Ázsia más

img6326_26102012115128Délkelet Ázsia más.
Nem olyan, mint amilyennek képzeltem.
Nem olyan szegény és sokkal, de sokkal szegényebb.
Tudtad, hogy a legszegényebb országokban a legdrágább az élete a szegényeknek? Mert Ázsiában a legtöbb helyen nincs nyugdíj, sem társadalom biztosítás. A kórház olyan sokba kerül, hogy ha valaki például rákos vagy valami hasonló komoly betegsége van, többnyire az egész vagyonát felemészti, a család eladja a boltot, földet, a lakást, hogy ki tudja fizetni a számlát. Az oktatás is irdatlan drága. Persze van állami oktatás, de ha a gyereked oda jár, akkor soha, de soha nem fogsz kiemelkedni a szegénységből. Hogy mit ér az egészség és az ingyenes kórházi ellátás? Thaiföld igazi egészségügyi nagyhatalom a környéken. És nem csak az ausztrálok jönnek fogászatra ide, és nem csak a közel-keletiek tömegesen (a kórházban van külön arabul beszélő személyzet). Hanem a környékbéli szegény ázsiai országokból is, és még Afrikából is. Szenegálban olyan drága a kórházi ellátás, hogy az embereknek inkább megéri iderepülni! Charlotte legutóbb etiópiai családokkal találkozott a kórházban, akik szintén ugyanilyen céllal jöttek Thaiföldre.
Mi a szegénység? Más fogalmaim lesznek lassan. Szegénység az utcán fekvő gyerekek. Manilában. Kilátástalanság, mikor tudod, hogy akármit teszel, nem kapsz más életet, csak OB-WO098_bkk_G_20130304061412mint az apád. Mikor tudod, hogy megfizethetetlen az oktatás és az egészség neked.
Mi a bizonytalanság? Hogy dolgozhatsz, gyarapodhatsz, de ha beüt egy betegség, akkor neked annyi. Nem csak a felhalmozott vagyonod oda, de a gyerekeid, unokáid jövője is. Vagy választhatsz: egészség vagy jövő a gyerekeknek?
Ázsia más. Mindenben más. Nincs egyenlőség. Még hajlam sincs rá, se akarat, se gondolat. Ezért remény sem. A gyerek az utcán nem reménykedhet semmiben. Nem is reménykedik. Csak én. Én vagyok az egyetlen aki reménykedik… De miben is?
Ázsia más. Megszokta, hogy a repülőről esik a csomag. Az ausztráloknak erre van egy kifejezésük is. Amikor nem kell csinálni semmit, mert tudjuk, hogy a csomag a napi kajával jönni fog. És a segélyszervezetek tényleg küldik. Építenek kórházat és osztanak csomagot, csak nem segítenek igazán semmiben. Merthogy az nem az ő dolguk… adnak a kormánynak pénzt oktatásra, egészségügyre, szemétkezelésre, tömegközlekedésre… aztán mind elvándorol a politikusi zsebekbe. És a segélyek csak jönnek és jönnek. És a harmadik világ csak kinyújta a kezét és kér. Se akarat, se szándék. A csomag úgyis jön. A „nyugat” dolga etetni minket.
És vannak országok, ahol olyan erős a nyugatellenesség, a “fehérember” ellenesség, hogy el sem hiszed! Pedig itt abból élnek, amit mi küldünk! De az mindegy. A fehérember tette tönkre a földet! A fehérember vett el mindenünket. A fehérember az ellenségük. Leigázni jön ma is.
ventura_genderwar-wÁzsia más. Nem egy kontinens, az országok még csak nem is hasonlítanak egymásra.Van ahol félned kell, máshol megcsókolják a kezed, mert fehér vagy… de egyben hasonltanak: mindenhol kérnek. Mert ha fehér vagy, gazdag vagy. Azért jöttél, hogy adj! …És hogy elvegyél.
Ázsia más. A fejlődés rohamos, hullámzó, kiszámíthatatlan, hihetetlen. A hullámzásától folyton meglepődsz. Bangkokban van magasvasút, gyorsabb és szebb metró, mint bárhol Európában, óriási, hatemeletes repülőtér, miközben a pályaudvaron az emberek csoportosan alszanak éjszaka. Nincs ingyenes egészségügyi ellátás sem nyugdíj. Akkorák a felhőkarcolók, hogy nem látod a tetejüket és közben nincs közvilágítás, a felhőkarcoló előtt minden nap újra és újra leteszik az utcakövet, mert naponta kiesik a rossz minőségű munka miatt.
Ázsia más. A háznagyságú arany buddha szobor mellett halmokban áll a szemét. Adományok papírpénzei szállnak a magasba egy másik buddhaszobor építésére, mellette a szeméthalmon gyerek játszik. Nem baj, nem zavar senkit. Megint csak engem.
Ázsia más. Nincsenek hangulatok, apróságok. Nincsenek  utcasarkokban megbúvó dallamok, nincsenek öreg házak, évszázados romantikával. Nincs romantika, nincs kor, nincs elmúlás. Minden új, vagy éppen most épül. A felhőkarcolók mellett az összetákolt bodegák. Nincs édes melankólia, merengés a múlton, a régi szépségen. Mert csak a ma és a holnap van. Nincsenek füstös kiskocsmák, fájdalmas édes-szomorúság, nincs a dalokban vég és halál. Csak szerelem és jelen. Nincs szakítás csak összeköltözés. Csak a ma van. És a haladás. Ki tudja hová?
Ázsia más. Mindenki dolgozik és senki sem igazán. Minden bolt előtt egy-egy biztonsági őr, idős bácsi, aki az ajtót nyitogatja Bangkokban, vagy gépfegyveres, rémisztő biztonsági őrök állnak szobrot Manilában. Jakartában a sötét bodegák árnyékában gugolnak a férfiak, ciccegnek nekem, fehér, „mocskos” nőnek, nescafét árulnak egymásnak és gadu gadut. Aki dolgozik valamit, az sem igazán. A munka minősége nagyon alacsony, így mindig van munka, hogy újra és újra kijavítsuk, amit mások elrontottak.193309
Ázsia más. Nincsenek árnyalatok. A hatalmas nagyon hatalmas, a szegény nagyon szegény. Óriási a korrupció, hatalmasak a falak. Nincsenek igazi demokráciák és a gyengéknek és szegényeknek egyáltalán nincs hangjuk. Még névleges, látszólagos akarat sincs a politikusban, hogy legalább titkolja a társadalom kizsákmányolását. Óriási a vagyon. A hatalmasok nagyon hatalmasok. A gazdagságnál pedig csak egy dolog a hatalmasabb, a fal, amivel körülvették magukat a hatalmasok.
Ázsia más. Irdatlan a vásárlókedv. Az utcákon nincs közvilágítás, romokban az utak, nincsenek buszok és tömegközlekedés, irdatlan méreteket ölt a korrupció, a csatorna bűzösen folyik mindenfelé, kerülgeti a hegyekben álló műanyagszemetet – ilyen Manila és Jakarta is. De az emberek tömegekben mennek vásárolni. Kivilágított felüljárókkal kerülik el a mocskot, nem néznek le rá egyszerűen. Inkább néznek felfelé, mert ott a reklám. Hatalmas felhőkarcolókon, óriási csillogó épületeken háznagyságú képernyőkön folynak a reklámok. A buszon, az utcán, a boltokban, mindenhol folyik, körülölel, folytogat a reklám. Az emberek zombivásárlók. Mindenki folyton megy. Reggel és este és éjszaka és ünnepnapokkor és hétvégén és hétköznap. Nincs más program. Nincs kultúra, sem színház, a múzeumokba, galériákba is csak a külföldiek járnak. A helyi arcok munka után rohannak vásárolni. Az óriási bevásárló központok az otthonok, a hétvégéket és délutánokat, az estéket és szabadnapokat ott töltik. Az emeleten éttermek és gyerekvigyázó, sőt gyerekeknek gyors angolnyelvtanfolyam, amíg a szülők vásárolnak és vásárolnak.
bon-street-art-thailandÁzsia más. Elhiszik, hogy van fenntartható fejlődés. És tényleg elhiszik. Az emberek vidámak, könnyen vetik le a múltjukat és vetik bele magukat a jelenbe. A jövő úgyis jó lesz. Eddig is csak egyre jobb lett. Egyre több pénz, egyre több fizetés, egyre több termék, egyre több vásárlás. A csomag pedig úgyis érkezik….
Ázsia más. Az emberek folyton több fizetést követelnek. Ha válság van azért, ha nem, azért. Mintha sosem lenne elég. Csak a folyamatos növekedést tudják elképzelni. Többet, többet. Az összes takarékoskodási elmélet nyomtalanul hullik le róluk. Minek is takarékoskodni? Hiszen mindenből annyi van! Az épületeket hamarabb újítják fel, mint kellene, csak a felújítás kedvéért, hogy látszódjon, hogy van pénz, hogy megy az üzlet. Az üvegépület üvegeit egyszerűen kalapáccsal verték szét, hagyták lehullani az üveget az utcára. Minek is máshogyan? Minek megtartani? Nem kell az már senkinek. Jön az új üveg. Jön az új munka, jön az új megrendelés.

Csak én tudom, hogy egyszer majd minden elfogy. Csak én megyek az utcán végtelenül elkeseredve, mert én ismerek egy másik világot?  Egy másikat, ahol elvileg mindenkinek lenne minden, mégsincs már. Ahol arra törekszenek, vagy ahol legalább egyszer arra akartak törekedni. Amikor még hittek abban, hogy van egyenlőség, szabadság és testvériség.

Ázsia más. Sokkal nagyobb a gazdagság és sokkal nagyobb a szegénység. Sokkal gyorsabb a fejlődés és sokkal kevesebb az idő. Sokkal könnyebb a múlt és sokkal jelenebb a jelen. De nincs jövő és nincs remény.

 

 

 

 

Advertisements

One thought on “Ázsia más

  1. Pingback: A világ kávéi, teái – Bangkok | Monarchia Kávéház

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s