firenzei szúnyoginvázió

  • Szétmarnak ezek a dögök! – kiáltom, mert már elegem van, hogy mindig van szúnyog.De nem csak néha, nem csak este, nem csak ha felkapcsoljuk a villanyt, nem csak a folyóparton, hanem mindig és mindenhol!
  • Te mit csinálsz a szúnyogok ellen? – kérdezem Cleliát.
  • Semmit. Van szúnyogriasztónk, olyan konnektorba dugós.
  • Olyan nekünk is van, de nem nagyon használ. Ezek folyton jönnek!
  • Sajnos ez van, és ráadásul egész évben vannak… – teszi hozzá Virginia.
  • Mi?! Télen is?
  • Igen, a tél nem olyan hideg, hogy megfagyjanak, szóval télen és nyáron is vannak.

Continue reading

Advertisements

az Elnökségünk

Na, nemrég betekintést nyerhettem az olasz felső tízezer életébe… ugyanis az Elnökségünknek kellett előadást tartanom Milánóban.

  • A lényeg, hogy meg kell őket nyugtatni, hogy minden rendben megy! – magyarázta már századszorra Pietro.
    Merthogy miért is ne menne minden rendben? Miért gondolják, hogy nem megy minden rendben?
  • Merthogy szerintük nem vagyunk elég innovatívak és miért is nem csinálunk más fundraisinget, és például az egyik mindig azt mondja, hogy a fia iskolájában gyűjtsünk pénzt, mert a fia nagyon lelkes…
  • Öööö… okés, de végülis az a cél, hogy 2,4 millió eurót összegyűjtsünk egy évben… azt gondolják, hogy ezt egy iskolában meg tudjuk tenni? – kérdezek vissza és Pietro vigyorog, hogy hát ez az…

Continue reading

Babszi

Schmidt Oliver, alias Babi, Babszi.
1 éves, magyar állampolgár, firenzei lakos.
Szereti kinyitni reggel a spalettákat. Szeret a kutyáknak ugatni az ablakból.  Szeret a reggeli fénycsíkokra lépni, az estieket meg a plafonon szemmel tartani. Szereti a hűtőből kiválasztani a friss zöldseget és beleharapdálva a zöldbabba, sétálni vele a lakásban. Szeret két lábbal belállni az edényekbe es bármiben, amiben elfér két kis lába. Szeret a sarokba pisilni, és a zuhanyozó ajtaját ezerszer is kinyitni. Este a párnákat magára rakva hemperegni,fürdés után szellemeset játszva törülközőbe bújni. Szeret este a szemembe nézni mosolyogva és közben lassan kinyitni a pelusat és lecsúsztatva kimászni belőle. Szeret meztelenül szaladni körbe körbe,

Continue reading

végtelen(ített) történet

Ez a karmád! – vágja rá Gabby, az angol lány, aki Mexikóban lakik és a nemzetközi központnak dolgozik. Épp elmeséltem, hogy mennyi adminisztrációba botlottam itt.

  • Ez mind azért van, mert otthon olyan nagy volt a szám, hogy nincs nagyobb bürokrácia, mint Magyarországon! Ezért kaptam ezt.

Két hónapja vagyok itt és ma kaptuk meg a rezidenciát végre. Már az elején érdekes volt, mikor elmentünk Virginiával az irodából az első intézménybe. Az első lépcsőt még könnyedén vettük, adószámot kellett kérnünk. Ezt meg is tettük, de kiderült, hogy engem véletlen férfinak regisztráltak, így vissza kellett menni. Újra végigülni a sort meg minden. Közben Continue reading

hogyan is kerültem épp ide

Indiában egy lépéssel jobban olasz lettem. Az úton odafelé pedig megértettem, miért is vagyok éppen itt.
Egy nemzetközi találkozóra mentünk Pietróval, a főnökömmel, ahol a többi Oxfam iroda marketing igazgatójával találkoztunk. Vonattal mentem a vasárnapi forróságban Firenzéből Arezzoba, ahol Pietro felvett egy kis fekete bogárral és végigautóztunk Rómáig. Közben dugóba kerültünk, elmeséltem hogyan kerültem 2000 szilveszterén Belgrádba, ő meg elmesélte milyen volt egy ENSZ konferencia sok-sok évvel ezelőtt, elmeséltem hogyan építettem costa ricai kapcsolatot Rio de Janeiroban ő meg hogy milyen projektben vett részt Ecuadorban.
– És Pietro, de mi voltál, mielőtt Public Engagement igazgató lettél az olasz Oxfamnál?– kérdeztem gyanútlanul egyszercsak. Continue reading

előítéleteim csapdájában

Nos, igyekszem én nem előítéletesnek lenni, de ha olyan nehéz! Be kell vallanom, hogy már a legelején elkövetem a legbagatellebb hibákat. Mégcsak el sem kezdtem dolgozni, máris beégettem magam ráadásul kik előtt, épp a saját csapatom előtt!
Merthogy már igazi munkába állásom előtt meetingeltem skype-on a két menedzseremmel, Lorenzóval és Cleliával. Pietrót már kezdtem jobban megismerni, ő lesz a főnököm, vele már vagy három meetingen és rengeteg interjún túl voltam. De ez a meeting azért lett kitalálva, hogy jobban megismerjem a két menedzseremet és ők is engem.
Na és képes voltam hogyan kezdeni?! Totál előítéletesen!
Merthogy ugyebár ez egy angol-olasz állás. Azaz angolul volt kiírva és később csapták Continue reading

fekete és fehér

Végre van internetünk otthon! Végre elköltöztünk a másik lakásba. Talán lassan mostmár minden rendeződik. Hiszen a fa padlón ülve a fiesole-i hegyet látjuk, Babszival csak ülünk ott, a nappali közepén és bámuljuk a kilátást és nézzük a vadul cikázó fecskéket előttünk. A harmadikon lakunk, nincs lift, a lakás marhára nem gyerekbarát, mégis, végre van lakásunk. Végre nem valakinek a “nyaralójában” lakunk olyan helyen, ahol nem folyik le a padlón a víz a fürdőszobában, ahol nincs hely megfordulni a konyhába, ahol a szekrény tele van mások cuccaival, ahol a kukákat az ablakunk alatt éjjel 2 és 3 között üríti a szemetesautó és ahol minden órában elvágtáz egy szirénázó mentőautó. Ahol ugyan öt percre van a dóm és a 800 Continue reading