nálatok laknak-e állatok?

Nálunk öngyilkosjelölt kutyák az úton, rühesek, kövérek, koszlottak, de mint valami filozófus, terpeszkednek az utca közepén.
Lerágott farkú macskák,
Csak mini házikedvenc csivavák.
Varánuszok a csatornákban. Van amelyik 3 méteresre is megnő.
Mókusok, patkányok, csótányok
És egy óriás kígyó, ami áramütést kapott Bangkokban és lezuhant a villanyoszlopról.
Ez Bangkok.

farang életkör Thaiföldön

Jutka küldött nemrég nekem egy rendkívül érdekes cikket a Thaiföldön élő külföldiek “élet- és halálkör”-éről, ahol az író a buddhista élet- és halálkört aktualizálta a farangok (a thai-ok így hívnak itt minket) életciklusára Thaiföldön. Ha valaki járt már itt, biztos feltűnt neki, hogy ez a legkedveltebb ország Délkelet Ázsiában a nyugati turisták körében. De nem csak turisták körében, hanem az idetelepülő nyugatiak körében is. Van egy nagy számú expat közösség, akik egyszer idejöttek és aztán már nem is akartak távozni. Talán hazamentek még összepakolni, de rövid időn belül minden téli ruhájukat hátrahagyva költöztek az örök Paradicsomba, Thaiföldre. Mezítláb járnak ezután vagy öltönyben, az mindegy, de jó sokan vannak, akiket a szívük húzott ide. Aztán vannak, elég sokan idős, fehér férfiak,

környezetvédelem Ázsiában

Bangkokban (vagy talán máshol is) az a divat, hogy a szállodák saját cimkéket gyártanak a műanyag üveges vizeikre. Igy a hotel logóját nézegetheted a tréningek alatt. Legutóbb négy napot kellett eltöltenem egy szálloda tárgyalójában egy tréningen. Az első napon sok műanyag palackos víz volt kitéve, az emberek itták is meg nem is. Hiszen műanyag üveges és aki környezettudatos, annak ez nem annyira tetszik. Első nap szóltunk is a szállodának, hogy nem lesz ez így jó, hozhatnának üveges vizet vagy nagy víztárolót. Második nap végére sikerült is beszerezniük egy nagy üveget, amelyben a vizet tárolták, sőt harmadnapra sikerült is berakni magába a terembe, ahol az egész napos megbeszélések zajlottak. Negyedik napon az egyik

a fehér a nyerő

---

A múlt héten megjelent a The Guardian-en a botrányt kavaró thai reklám. Hogy hol kavart botrányt? Hát persze, hogy nem itt. De mindenhol máshol. Vagy mondjuk inkább a „nyugati” világban. Merthogy nyíltan rasszista. És ez igaz is. De hogy ezt hogyan lehetne elmagyarázni egy thai-nak? Na, az nagy kérdés.
Már többször írtam arról, hogy a thaiok imádják, ha fehérek. Vagyis imádnák,ha fehérek lennének és ezért mindenre képesek is. „A fehér a nyerő” reklámban ki is derül, hogy képesek valamiféle tablettákat szedni, hogy nehogy „visszafeketedjenek” – azaz egyszer már sikerült valahogy kifehéredniük? Ezen kívül vannak fehérítő krémek és hintőporok mindenütt. Például Bangkokban könnyebb fehérítő krémet találni a boltban, mint naptejet. Aztánmeg itt van a napernyőzés is, amit még az idősebb férfiak és a

magyar nagykövi

Majdnem elfelejtettem megírni azt a kalandos napot, amikor meglátogattam a bangkoki magyar nagykövetséget. Korábban már írtam róla, hogy milyen viccesnek találtam, hogy mindenféle magyarkodó ünnepélyekre hívtak, meg matyóhímzéses terítővel és túró rudival kecsegtettek… persze amikor bomba robbant a belvárosban, nem siettek felhívni – bár regisztráltam direkt az egész családunkat a rendszerükben – hogy jól vagyunk-e? (Bezzeg a spanyol, angol és francia barátaimat mind megkereste a nagykövetsége, pedig ők aztán sokkal többen vannak itt!)
Nos, aznap este repültem valahová, de gondoltam, a délelőttöt még eltöltöm azzal, hogy beugrom a nagykövibe, mert megtelt az útlevelem – itt még nagy divat a

keddi nagyi

Mindenkinek csak az marad, amije volt. Amit magaddal viszel. És aztán abból is csak egyre kevesebb. Nekem egy kedd. Egyre kopottabb, egyre távolabbi. Mindenkinek más az a Magyarország, amit elhagyott. Neked a vattacukros, barna ’80-as évek, másnak a ’90-es fesztiválidőszak, neki a munkanélküliség, a lehajtott fejjel bóklászás, nekem a kedd, mikor a