melyik az ideális ország?

Ha választhatnál, melyik országban élnél? Ha bármelyiket választhatád?
Bármelyik kontinenst, bármelyik országot. Mit mondanál? Hol a legjobb élni? Melyik város a legélhetőbb? Mik lennének a szempontjaid?
Asszem idővel a szempontjaink nagyon változnak. Be kell látnunk, hogy a saját igényeink lassan a háttérbe szorulnak és előjönnek a gyerekek igényei. Vagyis inkább a mi igényeink a gyerekeink számára. Merthát amit én szeretnék, az nagyjából mindig ugyanaz: legyen meleg és kedves emberek. Az sem árt, ha tetszik a kultúra és szívesen tanulom meg a nyelvet. Ha vannak filmek, zenék, amelyeket szeretek az adott nyelven, írók, akiket magyarul már olvastam és szívesen Continue reading

Advertisements

miért is költöztünk haza?

Grass_by_toinjointsKedves Barátaim, ismeretlen Ismerősök és drága Olvasóim 🙂
Sokan kérdeztétek, hogy végülis miért döntöttünk úgy, hogy hazaköltözünk, mikor jól élünk, kalandosan, jó állásunk van és ráadásul a helyzet is változatlan otthon, vagy talán még rosszabb is, mint mikor elhagytuk az országot. Hát nem a kolbász, a túró rudi miatt és nem is azért mert hirtelen jobban kedvelnénk a kormányunkat…
Annak idején is vezető beosztást, szakmailag elismert pozíciót hagytunk magunk mögött Magyarországon, az átlaghoz képest jó életet, mégis annyira sok volt a reménytelenség és jövőtlenség érzése bennem és körülöttünk, hogy menni kellett. Ráböktünk a térképre, és elindultunk családostúl, csak oda repülőjeggyel, pénz és nyelvtudás nélkül. Csak barátokra hagyatkozva. Egy évet “pihentünk”, amikoris minden mást csináltunk, csak nem azt, amit korábban. Amikor a minimumból  (10 euróból naponta, hárman) homokszobor-őrzésből és ruhaeladásból éltünk, amikor nem tudtuk mit hoz a holnap, csak azt tudtuk, hogy meleg

Continue reading

visszatérés

downloadNekünk csak három év telt el, de mintha egy egészen más életet élnénk most, mint három éve otthon. Aki külföldön él, tudja milyen hazamenni. Egyszerre ezer millió érzés tolong benned. Víziók, képek, érzések jönnek, mennek, futnak át rajtad pillanatok alatt. Egy másik élet. Volt, lesz. Nálam a nagy különbség az volt,mikor úgy éltem kint, hogy sosem térek haza. Húszévesen Olaszországban voltam fél évet, de sosem gondoltam, hogy ott fogok lakni. Viszont Kanárin már a repjegy vásárlásakor azt gondoltuk ott maradunk, pedig még életünkben nem jártunk azon a szigeten korábban.
Máshogy rendezkedik be az ember egy olyan helyen, ahová örökre gondolja magát. És máshogy hagyja el az országot is. Máshogy zárom le az otthoni ügyeket. Az évek számától is biztos függenek az érzések, de szerintem inkább a szándéktól, hogy vissza akarsz-e térni. Én nem akartam. Én mindent fel akartam égetni magam mögött. Eladni a Continue reading

főtt tojás

Manila2Manilát nem tudom megúszni könnyek nélkül.
Megintcsak nem készültem. Nem készültem, hogy látom majd a gyerekeket az utcán aludni, mezitláb járni a betonon, kérni és kérni. És tudni, hogy sosem adhatok eleget.
Reggel van, 6 óra. Lassan közeledünk a reptér felé. A környéken néhány tákolt házikó, de leginkább nagy hangárok, vastelepek és szelektív szeméttelepek. Jön a piros lámpa. Az a bizonyos lámpa. Ahol a Continue reading

expatság

What I'm really thinking: the expatAz expat életnek megvannak a sajátosságai.

  • Migráns! Nem expat! Utálom ezt a kifejezést! – vág a gondolataimba Nikki hangja, vérvörös haja cikázik, ahogyan rázza a fejét. – Ez egy öntelt, felsőbbrendű kifejezés! Mi is migránsok vagyunk, ugyanúgy mint mások, nem jobbak, nem többek!

Persze, persze. De azért mindannyian tudjuk kikre mondják, hogy expat és kikre, hogy migráns. Mert expatnak lenni privilégium, míg migránsanak lenni kicsit sem jó…De a Continue reading

otthon, édes otthon, de hol?

home3Alex ült velem szemben a bárban. Nyitott, modern bár volt, 6. fok volt a neve, egy dzsungeles kisutcában az irodától nem messze. A szabadban ültünk le egy hosszú asztalhoz, hogy mindenki elférjen Americo búcsúbuliján. Egy hullámpala fal volt mellettem, rajta olajfestmények és kivetitővászon. Egyszerre volt modern és helyi, thai és nyugati a berendezés. Americot búcsúztattuk, mert lejárt az a fél év, ameddig itt dolgozott és ment vissza Toulouse-ba a kedvenc városába. Continue reading

gazdag vagyok, veszni fogok

oltre-lo-sguardo-portrait-photography-steve-mccurry-5Manila a vég kezdete. Olyan, mint egy közeljövőt ábrázoló katasztrófafilm. Minden megvan benne, ami a legrémisztőbb álmainkban. Ilyen lesz a világ egyszer, nem is sokára. Pontosan ilyen! – gondolom, ahogyan reggel az utcákat járom. Itt másfajta a szegénység, itt a szegénység nem egyszerűen szegénység, itt minden totális nyomor. Itt az utcán lakik a szenvedés. Nem olyan, mint Thaiföld vagy Indonézia. Itt a hatalmas falak szétvetik az emberek lelkét. A gazdagok nem egyszerűen gazdagok, hanem ők „A Gazdagok”. Itt nincsenek szintek. Nincs középosztály, nincs alsó-felső akármi. Itt a Nyomor van és a Gazdag. Az utcákon terepjárók és milliárdos autók, a házak többszintes luxusházak, az éttermek gépfegyveres biztonsági őrökkel vannak körbevéve. A falak óriásiak, tömörek, ötméteres tetejükön szögesdrót, kivül, minden háznál saját biztonsági őr. Itt csak két út van, vagy gazdag vagy, vagy szegény.

Continue reading