amíg süt a nap, nagy baj nem lehet

Amíg otthon laktam, sosem tűnt fel igazán, hogy mekkora szerepe van az évszakoknak. Persze irdatlan szenvedtem télen, főleg január-februárban, meg örültem a tavasznak és szerettem az őszi levelek ezerszínébe bambulni. Az évszakok váltakozása adott dinamikát az évnek, de ezt inkább valamiféle rohanásnak éltem meg, hogy míg épp túléltem egy ünnepet, máris jön egy másik és hogy máris ősz van és máris tél és olyan rövid volt a nyár és arról nem is beszélve, hogy az utóbbi években az időjárás nem volt hajlandó követni az évszakokat, ami méginkább bezavart a képbe.
Amióta nyárban élek, felfedeztem az időjárás rettentő erejét. Kanárin olyan nyár volt,

babavárás és a thai kórház

Várnom kellett egy darabig, amíg megírhattam ezt a cikket, mivel annyira babonás lettem mostanában, mint még soha. Legalábbis egy kérdésben. No de lássuk, miről is van szó: a babáról:  Gyereket várunk 🙂
A kórház és a thai-ok megint csak nagyon viccesek voltak, szóval gondoltam beszámolok arról az esetről, amikor is megtudtunk a nagy hírt és hogy azóta is milyenek a dokik és a nővérkék a rendeléseken.
Novemberben esedékes lett egy éves egészségügyi vizsgálat, amit itt a munkahelyek mint extra juttatás biztosítanak az alkalmazottaknak.  Ez a közeli magánkórházban van, merthogy van itt állami kórház is, de abba csak a legvégső esetben mennek az emberek. Én rendes alkalmazott lévén minden évben meg is jelenek ezen a vizsgálaton és mindig ugyanaz történik. A csilli-villi kórházban stuardess-eknek öltözött kiskosztümös tolmácsok kísérnek fel a 13-dik emeletre a vizsgálathoz. Beszélgetés – szerencsére nem kellett megint az egész kórtörténetemet mindenről elmesélni – és pisi meg vérteszt, tüdőröngten, valami CTG-szerűség, mikor rákötnek az ember csuklójára,

szupertájfun a hétköznapokra

Egy tavaly év végi beszélgetés részletei:

• Szombaton reggel megy a gépem.
• Még jó, hogy reggel, mert délután jön a tájfun – mondja Noime két falat között az étteremben.
• Igen, igen, ráadásul szupertájfun – bólogat Titie is – azt mondják, akár 50 órán át is eshet az eső egyfolytában.
  Én csak nézek. Nem is tudom mit kérdezzek.
• És… akkor hogyan készültök fel?
• Én mondjuk elmegyek otthonról – vágja rá Maica, aki nemrég kezdett el nálunk dolgozni –tudod, egy olyan területén lakom Quezon citynek, ami mindig víz alá kerül. – A többiek beazonosítják a helyet gyorsan
• Ó! Hát onnan el kell költöznöd. Nézel lakást? – kérdi Noime. Holnap délutánig kell elköltöznie? – gondolom magamban.
• Persze, nézek.
• Milyen nagy volt a Loanda? – kérdi Titie a többieket. – Asszem úgy 200 km/órás, nem? Ez most csak 120-as lesz. De 4-es erősségű.
• Hány fokozat van? – kérdem, de közben megérkezik a második fogás és végül senki nem válaszol.

Malajzia három arca

Fantasztikus melót kaptam tavaly év végén: meg kell hódítanom Malajziát! Hogy ez mit jelent? Hogy eddig ott még nem volt irodánk, és most én alakíthatom ki. Eleve kivételes lehetőség, mert alig van olyan ország a világon, ahol nincs Greenpeace iroda. Na jó, mondjuk, Afrikában csak két irodánk van. De itt, Ázsiában van már majdnem az összes fontos/nagyobb országban, a délkelet ázsiai régióban Thaiföld, Fülöp szigetek, Indonézia, Észak-Ázsiában Dél-Korea, Taiwan, Hongkong, aztán van irodánk Pekingben is és Dél-Ázsiában, Indiában. Nos, Malajzia és Szingapúr például a mi

pizza és Délkelet-Ázsia

Sok minden változott, amióta elhagytam Európát. Ott is, de főképpen itt, azaz bennem. Tele voltam elképzelésekkel, amikről kiderült, hogy nagyon távol állnak a valóságtól. Legutóbb Rodnak mondtam, Manilában. Épp egy a hotelünkhöz közeli étteremben ültünk, az étlapon pizza és valamiféle helyi előétel.
– Jó lesz a pizza, nézzük milyet csinálnak! – mondtam és tudtam, hogy esély sincs arra, hogy jó pizzát csináljanak.
– Van egy olasz étterem Bangkokban Asoknál, ismered?
– A skytrain megállója alatt? – kérdi.
– Igen! Nos, ott aztán tényleg olasz ételek vannak! Oda szoktunk menni Gergővel „európázni”. Mikor annyira hiányzik Európa, oda megyünk. Eszünk sajtot és bort iszunk és borzasztó sokat költünk, bár a legolcsóbb, fokhagymás-paradicsomos pizzát