az úton odafelé

  • És hogy lett az Ucodep-ből Oxfam? – kérdeztem egyszercsak Pietrot.
    – Jó kérdés! – nevet – Hát ott voltam azon a bizonyos ENSZ konferencián, mint az olasz civil szervezetek küldötte, mert akkor az Ucodep elnöke voltam. És látom, hogy mi ott, civilek csak lézengünk, de az Oxfam egyik embere úgy érvel, úgy lobbizik, olyan határozottan rakja helyre a politikusokat, hogy csak na! Mondom is magamban,

Continue reading

Advertisements

magánkertek, magánpartik

Van egy dolog Firenzében, ami kifejezetten zavar. A magánkertek. Merthogy látom én a térképen, hogy van itt is, ott is egy-egy nagy park, csupa zöld minden. Még a házak felett is látom a fákat, aztán amint odabotorkászunk a keskeny, középkori utcákon, egyszercsak a fák tövében ott a kerítés. Azaz nem lehet bemenni. Azaz ez nem egy park, nem egy játszótér, hanem egy magánkert! No de nem ám valójában egy kert, hanem park! Ezeket a kerteket ne úgy képzeld el, mint amik otthon a külvárosban vannak! Dehogy! A Torriggiani magánkert kábé három háztömbnyi, azt mondja a honlapjuk, hogy 25 hold, azaz 100,000 négyzetméter… kicsit soknak tűnik… Itt a honlapjuk.
Na, ezt a kertet azért megnéztük, merthogy a Torriggiani csalàd valószínűleg legjobb fej tagja a mi Francesco-nk, az Oxfam “dinoszaurusza”, Continue reading

hullámvölgyek

Ezt a cikket még júniusban írtam, de akkor nem volt netem, nem tudtam ide feltenni. Szerencsére azóta jobb lett a helyzetünk, megjött végre Gergő is, de a rendőrségi ügy még mindig ugyanaz…

Nem emlékszem mikor volt legutoljára ilyen nehéz. Babszi sikítva ordít. Éjjel 11 óra van.  Még mindig nem alszik. Épp az éjjeli kislámpa izzóját fogta meg, valószínűleg forró volt, ez lehetett az oka a sikításnak. De ha nem ezért, másért nem alszik. Éjjel kettőkor sikítva ébred, hogy fáj a foga, vagy hajnali háromkor sír fel a kukásautó vagy a mentő szirénájára. Mondjuk ha véletlen ő nem is ébred fel ezekre, én akkor is. Aztán vadászni kezdem a szúnyogokat, amelyek a fülembe zsonganak. Nagyon sok a szúnyog. Össze-vissza csípnek. Szegény Babszi ő is tele van csípésekkel. Nekem a karomon van kb 25 csípés, a lábam meg vörös a sebektől, ahol kikapartam.
Több mint egy hónapja vagyok itt és nem intéztem még semmit. Vagyis folyamatosan intézkedek, de semmi eredménye. Összefoglalva azt mondhatnám, hogy az eddigi Continue reading

firenzei szúnyoginvázió

  • Szétmarnak ezek a dögök! – kiáltom, mert már elegem van, hogy mindig van szúnyog.De nem csak néha, nem csak este, nem csak ha felkapcsoljuk a villanyt, nem csak a folyóparton, hanem mindig és mindenhol!
  • Te mit csinálsz a szúnyogok ellen? – kérdezem Cleliát.
  • Semmit. Van szúnyogriasztónk, olyan konnektorba dugós.
  • Olyan nekünk is van, de nem nagyon használ. Ezek folyton jönnek!
  • Sajnos ez van, és ráadásul egész évben vannak… – teszi hozzá Virginia.
  • Mi?! Télen is?
  • Igen, a tél nem olyan hideg, hogy megfagyjanak, szóval télen és nyáron is vannak.

Continue reading

az Elnökségünk

Na, nemrég betekintést nyerhettem az olasz felső tízezer életébe… ugyanis az Elnökségünknek kellett előadást tartanom Milánóban.

  • A lényeg, hogy meg kell őket nyugtatni, hogy minden rendben megy! – magyarázta már századszorra Pietro.
    Merthogy miért is ne menne minden rendben? Miért gondolják, hogy nem megy minden rendben?
  • Merthogy szerintük nem vagyunk elég innovatívak és miért is nem csinálunk más fundraisinget, és például az egyik mindig azt mondja, hogy a fia iskolájában gyűjtsünk pénzt, mert a fia nagyon lelkes…
  • Öööö… okés, de végülis az a cél, hogy 2,4 millió eurót összegyűjtsünk egy évben… azt gondolják, hogy ezt egy iskolában meg tudjuk tenni? – kérdezek vissza és Pietro vigyorog, hogy hát ez az…

Continue reading

Babszi

Schmidt Oliver, alias Babi, Babszi.
1 éves, magyar állampolgár, firenzei lakos.
Szereti kinyitni reggel a spalettákat. Szeret a kutyáknak ugatni az ablakból.  Szeret a reggeli fénycsíkokra lépni, az estieket meg a plafonon szemmel tartani. Szereti a hűtőből kiválasztani a friss zöldseget és beleharapdálva a zöldbabba, sétálni vele a lakásban. Szeret két lábbal belállni az edényekbe es bármiben, amiben elfér két kis lába. Szeret a sarokba pisilni, és a zuhanyozó ajtaját ezerszer is kinyitni. Este a párnákat magára rakva hemperegni,fürdés után szellemeset játszva törülközőbe bújni. Szeret este a szemembe nézni mosolyogva és közben lassan kinyitni a pelusat és lecsúsztatva kimászni belőle. Szeret meztelenül szaladni körbe körbe,

Continue reading

végtelen(ített) történet

Ez a karmád! – vágja rá Gabby, az angol lány, aki Mexikóban lakik és a nemzetközi központnak dolgozik. Épp elmeséltem, hogy mennyi adminisztrációba botlottam itt.

  • Ez mind azért van, mert otthon olyan nagy volt a szám, hogy nincs nagyobb bürokrácia, mint Magyarországon! Ezért kaptam ezt.

Két hónapja vagyok itt és ma kaptuk meg a rezidenciát végre. Már az elején érdekes volt, mikor elmentünk Virginiával az irodából az első intézménybe. Az első lépcsőt még könnyedén vettük, adószámot kellett kérnünk. Ezt meg is tettük, de kiderült, hogy engem véletlen férfinak regisztráltak, így vissza kellett menni. Újra végigülni a sort meg minden. Közben Continue reading