öko nyaralás – házépítős workshop egy forró szigeten

Kérdeztétek többen, hogy milyen is volt az a bizonyos öko nyaralásunk, amiről épp hazatértünk. Nos, a klímapánikom nem hagyott nyugodni és olyan remek programokat eszteltem ki nyárra, mint az öko házépítő kurzus, ami persze eredetileg kicsitsem nyaralás volt, de végül becsatlakoztak a fiúk és így kicsit mégis azzá vált.
Már egy ideje foglalkoztatnak az alternatív házépítési lehetőségek, sokat olvastam mindenféle tradicionális építészeti módszerekről, amelyeknek új divatja van és olyanokról is, amelyek a világ másik végén már lassan lejár, míg hozzánk még el sem ért. Ilyen például az earthship, ami csudijó, de már kezd kicsit elavulttá válni, hogy használt gumiabroncsokból építsünk még ha irtómenőn kinéző házat, akkor is. De nagyon mennek mostanában a tiny házak és a minimalista életmód, ami összefügg Continue reading

mi és a hatalmunk

A klíma, a világvége, már megint. Bocs. Egyszerűen nem tudok mással foglalkozni. Inkább minden, amivel foglalkozom mögött, előtt, után és közben mindig ez jut eszembe.
Mondjuk ma pozitív vagyok. Aki keres, az talál, legyen ez a nap mottója. A The Guardian olvasása után kicsit derűsebb lettem. Van itt ugyebár jó pár jó kis cikk arról, hogy mit is tegyünk és mit is teszünk éppen. Az egyikben azt írják, hogy „legyen egy álmunk”, ne egy rémálmunk. Ez szerintem tök jó, mert annyi pánikkeltő cikket olvastam eddig, és hogy a legtöbb dologban én is úgy érzem, hogy hiába olvasom, attól még nem tudom mit tegyek.
A munkám során kétféle módon is találkozom teljesen közvetlenül a klímakrízis hatásaival, az egyik az, amikor a szervezet humanitárius segítségnyújtását kell követnem és amikor a globális stratégiatervezésben vagyok benne. Az egyiknél a dolgom az, hogy naponta figyeljem a híreket, hogy jön-e, vagy van-e épp egy újabb katasztrófa? A meglévőket és folyamatban lévőket figyelni, a szervezeten belüli infókat

Continue reading

világvége?

A napokban megint kijött egy nagyon para cikk a közeli világvégéről, miszerint 2050-re , azaz mindössze 30 év múlva!!! Annyi lesz az egész emberiségnek! Meglehetősen durva belegondolni.
Tavaly nyár óta elég gyakran jut ez eszembe, mert akkor érte el nálam a para azt a pontot, hogy már nem lehetett nem foglalkozni vele. Akkoriban volt az a durva hőség talán augusztusban, ezért utánaolvastam minden anyagnak, ami fellelhető volt, leginkább angolul vannak teljeskörű cikkek, infók, mondjuk a wikipédián a climate change fül alatt, bár magyarul sem rossz a wiki ebben a témában. De itt van az ENSZ jelentése is arról, hogy nem túl sok van hátra.
Saját kutatásom főbb kérdései ezek voltak: 1. mit tehetek én/ mi? 2. hova költözzünk, hogy biztonságban legyünk?
Mivel épp költözés előtt álltunk és nagy szerencsénkre azon kevés családok közé tartozunk, akik mobilak és megtehetjük, hogy akárhová elköltözünk, ez is egy releváns Continue reading

vásárlás dilemma

Előrebocsátom, hogy én kifejezetten nem szeretek vásárolni. Se cipőt, se ruhát, se táskát, se pedig élelmiszert. Egyetlen boltot kedvelek, az pedig az Ikea, de ott is inkább csak üldögélni a szobákban, mint bármit hazacipelni. Szóval eleve nem vagyok egy nagy fanja a vásárlásnak, de kifejezetten nem kedvelem az óriási bevásárlócentrumokat és szupermarketeket. Úgy tudom csak elviselni az egészet, ha valamilyen játékot eszelek ki, például megnézni mi változott a legutóbbi vizit óta vagy megnézni van-e valamilyen színharmónia a polcokon lévő dolgok között. Most, hogy kint akár 38 fok is van, kifejezetten jó hűsölni egy ilyen boltban, így elolvasgatunk Babszival a könyvek között vagy csak kergetőzünk a sorok között, míg G. végeláthatatlan időt tölt a vásárlással. Merthát nagyon nehéz dönteni, olyan sokmindent kell figyelembe venni és hiába van a hiper-szupermarketben vagy százezer termék, mégsincs olyan, ami jó lenne minden szempontból.
Merthát az alábbiakat kell figyelembe vennünk vásárláskor:

Continue reading