diabétesszel a nagyvilágban

Azt hittük, kevesebb kihívással kell szembenéznünk Levi diab kezelésében Olaszországban, mint korábban a világ más pontjain. De könnyebb nem lett, az biztos…

Egy kis történetmesélés
Levit 8 évesen diagnosztizálták 1-es típusú diabétesszel, mikor éppen Kanári szigeteken éltünk. Történetesen pont nem volt sem állásunk, sem biztosításunk. Ennek ellenére a lehető legjobb kezelést és képzést kaptuk tök ingyen. A kórház nagyon menő volt, egy héten át volt bent Levi, egy kortársa tanította a pen használatára, míg minket egy diabetológus trénelt spanyolul-angolul. A tanfolyam része volt, hogy Continue reading

Advertisements

magyaros találkozások

(ez egy marhajó kép! :D)
Levi mondta, hogy mindenképp írjam meg ezt a sztorit, hogy mikor és hol találkoztunk magyarokkal. Legutóbb merült ez fel, mikor a hétvégén a bolhapiacon a Levi nézegette a régi csecsebecséket. A mamáinak akart karácsonyi ajándékot venni.

  • Az a festmény jól néz ki. Ha az a lány leteszi, akkor én megveszem –
  • mondta Levi, mert a kis alakú képet épp egy fiatal lány nézegette.
  • Tessék! – fordult meg a szőke lány és Levi kezébe adta.
  • Hát jól meglepődtünk! Hát magyar vagy?! – kérdeztük egyszerre Levivel.

Continue reading

átlendülök

„A világ annyira más, amennyire elképzelni sem tudtam. „ ezzel a mondattal kezdtem pár éve ezt a blogot. És tényleg. Eltelt lassan öt év. Az öt év alatt sokminden történt, éltünk Kanári szigeteken egy évet, Thaiföldön kettőt, egyet otthon és lassan felet Olaszországban. Megtanultam spanyolul és újra olaszul és felfejlesztettem az angol tudásomat „nemzetközi munkaszintre”. Az öt év alatt sokminden történt, visszatekintve könnyű elmesélni: egy kiégés és egy férfi, aki épp jókor fogta a kezem, és minden nehézség ellenére azt mondta menjek hozzá feleségül. Egy ajtó, ami megnyílt, a térképen kinézett sziget az Atlanti óceánon. Barátok mosolya, félszobák és napsütés és újrakezdések sora. A menekvésből kalandvágy. A kalandvágyból hétköznapi élet. Ez a mi hétköznapi életünk: öt év alatt 4 ország, egy házasság, egy új gyerek, egy cukorbetegség. Nem mondom, nem

Continue reading

Firenze vs Kanári vs Bangkok

Nehéz összehasonlítgatás nélkül élni. Hiszen mindig minden országot egymáshoz viszonyítok. Milyen volt Kanárin Bangkokhoz képest, vagy Budapesten Firenzéhez viszonyítva? Melyik a jobb város? Hol éreztük magunkat legjobban? Hol került legkevesebbe az élet? Hol volt elég zöld, elég természet a gyerekeknek? Nehéz most is önmagában néznem a várost. Folyton csak viszonyítom.
Eddig elég jó helyezést kapott tőlem. Kicsit kanáris feeling itt lakni, mert olyan marha meleg van, mint ott volt. Mediterrán hely és ugyanolyan isteni a kaja, sonka és sajtok és bor, minden mennyiségben. Estére itt is leizzadunk a hőségtől. Sajnos viszont nincs a

Continue reading

az a bizonyos első félév

A legdrágább a költözködésben mindig az első fél év. Akkor még nem tudod, hogy mit hol lehet olcsón venni, akkor még nincs biztosításod, és nem is teszed el a gyógyszertári számlákat, mert csak később tudod meg, hogy azt az adózásnál beszámíttathatnád… Meghát itt van a lakáskérdés is. A legtöbb nyugat-európai piacon külföldiként az  ingatlaniroda közvetítése áll rendelkezésedre. Persze próbálkozhatsz magad is intézni, attól függ, hogy maga a piac engedi-e, talán tudsz szerezni így is lakást. De a

Continue reading

Levi és a magyar iskola

stock-photos-cute-boys-2A hazaköltözés kapcsán az egyik legnagyobb félelmem a Levi iskolája volt. Először is fogalmunk sem volt, hova költözünk, így már az iskola kiválasztása is nehezen ment. Aztán persze az összes félelmem rámrakódott (és szegény Levire is), mivel nyomonkövettük az oktatási változásokat, a tanártünetéseket és szimpatizánsként amit lehetett megtettünk Ázsiából is. Az egyik nagy lökés annak idején, mikor elhagytuk az országot, szintén az oktatás volt, nem csak a mi jövőtlenségünket éreztem a bőrömön, de a gyerekét még inkább. Ahogyan már évekkel ezelőtt változott az oktatás, már akkor is rémisztően hatott rám. Pedagógia szakon végeztem és rajongok az alternatív oktatási formákért, az

Continue reading

miért is költöztünk haza?

Grass_by_toinjointsKedves Barátaim, ismeretlen Ismerősök és drága Olvasóim 🙂
Sokan kérdeztétek, hogy végülis miért döntöttünk úgy, hogy hazaköltözünk, mikor jól élünk, kalandosan, jó állásunk van és ráadásul a helyzet is változatlan otthon, vagy talán még rosszabb is, mint mikor elhagytuk az országot. Hát nem a kolbász, a túró rudi miatt és nem is azért mert hirtelen jobban kedvelnénk a kormányunkat…
Annak idején is vezető beosztást, szakmailag elismert pozíciót hagytunk magunk mögött Magyarországon, az átlaghoz képest jó életet, mégis annyira sok volt a reménytelenség és jövőtlenség érzése bennem és körülöttünk, hogy menni kellett. Ráböktünk a térképre, és elindultunk családostúl, csak oda repülőjeggyel, pénz és nyelvtudás nélkül. Csak barátokra hagyatkozva. Egy évet “pihentünk”, amikoris minden mást csináltunk, csak nem azt, amit korábban. Amikor a minimumból  (10 euróból naponta, hárman) homokszobor-őrzésből és ruhaeladásból éltünk, amikor nem tudtuk mit hoz a holnap, csak azt tudtuk, hogy meleg

Continue reading