a nagy madridi tali

Madridi tartózkodásunk valódi célja egy meeting volt, ahol a konzultánsi munkánk befejezéseként egy előadást kellett rittyentenünk és aztán okosan hozzászólni a következő két nap megbeszélésén a megbízónkkal, a világ legnagyobb állatvédelmi szervezetének európai igazgatójával (Humane Society International) és egy élő legendával, a szakmánk legnagyobbjával, D. U.-lel. Merthát úgy alakult, hogy Ruud, – a világ legjobb főnöke, aki egy 50 eurós belga csokibombont küldött nekünk az első közös sikerünknél – a “kutyás főnök” épp a top legmenőbb konzultáns céggel gondolta megosztani a projektünk eredményeit, és megvitatni velük, hogy mi is legyen a világszintű stratégia. Gondolhatod! D. nevét kábé tizenötéve hallottam először, mint a Continue reading

itt lassan elveszünk

Kedves Barátaim, Olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy mostanában olyan keveset írok, nem mintha nem lenne mit… és nem mintha nem lenne kedvem éjjel-nappal írni… inkább csak valami más van itt a háttérben…
Az életünk itt, Firenzében csupa ügyintézés, bürokrácia, csupa-csupa adminisztráció, csupa feladat és kihívás (ahogyan angolul mondnánk “challenge” szép szó arra, hogy ne azt mondjuk mennyi probléma és gond…), de végülis erről van szó, egy perc nyugtom sincs, amióta ideköltöztünk.
Hogy miért is?

Continue reading

jó kis csapat

Az én csapatom kiváló! Ilyen jó csapattal régen dolgoztam! Szerintem minden bejön, amit az ember kíván, és nagyon akar. Én azt kívántam az elmúlt két évben Thaiföldön, hogy legyen egy tuti csapatom. És most itt van!
Állítólag az olaszok nem nagyon beszélnek nyelveket. Nos, az én munkatársaim közül mindenki beszél angolul, sőt, legtöbben simán váltanak akár spanyolra is mondat közben.

  • Jaj, inkább ne! – sietek elébe, hogy spanyolul beszéljünk. Ők örülnek, mikor megtudják, hogy tudok spanyolul is. – De ez engem nagyon összezavar! Az én fejemben az olasz és a spanyol csak helyettesítő nyelvként működik, vagy az egyiken beszélek, vagy a másikon… – mondom vigyorogva. – Kérlek, ne

Continue reading

a stressz

Butterfly_by_XSilviettaXRájöttem, hogy az én mondatom: A nap, ami produktum nélkül telt el, fölösleges volt. Elég munkamániás szöveg, nem? Na, erről igyekszem áttérni az „Elpazarolt az a nap, amin nem nevetünk”-re. Például mivel töltöm a hétvégém? Az egyik nap dolgozom. Persze amikor két éve kiégtem, megfogadtam, hogy nem viszek haza munkát, igy most nem is dolgozásnak hivom, hanem önkéntességnek! És persze más is, merthogy nem a munkahelyemnek dolgozom, hanem másoknak. Magyar civileket keresek, akiknek segitségre van szükségük, velük levelezek, skype-meetingelek, tanáncsot adok, véleményezek, tananyagok fejlesztek (persze minderre Gergőt is ráveszem). De a lényeg, hogy ha véletlen nincs éppen legalább három-négy magyar civil, akinek valamiben segitünk, akkor én már úgy érzem, hogy

Continue reading

munka, munkaerőpiac és hasonlóak itt és ott

37Nyugaton és Keleten is többet keresnek az emberek!
A munkaszervezés szempontjából olyan, mintha egy nemzetközi multinál dolgoznék, ezért sikerült jól összehasonlítanom a fizukat, feltételeket, feladatokat a világ több pontján. A munkakörök a világ minden részén ugyanazok, a feladatok sem sokban különböznek. Azt tudtam korábban is, hogy a fizuk között viszont óriási a különbség. Ausztriában ugyanazért a munkáért 3,5 x !!! nagyobb a fizu, míg a megélhetésről tudjuk, hogy talán csak kétszerese a magyarnak. De hogy keleten is ennyire mások a megélhetési és fizu arányok, azt korántsem gondoltam volna! Két évembe tellett, hogy ezt megemésszem! A munkakör, amit össze tudtam hasonlítani, 1,5x annyi fizuval járt Indonéziában, 2x annyival Thaiföldön, mint Magyarországon!!! És sokkal kisebb Continue reading

farang életkör Thaiföldön

my-tree-betty-ohareJutka küldött nemrég nekem egy rendkívül érdekes cikket a Thaiföldön élő külföldiek “élet- és halálkör”-éről, ahol az író a buddhista élet- és halálkört aktualizálta a farangok (a thai-ok így hívnak itt minket) életciklusára Thaiföldön. Ha valaki járt már itt, biztos feltűnt neki, hogy ez a legkedveltebb ország Délkelet Ázsiában a nyugati turisták körében. De nem csak turisták körében, hanem az idetelepülő nyugatiak körében is. Van egy nagy számú expat közösség, akik egyszer idejöttek és aztán már nem is akartak távozni. Talán hazamentek még összepakolni, de rövid időn belül minden téli ruhájukat hátrahagyva költöztek az örök Paradicsomba, Thaiföldre. Mezítláb járnak ezután vagy öltönyben, az mindegy, de jó sokan vannak, akiket a szívük húzott ide. Aztán vannak, elég sokan idős, fehér férfiak, Continue reading

a kultúrsokk és ami utána jön

cultureShock_sm

Képeket nézegetve otthonról a neten azon tanakodtam: milyen is lehet ez a Thaiföld? Indonézia, Fülöp szigetek? Délkelet Ázsia? A képek szinesek, narancssárga lepedőbe tekert gyerek szerzetesekkel, égig érő romokkal, vörös, aprómintás sztupákkal, buddhaszobrok, tömött, szines utcák, tuktukok, meredten a kamerába néző, mosollyá fagyott arcok. Milyen is lehet Thaiföld?

Kérdezem magamtól még tavaly májusban, mikor az interjúra jövök. Átrepülöm a világot, Kanáriról Bankokba. A reptereken nem is ismerik a város nevét ahonnan vagy Continue reading