visszatérés

downloadNekünk csak három év telt el, de mintha egy egészen más életet élnénk most, mint három éve otthon. Aki külföldön él, tudja milyen hazamenni. Egyszerre ezer millió érzés tolong benned. Víziók, képek, érzések jönnek, mennek, futnak át rajtad pillanatok alatt. Egy másik élet. Volt, lesz. Nálam a nagy különbség az volt,mikor úgy éltem kint, hogy sosem térek haza. Húszévesen Olaszországban voltam fél évet, de sosem gondoltam, hogy ott fogok lakni. Viszont Kanárin már a repjegy vásárlásakor azt gondoltuk ott maradunk, pedig még életünkben nem jártunk azon a szigeten korábban.
Máshogy rendezkedik be az ember egy olyan helyen, ahová örökre gondolja magát. És máshogy hagyja el az országot is. Máshogy zárom le az otthoni ügyeket. Az évek számától is biztos függenek az érzések, de szerintem inkább a szándéktól, hogy vissza akarsz-e térni. Én nem akartam. Én mindent fel akartam égetni magam mögött. Eladni a Continue reading

a new yorki alma és egy cool magyar anyuka

1232845779_14e9874e46_zVan nekem egy barátosnőm, A., egy hihetetlen nő! Az élete csupa kaland,  bátorság, de a legjobb a szövege, az aztán lehengerlő! Mondtam is neki, hogy irnia kellene blogot, de ő inkább engem szórakoztatott dumájával, igy kénytelen vagyok leirni mikkel, mert nem birom ki, hogy ne őrizzek meg valamit belőle, a humorából, bátorságából, életfelfogásából, stilusából, élettanulságaiból az Continue reading

kedves emigráns barátom!

Waiting____by_toinjointsMilyen neked a kintlét? Milyen az életed? Felszabadultabb, könnyebb, boldogabb vagy-e mint otthon voltál? Több időd van-e magadra, több a nyugalmad, több az egészséged? Te is felszedtél egypár kilót a külföldön élésben, a sok jó vacsorázásban, a nyugalomban, mint én? Te is a magyar koszttal álmodsz? Tömöd magadba a kolbászt és a töltött káposztát a ritka hazalátogatásaidkor?
Mit gondolsz most az otthonról, az országról, a magyarokról, magadról? Hát nem olyan emigálni, mint  egy fullasztó életből a világűrbe ugrani, ahol nincs semmi, de Continue reading

városi önteltségem csapdája

canstock21686863Ma arra gondoltam, hogy miben is különböznek az itteni emberek tőlünk. Vagy inkább, mi miben különbözünk tőlük? Nem is a szigetlét a lényeg, hiszen olyan nagy forgalommal van összekötve a sziget Európával, mintha közvetlen országhatárok is lennének, és nem csak a nagy óceán. A szigetszerűség csak a tudatban létezik, és az is inkább csak nekünk furcsa. Valójában nemigazán érezni. Meg is lepődök, mikor a térképen nézem, milyen messze bent vagyunk az óceánban! Pedig itt nem érezni semmit. Az sem igazi különbség, hogy ők spanyolok, vagy kanáriók, mindegy. A kultúra Continue reading

ruhák

tumblr_myw391b31S1s0s13jo1_500Észrevetted valaha, hogy a ruháidnak mindig csak a felét, vagy a negyedét, talán még annyit sem hordasz? Most, hogy eladományoztam a legtöbb ruhám, számbavettem őket. Körülbelül egy negyedét hordtam a ruháimnak. Aztán most kiválogattam azt a 15 %-ot, amely nyári és hordtam is. És most ennek hordom csak a felét…
De ide alig kellenek ruhák. Az idő Continue reading

pánik

don_t_panic_by_mirodesign-d7aldspLas Palmasban olyanok voltunk, mint egy riadt verébcsalád. Legalábbis én ilyennek láttam magunkat. Gergő biztos nem volt riadt, hiszen ő sosem riadt. Ő mindig nyugodt. Csendesen szemlélődött. Folyton kérdeztem: mit gondolsz? Jó hely lesz? Akarunk itt élni? De ő csak azt mondta, még nem tudom, még megfigyelem. Levi sem tűnt igazán riadtnak, örült,hogy találkozott rég nem látott barátjával, Benjivel, és örült az óceánnak. Úgy izgatta minden új dolog, hogy folyton izgágáskodott, szaladgált, egyik dologtól a másikig futott, este aludni sem tudott. Az óceán érdekelte a legjobban. Állt és nézte és beszélt hozzá, majd belefutott és kifutott és gyűjtött köveket és nézte a halakat, nem tudott betelni vele.
Szóval valójában én voltam az egyetlen, aki riadt verébnek tűnt. Folyton kétségekbe Continue reading

mihez kezdünk majd itt!?

conceptual-photography20Itt nincsenek reklámok. Milyen érdekes. Csak néhány otthon nyomtatott plakátot látni ami elveszett kutyát ábrázol vagy vízimentő tanfolyamot hirdetnek.
– Tényleg, észre sem vettem, amíg nem mondtad – mondja Gergő.
– Már fel sem tűnik nekünk a sok plakát.
Talán egy nagy van csak, egy áruházon, amelyben a Corte del Inglés van (ez a legnagyobb áruházfajta egész Spanyolországban). Egy fürdőruhás nő. De ennyi. Más semmi.
– Egy kétszárnyú repülő szokott húzni egy reklámot. Néha. – mondja Gergő.
Eredetileg azt terveztük, hogy valami egyszerű üzleti tevékenységbe vágunk. Kihoztunk pénzt, az összeset, amit az esküvőnkre kaptunk és amit otthon évek alatt gyűjtöttünk. Nem volt kevés, de igazán sok sem. Ha nincs bevételünk, akkor úgy két-három hónapig is elvagyunk belőle. De nem ez volt a terv. Ötleteket írtunk össze, sorba, hosszan. Két lapot is teleírtunk vele, rövid távú, középtávú, hosszú távú, sok befektetéssel és kevéssel járók, szeretem és kell-valami-munka jellegűek. Fagyit árulhatnánk vagy

Continue reading