főzés, amikor csak mi vagyunk

215375_10151423560411915_1530306211_nAz emigrációban mindenki megtanul főzni. Vagy legalábbis meg kell tanulnia. Edi is és Tomi is nagyon jól főz, no meg Hajni és Dávid is folyton főznek – bár ők mind irtó jól is főznek és még szeretik is! De azért valószínűleg azért is, mert a főzés és evés egy szórakozás, egy behelyettesítő elem lett a tevékenységi körökben. Abban a sok tevékenységben,  amit itt elveszítettek. És amit folyamatosan mi is veszítünk. Napról napra.
Mert itt az ember nem ugrik be valahova a barátaival, itt az ember nem marad tovább dolgozni és utána iszik egy sört a főnökével, itt az ember nem dumálhat éjszakáig a barátnőjével, aztán randizik a pasijával a koncerten, ahol a többiek vannak. Egyszerűen csak azért, mert a többiek nincsenek itt. Itt csak mi hárman vagyunk.
Vagyis vannak mások is. Szerencsére. Continue reading

Advertisements

első napok

runawayAlig hét óra alatt megfigyeltünk, kétségbe estem, megijedtem, néztünk, ettünk, beszéltünk idegen nyelveken, Levi kért spanyolul fánkot, a hullámok kidobták a partra, megtanulta, hogy a tenger sós és a homok ragad. És ha újra és újra vizes lesz, megint sós lesz, aztán homokos megint, aztán sáros majd lemosva újra vizes és így tovább. Néztük a szamárhasfelhőt, szomorkodtunk a felhők miatt, aztán mikor kisütött, örültünk a felhőknek, hogy újra jönnek. Elköltözést megbántam, majd visszavontam, kétségbeestem, gyerekkel összevesztem, szemedbe néztem, megnyugodtam.

 

elszaladva

Holiday-Travel-Kids„Mikor felszállt a gép, lassan, egyesével gördültek le a vállamról a terhek, a sarokba szorítottság érzete, a nagy magyar valóság nyomasztó érzése, a szürke jövőkép terhe. Elszakadni olyan gyönyörűség volt, felszabadító, szárnyat adó érzés, mintha egy kínzó-gyötrő, seveled-senélküled szerelemből lépnék ki végre, és csillogó szemmel csak nézem a 3000 kilométert, ami végre elválaszt Magyarországtól.
Ebben a pillanatban mindegy is, hol fog leszállni a gép. Már csak az a gondolat is felszabadít, hogy végre, lassan, de biztosan egyre távolabb kerülök attól a világtól, amelyben már sem álmodni, sem lélegezni nem tudtam.”
2013.június 17. Ezt irtam a Facebookra. Continue reading