anyák Olaszországban

Hát itt sem könnyű anyának lenni. A indonéz, a thai, a filippinó dolgozó anyák élete után megdöbbentő látni, hogy a világ másik végén – elvileg a „jobbik felén” – ugyanúgy nem könnyű anyának lenni. Hihetetlen, hogy alig látunk olyan statisztikát, olyan tanulmányt, kutatást, programot, ami arra irányulna, hogy könnyebb legyen a nőknek az anyaság első éveiben megszervezni az életüket, hogy könnyebb legyen visszailleszkedni a munkahelyre és hogy hogyan tudják a hétköznapi anyasági teendőiket összeegyeztetni a munkahelyivel.
Itt egyébként is nagyon nagy a bürokrácia, amivel az ember szabadidejének nagy része elmegy. Ha végre van munkahelyed, akkor nagyon meg kell becsülni, mert nagy a Continue reading

Advertisements

egy durva március

Emlékszem, megnéztem a horoszkópunkat december végén, hogy mit mond az új évről, 2018-ról. Mindig inkább a saját akaratban hiszek, de azért most eszembe jutott, hogy azt írta, a március durva lesz… A nem könnyű január után jött a szintén kihívásokkal teli február, nem hittem volna, hogy lehet ennél nehezebb. De aztán jött a március!
Mintha ebben az évben szinte csak az egészségünkkel lennének gondok.Januárban amint hazaértünk Magyarországról, kiderült, hogy Levi elhagyta az inzulinpumpájával összeköttetésben lévő vércukormérőjét, amit persze csak Magyarországon lehet beszerezni, aztán meg ketonisz-mérgezéssel kórházba került (ez egy sajnos gyakori cucc a diabos gyerekeknél). Épp hogy túllendültünk a januáron mikor beütött nálam a fél éve nem alvás és a munkahelyi stressz. Most engem vitt a mentő a kórházba. Szerencsére kiderült, hogy csak kimerültség, nem komoly, de végre be kellett vallanom magamnak és a családnak, hogy Continue reading

India

Ázsia, itt vagyok megint. Rózsaszirommal hintett ágyamról nézem a szegénységed. Hányszor még? Hányszor kell éreznem, hogy tehetetlen vagyok? A hotelszobámból a naplemente narancssárgája festi be a házakat.  A házakat, amelyeknek nincs teteje, nagy, üres lyuk tátong rajtuk, falukon lefolyt festék, ablakuk helyett fekete lyukak. New Delhi másabb, mint a többi város, ahol eddig jártam Ázsiában. Legjobban Jakartára hasonlít, de nincsenek nagy felhőkarcolói, legalábbis itt, errefelé nincsenek. Előttem nagy, kocka épület van, amolyan erődítmény, fehér kővel kirakva, mintája hindu, tetején parkoló jel, ki tudja mi az? Elfoglal egy egész háztömbnyi helyet. Mellette fák, kis dzsungelerdők mindenhol. A fák közt utak, de nem egyenesek, nem is tervezettek, csak fel-feltűnik

Continue reading

egy élettörténet

3352015. április
Tegnap felh
ívott Ioala Kanadából, aki egy új munkatársunk. Két hét múlva költöznek ide Quebecből két gyerekkel. Aztán máris sétálunk Bangkokban az egyik nagy parkban, a gyerekeink egymást kergetve rohannak körbe-körbe.

  • Hogy fogadta el a férjed a fiad? – kérdezi hirtelen és nem is értem miért. Ritkán szoktak ilyet kérdezni tőlem.
  • Jól… – és próbálok rájönni a kérdése lényegére, mit szeretne tudni pontosan? Aztán szabadkozva elő is adja, hogy mikor megkapta az állást Bangkokban, akkor nagyon örült, a gyerekek miatt mindenképp el akartak költözni Kanadából, merthogy ott

Continue reading

nepáli mosoly

„Először a henepalese_childrengyek miatt mész, aztán az emberek miatt térsz vissza.” Volt a nepáli Lonely Planet könyv hátulján.
Az emberek miatt…Az örömük, a mosolyuk, a nevetésük, a boldogságuk miatt.  A kislány miatt, akinek a boldogsága a katmandui Durbar téren kavicsokként gurult szét körülöttönk, a vagány fiatal srác büszke vigyora, aki a póniján vágtázik a Himalája négyezer méteren fekvő falvai között, a százéves bácsi öröme, hogy a szent helyre én is teszek egy kavicsot. A menekülttáborban felnőtt, örök-mosolygó tibeti néni csillogó szeme, akitől Levi a hangtálat vette, aki bicegve állt fel, megölelve pöttöm kis kutyáját, hogy egy fénykép erejéig Levivel Continue reading

Levi barátai

Fotolia_2829475_M-1024x682Tudom ám, hogy azt szeretitek a legjobban, ha a gyerekekről irok. Lám-lám, mi mindenre is jó a wordpress statisztikája – még ha csak az ingyenes verziót is használja az ember.
Szóval ezért irok a Levi barátairól.
Az egyik legjobb barátja Pó, akit valójában Puh-nak hivnak, de mivel először Levi Pó-nak értette, azóta ez ragadt rá. Ő a tizennyolcadikon lakik a házunkban (mi egy kisebbfajta házban lakunk, ez egy húszemeletes), és van neki egy öccse is Písz (és tényleg! Megtaláltam a hosszú í betűt!). Szóval itt van Pó és Písz. Pó nyolc éves, egy nemzetközi iskolába jár, mellette hegedülni tanul és úszni a házunk medencéjében. Van saját angol tanára és bébiszittere. És még úszó tanára is. Folyékonyan beszél angolul, bár a kommunikációja kimerül abban – mármint velünk, felnőttekkel – , hogy minden nap elmondja, hogy neki van saját laptopja, iPad-ja és Continue reading

a világ iskolái

Portrait of happy kids, smiling, outdoors

Új blog a láthatáron!
Kedves Olvasóm!
Ha van kedved iskolákról, gyerekekről olvasni és méginkább írni, akkor kövesd a legújabb blogomat, amit Viki barátnőmmel készítünk, aki nemrég kivándorolt egy angol kisvárosba négy lurkójával és férjével. A Világ iskolái blogba várjuk saját történeteidet!
Célunk, hogy a világ minden országából gyűjtsünk magyar történeteket, ahol legalább pár szülő vagy gyerek, tanár beszámol a helyi sulis élményéről.
De vezetjük a mi gyerekeink iskolás élményeit is, én írok majd Levi kanári szigeteki sulijáról, az ottani kalandjairól és a thai iskolarendszerről, Viki pedig az angol sulikról, ovikról és a négy gyerek körüli általános angol teendőkről fog rendszeresen beszámolni nektek. De a blog nem rólunk szól, sokkal inkább mindenkiről, akinek van saját története!
Szóval ez egy közösségi blog, kérjük, hogy írj, oszd meg velünk történeteidet iskolákról, óvodákról a nagyvilágban.  Írd meg történeted ha külföldön élő szülő vagy, ha gyerekekkel foglalkozol külföldön, ha tanulsz külföldön vagy ha csak látod milyen máshol a suli, az ovi, a gyerekek és a gyerekekkel való élet.
Addig is pedig látogass el hozzánk a vilagiskolai.wordpress.com-ra vagy like-olj a Facebookon: A világ iskolái
Ide pedig lehet küldeni a sztorikat: vilagiskolai@gmail.com
Köszi!

Liza