végtelen(ített) történet

Ez a karmád! – vágja rá Gabby, az angol lány, aki Mexikóban lakik és a nemzetközi központnak dolgozik. Épp elmeséltem, hogy mennyi adminisztrációba botlottam itt.

  • Ez mind azért van, mert otthon olyan nagy volt a szám, hogy nincs nagyobb bürokrácia, mint Magyarországon! Ezért kaptam ezt.

Két hónapja vagyok itt és ma kaptuk meg a rezidenciát végre. Már az elején érdekes volt, mikor elmentünk Virginiával az irodából az első intézménybe. Az első lépcsőt még könnyedén vettük, adószámot kellett kérnünk. Ezt meg is tettük, de kiderült, hogy engem véletlen férfinak regisztráltak, így vissza kellett menni. Újra végigülni a sort meg minden. Közben Continue reading

Advertisements

fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading

a mediterrán hivatalok 22-es csapdája

Még szerencse, hogy minderre fel voltam készülve! Merthát gyakorlott hivatali kalandozóként tudom, hogy életeket le tudnék élni hivatalok között bolyongva, hurkokat, hullámokat leírva, papírokba burkolózva, innen oda, onnan ide utazgatva.

– Ne haragudj, az olasz bürokrácia szörnyű! – írta nekem Alice, aki a leghasznosabb segítőmmé vált ismeretlenül is az ügyintézésben. Még sosem találkoztam vele, mert ő az arezzói irodában ül, de ahogy írok neki e-mailt, két perc múlva válaszol! Neki Continue reading

elmélkedés a hivatalokról

111Amióta hazajöttünk folyton valami ügyet kell intézni. Régebben is feltűnt, hogy az átlagember szabadidejének milyen sok részét teszi ki a hivatalos ügyintézés. Sokszor szabadságot, szabadnapot kell kivenni azért, hogy be tudj menni egy-két hivatalba, ahol órákon át kell várakozni, aztán ide-oda küldözgetnek és van, hogy a nap végén idegesen, kimerülve nézhetsz szembe a ténnyel, hogy az ügyed nemhogy elintéződött volna, hanem most már azt is tudod milyen bírságokra, büntetésekre számíthatsz. A jó szándék, a próbálkozás sokszor mintha nem is számítana, a szerencse és a türelem annál inkább. Fontos az is, hogy ne ess pánikba, hiszen akkor még nehezebb ebben a bürokratikus óceánból kikeveredni.
Nos, régebben sosem gondoltam arra, hogy a hivatalos ügyek intézése más országban más lehet. Sőt, arra gondoltam, hogy milyen nehéz lehet mindezt egy idegen nyelven végigcsinálni. De valójában a nagy kihívás nem nekem volt idegenként más országban, Continue reading

miért jó külföldön élni?

0f0a331e7a619a35112e3281262ebd36-d327u5nAzt kérdezi a barátnőm, hogy miért is jó külföldön élni? Ő sosem tudna máshol élni, de azért kíváncsi.
Én gondolkodom, annyi mindenben jobb nekem…de mi is a legjobb?
Talán, hogy mindig, minden új. Főleg az első fél évben, minden meglepő. Hogy úgy tudsz élni, mintha folyton rácsodálkoznál a világra. És itt apróságokról és nagyobb dolgokról is beszélek. Ahogyan másképp csinálják az emberek a hétköznapjaikat, később rájössz, hogy másképp is gondolkoznak. Vagy éppen hogy egyáltalán nem gondolkodnak másképp. Az egész egy nagy felfedezés, egy kutatás, hogy mi miért és mi hogyan van máshol. És közben folyton ráébredek arra, hogy amit én tudok, ahogyan én tudom, az nem egyetemleges. AmiMagyarországon van, az nem ugyanolyan mindenhol, sőt! Nemcsak, hogy nem lehet abból kiindulnom – pedig másból miből is indulnék ki? -, de még nem is érdemes ahhoz Continue reading