre 9 hónapot lehet itt otthon az anyuka a gyerekkel, aztán meg vissza a melóba. Nem is maradnak nagyon otthon, félti mindenki a munkáját. A megoldás a bölcsi, ahova felveszik akár fél évesen is a piciket. De persze csak magán van, egy bölcsi úgy 5-800 euróba kerül havonta! és ráadásul nagy sorbanállás van, nem lehet “csak úgy” bekerülni, hosszú a lista.
Mikor megkaptam ezt az állást, utánanéztem, hogy milyenek itt a bölcsi és ovi Continue reading

a méret a lényeg?

Eddig sokféle méretű városban éltünk, a 12 milliós Bangkokban és a 2500 fős Arguingeuinben. És valahogy két dolog maradt meg bennem a költözések során, az egyik, hogy mennyire fontos a klíma, a jó időjárás, a napsütéses órák száma és hogy meleg legyen sokat az adott országban, a másik pedig a város mérete. Hogy mennyire számít a város mérete, az akkor derül ki, mikor sétálnál egyet a városban hétvégén, vagy mikor el kell jutnod valami ismeretlen helyre, a város másik végébe. Persze mindent meg lehet

Continue reading

magyaros találkozások

(ez egy marhajó kép! :D)
Levi mondta, hogy mindenképp írjam meg ezt a sztorit, hogy mikor és hol találkoztunk magyarokkal. Legutóbb merült ez fel, mikor a hétvégén a bolhapiacon a Levi nézegette a régi csecsebecséket. A mamáinak akart karácsonyi ajándékot venni.

  • Az a festmény jól néz ki. Ha az a lány leteszi, akkor én megveszem –
  • mondta Levi, mert a kis alakú képet épp egy fiatal lány nézegette.
  • Tessék! – fordult meg a szőke lány és Levi kezébe adta.
  • Hát jól meglepődtünk! Hát magyar vagy?! – kérdeztük egyszerre Levivel.

Continue reading

a kuldulás firenzei művészete

Érdekes, hogy mennyire toleránsak, befogadóak, szolidárisak az olaszok. Itt az dívik, hogy minden kávézó előtt állnak fekete fiatal srácok és árulnak mindenféle hülyeséget, mint zsepit és öngyújtót, esőben esernyőt és közben tartják a baseball sapkájukat kéregető üzemmódban. A bejáratnál minden boltnál, kávézónál, fagyizónál, cukrázdánál, mindenhol. Megdöbbentett, hogy ezeket a kéregetőket a bolt tulajok sosem zavarják el, sőt, néha, nagyáruházak esetében adnak nekik munkát, minthogy a bevásárlókocsik összeszedése stb. Épp Virginiával mentem az adóhivatalba, mikor beugrottunk egy kávézóba, ahol az olaszok reggeliznek. Egy kávé és egy croassaint, vagy más sütike, mindig ezt Continue reading

átlendülök

„A világ annyira más, amennyire elképzelni sem tudtam. „ ezzel a mondattal kezdtem pár éve ezt a blogot. És tényleg. Eltelt lassan öt év. Az öt év alatt sokminden történt, éltünk Kanári szigeteken egy évet, Thaiföldön kettőt, egyet otthon és lassan felet Olaszországban. Megtanultam spanyolul és újra olaszul és felfejlesztettem az angol tudásomat „nemzetközi munkaszintre”. Az öt év alatt sokminden történt, visszatekintve könnyű elmesélni: egy kiégés és egy férfi, aki épp jókor fogta a kezem, és minden nehézség ellenére azt mondta menjek hozzá feleségül. Egy ajtó, ami megnyílt, a térképen kinézett sziget az Atlanti óceánon. Barátok mosolya, félszobák és napsütés és újrakezdések sora. A menekvésből kalandvágy. A kalandvágyból hétköznapi élet. Ez a mi hétköznapi életünk: öt év alatt 4 ország, egy házasság, egy új gyerek, egy cukorbetegség. Nem mondom, nem

Continue reading

itt lassan elveszünk

Kedves Barátaim, Olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy mostanában olyan keveset írok, nem mintha nem lenne mit… és nem mintha nem lenne kedvem éjjel-nappal írni… inkább csak valami más van itt a háttérben…
Az életünk itt, Firenzében csupa ügyintézés, bürokrácia, csupa-csupa adminisztráció, csupa feladat és kihívás (ahogyan angolul mondnánk “challenge” szép szó arra, hogy ne azt mondjuk mennyi probléma és gond…), de végülis erről van szó, egy perc nyugtom sincs, amióta ideköltöztünk.
Hogy miért is?

Continue reading