az olasz sulik

Levi újra betekintést engedett az iskolai életébe, ha már úgy kínoztam, hogy mondjon valamit, mi történik a suliban. Egyébként is van sok érdekesség, ami más, mint Magyarországon, ezért gondoltam ezeket megosztom veletek.

Iskolarendszer
Levi a “media”-ba jár, ami az általános iskola felső tagozata. Ez egy tök másik iskola, mint az alsó, azaz van egy “primaria”, ami az alsó 4 osztályt foglalja magába, aztán a szülők választanak a gyerekeiknek egy másik iskolát, egy “mediát”, ami meg következő három év. Azaz szegény gyerekeknek már a felsőben új osztályt kell kezdeni és búcsút mondani az osztálytársaiknak. A felső egy évvel kevesebb, mint nálunk, itt csak három év, utána jön a gimi vagy középisi vagy szakisi (liceo, instituto). Ez általában öt éves, de Continue reading

Advertisements

operaprojekt

Egy tök jó kezdeményezésről kell, hogy beszámoljak itt most nektek. A Levi a múlt héten a firenzei Operában lépett fel! A többi 299 gyerekkel együtt. Tök jó, nem? A firenzei operaház 13 éve csinálja ezt a projektet a helyi iskolákkal. Az elmúlt két hónapban a gyerekek sokat próbáltak az iskolaidőben, hogy április közepére készen legyenek az előadásra. Egy igazi operaelőadásra!
Az elején nem is tudtuk pontosan, hogy miről van szó. Levi mondta, hogy van valami “operás cucc”, ami miatt elmaradnak órák és hogy mindenfélét kell gyakorolni

  • De mégis, miket csináltok? – kérdeztem.
  • Hát ugrálunk ide, oda, meg imitáljuk, hogy vágjuk valakinek a haját…
  • A haját?!
  • Igen, valami fodrászfélék leszünk a színpadon.
  • Mégis mi a darab címe, a Sevillai borbély? – világosodtam meg hirtelen.

És hát tényleg! A Sevillai borbélyban volt Levi háttérstatiszta még 299 gyerekkel együtt. Az előadás április közepére volt kiírva és mivel az egész márciust a kórházban töltöttük Oliverrel, nemigazán volt időm utánajárni, hogyan is tudnék jegyet szerezni. Azon a Continue reading

egy durva március

Emlékszem, megnéztem a horoszkópunkat december végén, hogy mit mond az új évről, 2018-ról. Mindig inkább a saját akaratban hiszek, de azért most eszembe jutott, hogy azt írta, a március durva lesz… A nem könnyű január után jött a szintén kihívásokkal teli február, nem hittem volna, hogy lehet ennél nehezebb. De aztán jött a március!
Mintha ebben az évben szinte csak az egészségünkkel lennének gondok.Januárban amint hazaértünk Magyarországról, kiderült, hogy Levi elhagyta az inzulinpumpájával összeköttetésben lévő vércukormérőjét, amit persze csak Magyarországon lehet beszerezni, aztán meg ketonisz-mérgezéssel kórházba került (ez egy sajnos gyakori cucc a diabos gyerekeknél). Épp hogy túllendültünk a januáron mikor beütött nálam a fél éve nem alvás és a munkahelyi stressz. Most engem vitt a mentő a kórházba. Szerencsére kiderült, hogy csak kimerültség, nem komoly, de végre be kellett vallanom magamnak és a családnak, hogy Continue reading

a romantika ára

Ez a Firenze szerintem a romantikájából él. Nem csak a turistákra gondolok elsősorban, hanem azokra az olaszokra és külföldiekre, akik ideköltöznek. Merthogy olaszok is nagy számba költöznek ide. A közvetlen munkatársaim 18-an vannak, közülük egy firenzei! A firenzei irodában meg úgy 60-an dolgozunk és azok közül, hát.. kettőről tudom csak biztosan, hogy firenzeiek (fiorentinák). Az ebédnél sokszor arról folyik a beszélgetés, hogy milyen érdekeseket esznek és az honnan származik, kinek mit készít a nagymamája otthon, Szicíliában, Bari-ban, Milánóban, az Alpokban, Perugiában stb. Meg sokszor egy-egy szó kiejtéséről is vitatkoznak, vagy inkább nem is vita ez, hanem Continue reading

olasz gyerekélet

Hát nem mondanám, hogy az olaszok gyerekei el lennének kényeztetve! Legalábbis sem az ovikkal, sem a játszóházakkal, sem a játszóterekkel nem kényeztetik őket. Azt hinné az ember, hogy az olaszok olyan nagyon családbarátok és ezért biztos sok a gyerekbarát dolog is az életükben. Mindenestre 9 hónapot lehet itt otthon az anyuka a gyerekkel, aztán meg vissza a melóba. Nem is maradnak nagyon otthon, félti mindenki a munkáját. A megoldás a bölcsi, ahova felveszik akár fél évesen is a piciket. De persze csak magán van, egy bölcsi úgy 5-800 euróba kerül havonta! és ráadásul nagy sorbanállás van, nem lehet “csak úgy” bekerülni, hosszú a lista.
Mikor megkaptam ezt az állást, utánanéztem, hogy milyenek itt a bölcsi és ovi Continue reading

a méret a lényeg?

Eddig sokféle méretű városban éltünk, a 12 milliós Bangkokban és a 2500 fős Arguingeuinben. És valahogy két dolog maradt meg bennem a költözések során, az egyik, hogy mennyire fontos a klíma, a jó időjárás, a napsütéses órák száma és hogy meleg legyen sokat az adott országban, a másik pedig a város mérete. Hogy mennyire számít a város mérete, az akkor derül ki, mikor sétálnál egyet a városban hétvégén, vagy mikor el kell jutnod valami ismeretlen helyre, a város másik végébe. Persze mindent meg lehet

Continue reading

magyaros találkozások

(ez egy marhajó kép! :D)
Levi mondta, hogy mindenképp írjam meg ezt a sztorit, hogy mikor és hol találkoztunk magyarokkal. Legutóbb merült ez fel, mikor a hétvégén a bolhapiacon a Levi nézegette a régi csecsebecséket. A mamáinak akart karácsonyi ajándékot venni.

  • Az a festmény jól néz ki. Ha az a lány leteszi, akkor én megveszem –
  • mondta Levi, mert a kis alakú képet épp egy fiatal lány nézegette.
  • Tessék! – fordult meg a szőke lány és Levi kezébe adta.
  • Hát jól meglepődtünk! Hát magyar vagy?! – kérdeztük egyszerre Levivel.

Continue reading