India

Ázsia, itt vagyok megint. Rózsaszirommal hintett ágyamról nézem a szegénységed. Hányszor még? Hányszor kell éreznem, hogy tehetetlen vagyok? A hotelszobámból a naplemente narancssárgája festi be a házakat.  A házakat, amelyeknek nincs teteje, nagy, üres lyuk tátong rajtuk, falukon lefolyt festék, ablakuk helyett fekete lyukak. New Delhi másabb, mint a többi város, ahol eddig jártam Ázsiában. Legjobban Jakartára hasonlít, de nincsenek nagy felhőkarcolói, legalábbis itt, errefelé nincsenek. Előttem nagy, kocka épület van, amolyan erődítmény, fehér kővel kirakva, mintája hindu, tetején parkoló jel, ki tudja mi az? Elfoglal egy egész háztömbnyi helyet. Mellette fák, kis dzsungelerdők mindenhol. A fák közt utak, de nem egyenesek, nem is tervezettek, csak fel-feltűnik

Continue reading

Advertisements

fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading