nem vagy elég

A legjobb amikor azt hallom, hogy:
– Jó, jó, hogy ennyi országban járt már a fiad iskolába, de hogyan fog a magyar oktatási rendszerbe beilleszkedni?
– Hát sehogy! De ki akarná, hogy beilleszkedjen?! – válaszolnék én, és néha meg is teszem. Persze attól függ, éppen kivel beszélek. A 90 éves nagymamámmal, aki alig hall és alig lát és közben folyamatosan ecseteli nekem azt, hogy ez a világ legszebb országa, és ezen kívül mightmare ami van, mert ezt a Viktor is megmondhatja…(Nagymamám szerint itt a legjobb az egészségügy és bár nincs elég pénz rá, mégis itt a legjobbak az orvosok és itt a legjobb az oktatás is, szóval minek is elmenni?! Egyébként is Európát már ellepték a migránsok – ilyenkor rendszeresen kijavítom, hogy „ a menekültekre gondolsz?” – akik miatt a „nők már nem mernek az utcára menni”, mondja ő és teljes a meggyőződése, hogy az Oktogont is a bűnöző migránsok lepik el minden szombat este szerinte, hiába mondom, hogy azok a legénybúcsús angol turisták…)
Visszatérve a Levire és az oktatásra, korántsem mondhatom, hogy szerencsésen Continue reading

Advertisements

brutál civil

Na, ezt is megéltük, a társadalom ellensége lettem! Micsoda helyzet! Mondjuk eddig biztos voltam benne, hogy a kormány a társadalmunk ellensége, de most rá kellett jönnöm, hogy nem, hanem én vagyok az! 😀 Vigyázzatok, nagyon veszélyes vagyok!
Magamra vonatkoztatni ezt a támadást igencsak nehéz értelmeznem, de aki civileket ismerek, azokra értelmezni, nem csak abszurd, de végletekig sértő is! Mert az összes civil szervezetnél dolgozó (önkénteskedő) ember, akit ismerek a legönzetlenebb emberek köré tartoznak.
Kábé most olyan ez, mint amikor valaki helyetted fogja a haldokló nagymamád kezét, ápolja őt, kimossa a szennyből nap mint nap, mindezt szabadidejében, ingyen, önkéntesen évtizedeken át, csak azért, hogy segítsen neki és neked és a végén még te mondod, hogy micsoda egy önző alak, akit csak az érdek hajt!
De hogy is jut el az ember addig, hogy egy ilyen „külföldi ügynök” szerepet vállaljon? Continue reading

újra itt

Nos, újra itt vagyok. Ami két dolgot is jelent, egy: hogy több időm lett (ezt még csak remélem, bár végülis az elmúlt évben leszoktam az alvásról, szóval mindenképpen szakítok időt az írásra), kettő: hogy újra elindulunk világot látni. Igen, megint útnak indulunk – hála a jó égnek! Hogy hova, az maradjon még titok. 🙂 Egyelőre csak annyit, hogy nem rossz hely, az biztos. Újabb kalandok, újabb célok, újabb tájak. És végre újra elhagyhatjuk az országot!
Mindjárt egy éve, hogy hazaérkeztünk Thaiföldről, de konkrétan Kuala Lumpurból. Még mindig emlékszem arra a május elsejei napra, mikor leszálltunk a repülővel Levivel, aki lázas beteg volt, alig vonszolta magát, toltuk-húztuk a két bőröndöt és hátizsákokat, én Continue reading

jaj szegény fiúk!

Azért most már kezd elegem lenni abból, hogy mindenki sajnálatát fejezi ki Gergő és Levi felé. Értem én, hogy most „csak” az unalmas Nyugatra megyünk és a karrierista anya és feleség szeszélye miatt szegény Gergőnek és Levinek a világ egyik legszebb térségében, a leglátogatottabb városban kell a lábát lógatnia a következő időszakban, de azért mégis borzalmasan kegyetlen és önző vagyok, hogy ezt kérem tőlük. Persze ők nem ellenkeznek sem a költözés, sem a részvétnyilvánítás okán! Ami aztán különösen dühítő.
A nők általános véleményéről már korábban írtam (Apák nevében), de itt a pasikat említeném meg, akik olyan nagy sajnálkozással veregetik vállba Gergőt, hogy „szegény”, kénytelen a tündéri kisgyerekével Continue reading

a szülői

parents3Levi sulija nem egy rossz iskola, sőt! Kifejezetten jó suli, korábban ezt már kifejtettem. De a szülői… na, az a retro hangulatú szülői engem kifejezetten elkedvetlenített. A szülői egyszerűen szörnyű volt! Nem akartam mondani Levinek, hiszen ő egyik nap azt mondta nekem „Anya, a Magyarországon tanulás nem is annyira szörnyű, mint amilyennek te mondtad.”
Viszont mikor ott ültem a szülőin rámtört minden. A gyerekkorom, az én iskolás éveim, az iskolapad, ahol a tanulást, tudást úgy vártam, mint valami megmentőt és úgy féltem a tanároktól, mintha ördögök Continue reading

helyzetjelentés

il_340x270-652738721_fu92Lassan elfogynak az előre megírt cikkeim és itt maradok üresen hagyott oldalakkal. Azaz itt hagylak titeket… talán. De ki tudja, mikor tör rám az írhatnék és mikor lesz hirtelen nagyon sok időm… sosem lehet tudni.
Október eleje van, még csak öt hónapja költöztünk haza, de azóta sok minden történt, sok érzés, sok gondolat és kevés idő, hogy leírásra kerüljenek.
Oliver már három hónapos, Levi egy hónapja jár a magyar suliba, én meg lassan újra elkezdek dolgozni. Oliver tündéri gyerek. És nagyon élvezem vele az anyaságot.Nagyon jó természete van, sokat alszik, nevet, mosolyog. Biztos más a személyisége is, mint Levié volt annak idején (Levi egy harcos gyerek, piciként is

Continue reading

a magyar hivatalok csodái

114Sejtettem, hogy ez lesz, de azért mégis az ember reménykedik. A védőnőtől kaptam egy listát, hogy milyen családi kedvezmények, juttatások vannak. Ennek már annyira megörültem! Nem nekem kell kinyomoznom! Mindegyikhez le volt írva, hogy mi is az hol lehet igényelni. Persze, hogy kinek jár, az nem, de annak már utánaolvastam máshol. A legtöbb dolgot a Magyar Államkincstárnál kell kérvényezni és az állt a papíromon, hogy a honlapjukról letölthető az űrlap. Persze örültem is, hogy meg lehet valamit csinálni otthonról? De persze nem sokáig örömködhettem, mert aztán ott van a sok melléklet, amit csatolni kell és személyesen Continue reading