világvége?

A napokban megint kijött egy nagyon para cikk a közeli világvégéről, miszerint 2050-re , azaz mindössze 30 év múlva!!! Annyi lesz az egész emberiségnek! Meglehetősen durva belegondolni.
Tavaly nyár óta elég gyakran jut ez eszembe, mert akkor érte el nálam a para azt a pontot, hogy már nem lehetett nem foglalkozni vele. Akkoriban volt az a durva hőség talán augusztusban, ezért utánaolvastam minden anyagnak, ami fellelhető volt, leginkább angolul vannak teljeskörű cikkek, infók, mondjuk a wikipédián a climate change fül alatt, bár magyarul sem rossz a wiki ebben a témában. De itt van az ENSZ jelentése is arról, hogy nem túl sok van hátra.
Saját kutatásom főbb kérdései ezek voltak: 1. mit tehetek én/ mi? 2. hova költözzünk, hogy biztonságban legyünk?
Mivel épp költözés előtt álltunk és nagy szerencsénkre azon kevés családok közé tartozunk, akik mobilak és megtehetjük, hogy akárhová elköltözünk, ez is egy releváns

vásárlás dilemma

Előrebocsátom, hogy én kifejezetten nem szeretek vásárolni. Se cipőt, se ruhát, se táskát, se pedig élelmiszert. Egyetlen boltot kedvelek, az pedig az Ikea, de ott is inkább csak üldögélni a szobákban, mint bármit hazacipelni. Szóval eleve nem vagyok egy nagy fanja a vásárlásnak, de kifejezetten nem kedvelem az óriási bevásárlócentrumokat és szupermarketeket. Úgy tudom csak elviselni az egészet, ha valamilyen játékot eszelek ki, például megnézni mi változott a legutóbbi vizit óta vagy megnézni van-e valamilyen színharmónia a polcokon lévő dolgok között. Most, hogy kint akár 38 fok is van, kifejezetten jó hűsölni egy ilyen boltban, így elolvasgatunk Babszival a könyvek között vagy csak kergetőzünk a sorok között, míg G. végeláthatatlan időt tölt a vásárlással. Merthát nagyon nehéz dönteni, olyan sokmindent kell figyelembe venni és hiába van a hiper-szupermarketben vagy százezer termék, mégsincs olyan, ami jó lenne minden szempontból.
Merthát az alábbiakat kell figyelembe vennünk vásárláskor:

cucc hátán cucc 2.

Ez a blogbejegyzés egy korábbi folytatása, ami önmagában olyan hosszú lett, hogy két részletre kellett vennem. Szóval itt a Folyt. Köv.
Témakör: Hogyan tudjuk megvalósítani itthon a környezettudatos és egészséges életmódunkat? Mi az igazi cél? Mit és miért nehéz megvalósítani?
Szemét
Míg az előzőekben tárgyaltuk az élelmiszerek kérdését máris eljutottunk a szemét kérdésköréig. Ételt nem dobunk ki, ez egy alapvető elvünk. A másik, hogy a szemetet válogatjuk, papír, üveg, műanyag, vegyes és komposzt témakörökben. A komposztot, kertünk nem lévén Gergő beviszi az irodába, ahol van komposztgyűjtés. A papír elég

Koh Samet, a szemét nemzeti parkja

Nézem, olyan régen voltunk nyaralni! Nem mintha nem lenne az egész itteni életünk egy nagy nyaralás, de amúgy igazán régen voltunk el valahol.
– Mivel legutóbb otthon voltunk, Magyarországon – mondja Gergő és tényleg. Itt úgy áll az idő, hogy a révületéből csak havonta eszmélek, egy-egy pillanatra, hogy jé, már december van aztán máris február. Az elutazásaink jelentenek csak némi mérföldkövet, meg az idő. Itt is csak alig változik, mint Kanárin, mert itt is főleg mindig nyár van. De azért örömmel észleltük, hogy decemberben a

ilyen volt Délkelet-Ázsia

Nemrég megjelent a Határátkelőn egy összefoglalóm Délkelet-Ázsiáról, amit most itt is megosztok veletek.

Délkelet-Ázsia
Három éve hagytuk el Magyarországot, ebből két évet töltöttünk Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön. Hogy milyen volt Ázsia? Egyszerre csodálatos és rémisztő, idegen és ismerős, ellentmondásos és érthető, szegény és gazdag, fejlett és fejlődő, öreg és fiatal, dinamikus és elmaradott, minden-minden egyszerre, egy időben és hullámzóan, hömpölygően és nyugodtan, ezernyi illattal, állattal és növénnyel, mosollyal és szeméttel. Tömény és felejthetetlen.

Miért éppen Thaiföld?
Fél éve éltünk már Kanári szigeteken, mikor felmerült bennünk a továbbállás gondolata. Nem mintha nem lenne egy paradicsomi sziget Gran Canaria, de mikor a több hónapos

az apokalipszis másik vége

Az apokalipszis másik vége, Jakarta.  Ha nem olyan lesz a vég, mint Manila, akkor olyan, mint Jakarta. Öntelt, arrogáns, kisebbségi érzésüket tömeges tüntetésekben, lázadásba szító, önmagába maró, harapó, felfaló mélyszegénység, mi szemétbe folytja önmagát. Jakarta az arroganciájába fog meghalni egyszer. Hogy nem hajlandó másokra hallgatni, nem hajlandó segitséget elfogadni, hogy követelőzik, hogy szitkozódik, hogy lázad, hogy azt hiszi bárki megmentheti miközben kikéri magának. A süllyedő város közepén álló műanyag-szemétkupacon fog kiáltani, másokat hibáztatva a süllyedéséért. Ez Jakarta.

nyomor

• Remélem, nem itélsz meg ezért, de leginkább amiatt a mélységes szegénység miatt érzem rosszul magam. Mindenhol szemét van, körbe, a luxushotelek körül és bármerre, amerre nézel és az emberek meg ott laknak a szeméthalmokon. És közben meg mindenki puccos autókkal jár és felhőkarcolókban lakik… – mondja  Alex, Chicagoból.

szemétsziget

A sziget nem volt nagy, bár a környéken lévő lakott szigetekhez képest nem is kicsi. Volt ott a közelben Koh Kradang, ami száraz évszakban valami menő hely lehet, de most elég furcsán hatott ahogyan a bezárt bungallók közül kikászálódott néhány helyi arc, mintha csak felébresztettük volna őket téli álmukból. Az öcsémmel és mennyasszonyával voltunk és Gergő öccsével, meg persze Levivel. A thai bácsi azért hozott ehhez a szigethez, mert itt állitólag nagyon szépek a korallok. Az útikönyv is ezt irta, igy bele is vetettük magunkat a vizbe. A bácsi tizennégy éves fia, a koromfekete Tang is ugrott utánunk, hogy mutasson néhány érdekességet a turistáknak. De ami lent fogadott az nem volt egy természetfilm!
– milyen színe van a koralloknak? Talán nem ez a barna a normális…, nem?
Minden barna és szürke volt. Fel-felbuktunk a hullámok fölé. A thai bácsi a szines, hosszú csónakja széléről nézett kiváncsian.

a Himalája boltja

Coca Cola, Fanta, Mars, Snikers, Everest és Tuborg sör, Minsk vodka óriásplakát bulizó nyugati arcokról az összetákolt viskók oldalában. Kinek is mindez? Nekünk, turistáknak? Akik a Himalájára szórakozásból nézünk fel, miközben popcorn-t és csipszet zabálunk? Kik miatt az üveges kólát és sört a kétrét görnyedt sherpák cipelik fel a hegyre? Van momo is, a helyi étel, benne Snikers, csak a mi kedvünkért.

szemétdzsungel

Dzsungelváros, városi dzsungel. A kopasznyakú fekete csirke után veti magát Levi és közben rohan bele a szeméthegybe, hogy elkapja őket. Kho Samet egy sziget, közel Bangkokhoz. Egy Nemzeti Park. De nehogy azt hidd, hogy olyan, mint a miénk. Nemzeti park, ezért fizetni kell fejenként 200 bahtot, hogy beléphess.