az apokalipszis másik vége

4dc9c755-d6dd-4764-bdde-2079196719a4-1020x1006Az apokalipszis másik vége, Jakarta.  Ha nem olyan lesz a vég, mint Manila, akkor olyan, mint Jakarta. Öntelt, arrogáns, kisebbségi érzésüket tömeges tüntetésekben, lázadásba szító, önmagába maró, harapó, felfaló mélyszegénység, mi szemétbe folytja önmagát. Jakarta az arroganciájába fog meghalni egyszer. Hogy nem hajlandó másokra hallgatni, nem hajlandó segitséget elfogadni, hogy követelőzik, hogy szitkozódik, hogy lázad, hogy azt hiszi bárki megmentheti miközben kikéri magának. A süllyedő város közepén álló műanyag-szemétkupacon fog kiáltani, másokat hibáztatva a süllyedéséért. Ez Jakarta.

Continue reading

Ázsia más

img6326_26102012115128Délkelet Ázsia más.
Nem olyan, mint amilyennek képzeltem.
Nem olyan szegény és sokkal, de sokkal szegényebb.
Tudtad, hogy a legszegényebb országokban a legdrágább az élete a szegényeknek? Mert Ázsiában a legtöbb helyen nincs nyugdíj, sem társadalom biztosítás. A kórház olyan sokba kerül, hogy ha valaki például rákos vagy valami hasonló komoly betegsége van, többnyire az egész vagyonát felemészti, a család eladja a boltot, földet, a lakást, hogy ki tudja fizetni a számlát. Az oktatás is irdatlan drága. Persze van állami oktatás, de ha a gyereked oda jár, akkor soha, de soha nem fogsz Continue reading

hogy én mennyire szerencsés vagyok!

Grass_by_toinjointsBorzasztó szerencsés vagyok! Fut át rajtam.

Aztán újra és újra. Pedig már régen másik időben és térben vagyok. Jakarta felé repülök és már három filmet is megpróbáltam megnézni, de valahogy ma nem jön be a filmnézés. Olyan, mint a rossz tévézés. Sok a reklám, a filmek pedig nem olyanok, mint az előzetésében, az egyik nagyon gagyi amerikai, amiben a nő irtóra hasonlit Eddy Mendezre, a kanáris volt főnökömre, akinek a gondolatától is rosszul vagyok. A másik meg nem is scifi, aminek először tűnt,  hanem egy Continue reading

nyomor

michaelwilliams02

  • Remélem, nem itélsz meg ezért, de leginkább amiatt a mélységes szegénység miatt érzem rosszul magam. Mindenhol szemét van, körbe, a luxushotelek körül és bármerre, amerre nézel és az emberek meg ott laknak a szeméthalmokon. És közben meg mindenki puccos autókkal jár és felhőkarcolókban lakik… – mondja  Alex, Chicagoból.

Continue reading

szigetlakók

14-Papua-PeopleEste, mikor visszatértünk a hotelbe, – amiről egyébként régebben már irtam, – ami egyébként egy nálunk akár hatcsillagosnak is neveznének az óriási oszlopaival, a diadaliveivel, a luxusfoteljeivel és tiz méteres belmagasságával, és a márványoszlopok lábainál zacskós kis ételmaradékokkal, elrévedt gekkókkal és a mozgólépcsőbe (mert a recepcióhoz mozgólépcső vezet fel!) beleszorult, kimúlt, kiterült, belsőségeit mutogató patkánydarabbal. Igen, szóval ez a szálloda, ahol Jakartában leledzeni szoktam. Szóval jövünk haza és látom, hogy a recepción úgy 25-30 fekete férfi intézi az ügyeit. De olyan arcok Continue reading

világégések körülöttünk

Colos_of_The_Storm_by_Gate_To_NowhereMúlt héten megint tájfun volt Fülöp szigeteken. Az egész irodánknak azonnal haza kellett mennie és otthonról dolgozni, mert nem volt biztonságos máshol – mondta be a rádió, tévé. (Mert otthon igen?) Az egész hetet otthonról dolgozással töltötték, mert nem volt ajánlatos kimenni az utcára sem. 😦

Mindeközben Levi és én majdnem az Egyenitő másik felén ragadtunk (mármint a nem jó felén), minthogy a repjegyünk egy maláj átszállással lett volna Jakartából Bangkokba Kuala Lumpur-on át, ahol a második gépet, a Kuala Lumpur-Bangkokit törölték. Amit ajánlottak cserébe az egy másnapi jegy volt, azaz ott kellett volna aludni Kuala Lumpur repterén, amit nem igazán akartunk.

Continue reading

Bangkok és a gyerekek

child_care_by_thedotsarejoined-d39zn16Nyári szünet volt a sulikban, egész márciusban és áprilisban, sőt május közepén kezdődött csak megint az isi. Gondoltam én pár hónapja, hogy akkor végre Levi majd együtt lóghat végre Pó-val és Pisz-szel, a házból, ugrálhatnak a medencében, búvárkodhatnak együtt. De nem. Pó és Pisz nyári iskolába jártak, ugyanúgy, mint a legtöbb középosztálybeli thai gyerek. Vagyis legalábbis gondolom, merthogy itt gyerekeket nem nagyon látni. Ha látunk, akkor hétvégén és még mindig egyenruhában. De Pó-t már láttuk magán angol tanárával, bébi szitterével, és hegedűtokjával, amiből arra következtetek, hogy jópár különórája lehet. Ja, és mikor hétvégén úszik a Continue reading