visszatérés

downloadNekünk csak három év telt el, de mintha egy egészen más életet élnénk most, mint három éve otthon. Aki külföldön él, tudja milyen hazamenni. Egyszerre ezer millió érzés tolong benned. Víziók, képek, érzések jönnek, mennek, futnak át rajtad pillanatok alatt. Egy másik élet. Volt, lesz. Nálam a nagy különbség az volt,mikor úgy éltem kint, hogy sosem térek haza. Húszévesen Olaszországban voltam fél évet, de sosem gondoltam, hogy ott fogok lakni. Viszont Kanárin már a repjegy vásárlásakor azt gondoltuk ott maradunk, pedig még életünkben nem jártunk azon a szigeten korábban.
Máshogy rendezkedik be az ember egy olyan helyen, ahová örökre gondolja magát. És máshogy hagyja el az országot is. Máshogy zárom le az otthoni ügyeket. Az évek számától is biztos függenek az érzések, de szerintem inkább a szándéktól, hogy vissza akarsz-e térni. Én nem akartam. Én mindent fel akartam égetni magam mögött. Eladni a Continue reading

bangkoki éjjel

Bus Stop at Night Downtown Bangkok Thailand

Van még néhány írásom, amit korábban készítettem, de nem kerültek ide fel, ezeket lassan pótolom, olvassátok szeretettel. Ez kb egy évvel ezelőtti.

A srác úgy énekelte az Aerosmith számot, hogy teljesen odavoltam érte.
– Hallod milyen jól énekelnek? – nézek Gergőre fellelkesülve. – És az előbb a lány is marha jó volt! Nagyon jó hangjuk van!
– Bár nem tudtam, hogy milyen nyelven van…
– Ne már! Angolul! Egy kis thai kiejtés egyáltalán nem gond. Ha az irodában nem zavar a thai akcentus, akkor ez is jó lesz! Ők nagyon is jók! – mondom Gergőnek és már húz is az asztalok felé.
A hely a hatsávos Ratchadaphisek út mellett van, de annyira hangos az élőzene, hogy csak néha tűnik fel, hogy az egyik főút mellett vagyunk. Persze szabadtéren vannak az asztalok, hiszen itt mindig nyár van, csak akkor érdemes beülni valahová, ha annyira üldöz már a hőség, hogy légkondira vágysz. De most este van, szép, februári meleg este. A fal mellé ülünk, ami csupa-csupa zöld.
– Sajnos mű… – mondom magamnak, mikor megsimitom a falat. A zöld növényfal Continue reading

itt és ott

df8f69764f3ba55edf569fead828f75cÚjra itt! Nem volt netem egy ideig és közben pár kilóméterrel odébb is költöztünk, közeledve Magyarországhoz, ha még nem is távolságban, de időben mindenképp…

Az elmúlt három hét nem semmi! Mondhatnám, hogy esszenciája az életemnek, egy adag sűrítmény, egy sűrű szörp, amit elvileg az ember felvizezve iszik, ha szerencsés, akkor igazi málnaszörp és még arra is van módja, hogy egy romantikus, karos szódásüvegből töltsön rá hideg vizet egy forró nyári délelőtt.

A héten Gergő hazaköltözött, ami már önmagában is elég izgalom lett volna, de láthatóan az izgalmak még csak akkor kezdődtek. A hatodik hónapban vagyok és eléggé nyögve-nyelem a terhességet, amit csak tetéz, hogy elérkezett a legmelegebb hónap, amikor úgy érzed magad kilépve a házból, mintha egy szaunába érkeznél. Sajnos már a medence sem annyira biztonságos számomra, mivel egyre többen belemerészkednek a Continue reading

Európa, de hiányzol!

Streets-of-Monterosso-Cinque-Terre-Liguria-Italy-lvx4cq5c5dix53iv1vfnifmt61ni51di1o9ajrcvyoÉpp a Je veux számot hallgatom a ZAZ-tól. Tényleg kénytelen leszek megtanulni franciául! Szerencsére találtam egy olyan videóklippet, ahol spanyol felirat van, így legalább látom, miről szól a dal. Asszem az olasz, spanyol után már csak a francia hiányzik. Annyira tetszik ez a zene, hogy nem bírom ki, hogy ne tudjam énekelni. Ahhoz meg tudni kell franciául. Ez van.
És miről szól? Egyszerre szerelemről, szabadságról, halálról, szegénységről és mindarról a mindenről, amiről egyszerre csak Európa tud szólni. Ó, mennyire hiányzik! A spanyol borok, az este teraszra kiülés, a dal, amiben van szenvedés és élet, ami egyszerre fáj és csodálatosan boldoggá tesz. A francia szám, amelyben a szabadságharc van és az önfeláldozás, az olasz kisváros, ahol a pillanatban benne a halál. A nénik, akik fekete kendőben jönnek velem szemben a mediterrán hőségben, az olívaföldek végtelenje, mint a levendulák lilája. A spanyol, az olasz, a görög, a francia Continue reading