olasz átok

Mostmár tényleg kezdem azt hinni, hogy ez az Olaszország a mi „fekete felhőnk”, ami csak úgy villámlik, dörög a fejünk fölött. Egyszerűen mint egy átok, úgy tornyosul felettünk. Mintha semmi, de semmi nem lenne rendben itt, valahogy nem csak hogy rossz helyen, de rossz időben és még mintha rossz dimenzióban is lennénk. Egyszerűen már nem tudok mi másra gondolni, annyira sok szerencsétlenség történik folyamatosan velünk, most már több, mint egy éve egyfolytában.
Tudom, hogy elmesélve pár év múlva már nem is fogom érteni, hogy min akadtam ki annyira, de most ez egyszerűen elemészt!
Itt az élet totál kiszámíthatatlan.Persze nem minden szempontból, de pénzügyileg és a szabadidőt illetően mindenképpen, azaz totál kiszámíthatatlan, hogy mennyi bevételed és kiadásod lesz egy hónapban és hogy mennyi időt kell eltöltened különböző hivatalokban, hogy próbáld megvédeni a jogaid valami idióta, abszurd procedúrában…
Próbálok elvonatkoztatni, és azt sem tudom biztosan, hogy csak mi vagyunk-e pechesek, vagy ez mindenkivel így van-e? Az biztos, hogy az olaszok sokmindenre egyátalán nem panaszkodnak és mikor én panaszkodom rá, akkor csak annyit Continue reading

Advertisements

itt lassan elveszünk

Kedves Barátaim, Olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy mostanában olyan keveset írok, nem mintha nem lenne mit… és nem mintha nem lenne kedvem éjjel-nappal írni… inkább csak valami más van itt a háttérben…
Az életünk itt, Firenzében csupa ügyintézés, bürokrácia, csupa-csupa adminisztráció, csupa feladat és kihívás (ahogyan angolul mondnánk “challenge” szép szó arra, hogy ne azt mondjuk mennyi probléma és gond…), de végülis erről van szó, egy perc nyugtom sincs, amióta ideköltöztünk.
Hogy miért is?

Continue reading

Levi olasz sulija

Végülis elég logikus, hogy miért is alakult ki ez a helyzet… Hogy miért is igazán klasszikus az olasz oktatás. A reneszánsz itt az utcán hever. Leonardo és Michalengelo és a Mediciek és Raffello ugyanezeket az utcaköveket taposták, mint mi tegnap a belvárosban. Szóval nem is kellett volna csodálkozom azon, hogy mindez mennyire fontos is a olasz oktatásban. A múlt. Sokkal fontosabb, mint a jelen, vagy a jövő.
Az olasz oktatás, (mármint, amit eddig láttunk belőle) igazán klasszikus, a lexikális tudásra épülő, a múltat előtérbe helyező, elméleti tudást gyártó oktatás. Legalábbis itt, Firenzében az az iskola, ahová Levi jár. A tananyag meglepően nagyon sok és nagyon részletes Continue reading

végtelen(ített) történet

Ez a karmád! – vágja rá Gabby, az angol lány, aki Mexikóban lakik és a nemzetközi központnak dolgozik. Épp elmeséltem, hogy mennyi adminisztrációba botlottam itt.

  • Ez mind azért van, mert otthon olyan nagy volt a szám, hogy nincs nagyobb bürokrácia, mint Magyarországon! Ezért kaptam ezt.

Két hónapja vagyok itt és ma kaptuk meg a rezidenciát végre. Már az elején érdekes volt, mikor elmentünk Virginiával az irodából az első intézménybe. Az első lépcsőt még könnyedén vettük, adószámot kellett kérnünk. Ezt meg is tettük, de kiderült, hogy engem véletlen férfinak regisztráltak, így vissza kellett menni. Újra végigülni a sort meg minden. Közben Continue reading

fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading

a mediterrán hivatalok 22-es csapdája

Még szerencse, hogy minderre fel voltam készülve! Merthát gyakorlott hivatali kalandozóként tudom, hogy életeket le tudnék élni hivatalok között bolyongva, hurkokat, hullámokat leírva, papírokba burkolózva, innen oda, onnan ide utazgatva.

– Ne haragudj, az olasz bürokrácia szörnyű! – írta nekem Alice, aki a leghasznosabb segítőmmé vált ismeretlenül is az ügyintézésben. Még sosem találkoztam vele, mert ő az arezzói irodában ül, de ahogy írok neki e-mailt, két perc múlva válaszol! Neki Continue reading

elmélkedés a hivatalokról

111Amióta hazajöttünk folyton valami ügyet kell intézni. Régebben is feltűnt, hogy az átlagember szabadidejének milyen sok részét teszi ki a hivatalos ügyintézés. Sokszor szabadságot, szabadnapot kell kivenni azért, hogy be tudj menni egy-két hivatalba, ahol órákon át kell várakozni, aztán ide-oda küldözgetnek és van, hogy a nap végén idegesen, kimerülve nézhetsz szembe a ténnyel, hogy az ügyed nemhogy elintéződött volna, hanem most már azt is tudod milyen bírságokra, büntetésekre számíthatsz. A jó szándék, a próbálkozás sokszor mintha nem is számítana, a szerencse és a türelem annál inkább. Fontos az is, hogy ne ess pánikba, hiszen akkor még nehezebb ebben a bürokratikus óceánból kikeveredni.
Nos, régebben sosem gondoltam arra, hogy a hivatalos ügyek intézése más országban más lehet. Sőt, arra gondoltam, hogy milyen nehéz lehet mindezt egy idegen nyelven végigcsinálni. De valójában a nagy kihívás nem nekem volt idegenként más országban, Continue reading