menni vagy maradni?

Na oké, egy kis időt kell adnom ennek az országnak!
Merthogy nem lehet tudni, hogy miről van itt pontosan szó? A kezdeti nehézségekről vagy állandóakról, vagy arról, hogy kezdjük megunni az utazgatást, folytonos költözést? Lehet, hogy máshol is ugyanez lenne. Hogy mostmár mindenhol hiányozna valami. És azért továbbállni, mert megviseltek a kezdeti nehézségek, belekezdeni egy másik költözésbe, ahol megintcsak vannak kezdeti nehézségek, nos, azért az necces. Most még ki kell pihennem az itteni kezdést. És hátha jobb lesz. Végülis a gyerek végül kapott sulit és ráadásul abba vették fel, amelyik két utcára van és a két plusz nyelv az angol és a spanyol, amelyeket mégiscsak jobban tudja, mint az olaszt. A munkahelyemen is Continue reading

Advertisements

a tévéadó

Szeptember végén megjött az első villanyszámla. Itt nem havonta jön a számla, hanem kéthavonta. Meglepődve láttuk, hogy a számlán milyen tételek vannak. Az első rész magát az áramszolgáltatást írja le. 10 euró maga az áram. Aztán jön még 10 euró azért, hogy házhoz hozták (?), aztán még 1.6, rendszerköltség (?!). Ebből a 22 euróból jön le 17 euró kedvezmény. Eddig jól hangzik, mert akkor összesen fizetünk 5 eurót? Á, nem, dehogy!

Mert jön a „Egyéb költségek”. Az első, hogy volt költsége az átírásnak, amit persze előre Continue reading

átlendülök

„A világ annyira más, amennyire elképzelni sem tudtam. „ ezzel a mondattal kezdtem pár éve ezt a blogot. És tényleg. Eltelt lassan öt év. Az öt év alatt sokminden történt, éltünk Kanári szigeteken egy évet, Thaiföldön kettőt, egyet otthon és lassan felet Olaszországban. Megtanultam spanyolul és újra olaszul és felfejlesztettem az angol tudásomat „nemzetközi munkaszintre”. Az öt év alatt sokminden történt, visszatekintve könnyű elmesélni: egy kiégés és egy férfi, aki épp jókor fogta a kezem, és minden nehézség ellenére azt mondta menjek hozzá feleségül. Egy ajtó, ami megnyílt, a térképen kinézett sziget az Atlanti óceánon. Barátok mosolya, félszobák és napsütés és újrakezdések sora. A menekvésből kalandvágy. A kalandvágyból hétköznapi élet. Ez a mi hétköznapi életünk: öt év alatt 4 ország, egy házasság, egy új gyerek, egy cukorbetegség. Nem mondom, nem

Continue reading

itt lassan elveszünk

Kedves Barátaim, Olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy mostanában olyan keveset írok, nem mintha nem lenne mit… és nem mintha nem lenne kedvem éjjel-nappal írni… inkább csak valami más van itt a háttérben…
Az életünk itt, Firenzében csupa ügyintézés, bürokrácia, csupa-csupa adminisztráció, csupa feladat és kihívás (ahogyan angolul mondnánk “challenge” szép szó arra, hogy ne azt mondjuk mennyi probléma és gond…), de végülis erről van szó, egy perc nyugtom sincs, amióta ideköltöztünk.
Hogy miért is?

Continue reading