mi és a hatalmunk

A klíma, a világvége, már megint. Bocs. Egyszerűen nem tudok mással foglalkozni. Inkább minden, amivel foglalkozom mögött, előtt, után és közben mindig ez jut eszembe.
Mondjuk ma pozitív vagyok. Aki keres, az talál, legyen ez a nap mottója. A The Guardian olvasása után kicsit derűsebb lettem. Van itt ugyebár jó pár jó kis cikk arról, hogy mit is tegyünk és mit is teszünk éppen. Az egyikben azt írják, hogy „legyen egy álmunk”, ne egy rémálmunk. Ez szerintem tök jó, mert annyi pánikkeltő cikket olvastam eddig, és hogy a legtöbb dologban én is úgy érzem, hogy hiába olvasom, attól még nem tudom mit tegyek.
A munkám során kétféle módon is találkozom teljesen közvetlenül a klímakrízis hatásaival, az egyik az, amikor a szervezet humanitárius segítségnyújtását kell követnem és amikor a globális stratégiatervezésben vagyok benne. Az egyiknél a dolgom az, hogy naponta figyeljem a híreket, hogy jön-e, vagy van-e épp egy újabb katasztrófa? A meglévőket és folyamatban lévőket figyelni, a szervezeten belüli infókat

összegyűjteni. Ezt csináltam az elmúlt egy hónapban és megdöbbentem, hogy mennyire sok humanitárius krízis van a világban. Ezek nem csak a természeti csapásokkal kapcsolatosak, de a fegyveres konfliktussal is, és több olyan van, ami összefügg egymással, és a klímaváltozással, valamint a legtöbb olyan, amit nem lehet „csak úgy” megoldani már, azzal, hogy odamegyünk és kisegítjük a helyieket egy kis segítséggel. Nem, egy csomó van ami állandó vagy folyton visszatérő krízis. Ezekkel összefüggésben a menekültek többen vannak, mint a világon bármikor. Valójában őket már nem menekültnek mondjuk, hanem „displaced people”-nek (hogy van ez magyarul?) azok az emberek, akik kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, akár csak az országon belül vándorolnak, vagy kénytelenek más országokba átmenni.
Csak egy kis megjegyzés, hogy a világon 70,8 millió!!! ember displaced, azaz kényszer alatt hagyta el lakhelyét. Közülük egyébként 41 millióan országon belüliek, 25 millióan menekültek és csak 3,5 millióan menedékkérők.
Egyébiránt ezek az emberek többnyire nem Európába jönnek. Ja, és ezek közül mindössze alig pár százan jönnek kicsiny hazánkba!
Itt megnézheted az UNHCR legújabb jelentését, hogy honnan mennek és hová ezek az emberek. A
z országokon belüli kényszerült lakhelyelhagyásról: itt.
A lényeg, hogy van ez a munkám, aztán van egy másik, aminél a szervezet globális stratégia csapatában dolgozom. Ebbe épphogycsak belecseppentem, mert már egy ideje nyomatják, én meg csak most kezdtem egy hónapja ezen a pozíción, szóval épp akkor estem be, amikor összeraktak egy fantasztikus durva 50 oldalas világképet arról, hogy milyen is lesz a világ 10 év múlva. Ez a doksi egy nagy munka eredménye, és a stratégiatervezésnek csak a közepe, de a lényeg, hogy van 4 forgatókönyv, ami alapján a világ változik, változhat. Szóval ezt olvasgatva eléggé kiakadtam. Az 50 oldalas saját bejáratú kis sci-fi-nkben vannak érdekes trendek, például egy esetleges alternatív, zöld, humán új gazdaságról és új lehetséges trendekről, lehetne például cardon-credit, az alapján, hogy személy szerint mennyit teszünk a világnak, annyit vehetünk el belőle. Meg hogy a világ milyenné alakulhat megapoliszokban vagy képzeletgimnasztika arról, hogyan fog az online mobilizáció alakulni egy olyan világban, ahol a gazdasági erők magukévá teszik az internetet és a Big Data korában az összes adatunkat tárolják vagy politikai és profitorientált célokra használják fel, esetleg elveszik emberi jogainkat. A világvége többesélyes. Van olyan, amelyben kicsit tovább élünk majd, bár az igazán időskor megélése a mi generációnkban nem annyira esélyes.
A The Guardian-en utánaolvasva egyébként tényleg vannak ilyen trendek, azaz valóban vannak szervezkedések újfajta gazdaságra és nem is annyira abszurd az urbanizáció és expatvárosok kialakulása óriás cégek nyomán.
Valójában az egész tök abszurd, hiszen minden technikai tudásunk megvan arra, hogy a világ sorsát megváltoztassuk. Sőt! Soha nem volt ekkora technikai tudásunk, ha akarnánk, már holnaptól lehetne minden gépet és gyárat átállítani csak és kizárólag megújulókra és újrahasznosítottra és etikusra. Mindent tudunk ehhez. És mindenünk megvan ehhez. Mindent át tudnánk állítani, mindent meg tudunk változtatni. Hiszen ezt a világot is mi hoztuk létre ilyennek. Akkor egy másikat is tudunk teremteni. Egy zöldet, egy környezet- és emberbarátat, egy humán gazdaságot, egy boldogságra alapulót, egy humánusat, egy Földet és harmóniát és emberi jogokat középpontba helyezőt.
Ehhez mindhez megvan mindenünk. Van erőnk, hatalmunk, van technikánk, módszereink, van tudásunk. Mindenünk megvan.
De a legdurvább, hogy mink nincs: ÖNBIZALMUNK!
Nagyon durva azt hallani mindenhonnan, hogy nekünk nincs hatalmunk. Ezt szajkózza mindenki. Mi nem tehetünk semmit, mert kisemberek vagyunk, vagy mert túl idősek, vagy mert túl fiatalok, vagy mert szegények vagy egyik sem, csak nem vagyunk politikusok, vagy mert nem vagyunk szupergazdagok, vagy mert nem vagyunk híresek…
Pedig mi mind azok vagyunk, akik a világ jobbik felén élünk, minekünk mindannyiunknak vannak jogaink és demokratikus országokban élünk. Mi magunk szavazunk a politikusainkról, az országunk sorsáról és hogy merre tartsunk.
Mi mind vásárlók vagyunk és minden egyes vásárlásunkkal szavazunk a termékről, a cégről, az alapanyagairól, a szállításáról, a kereskedelemről, a marketingjéről, az etikusságáról, a csomagolásáról, a hulladékgazdálkodásáról stb. És akár mind megtehetnénk, hogy egyszerre kicsomagoljuk a termékeket a Tesco előtt és visszavisszük a csomagolóanyagát, hogy a szemetet nem akarjuk megvenni (mint teszi egy mozgalom) vagy hogy nem veszünk ezentúl nem bizonyítottan bio termékeket, mert sokáig akarunk egészségesen élni. Vagy hogy csak fair trade-et vásárolunk és kiiktatjuk az összes nejloncsomagolású terméket az életünkből. Hogy ellepjük a komposztunkkal az üres önkormányzati telkeket és közben beköltöztetünk rászoruló családokat, hajléktalanokat üresen álló önkormányzati lakásokba.Vagy hogy zöld kormányt választunk és etikusat és emberbarátat. Vagy hogy bezáratjuk Paksot. Mi mind megtehetnénk, hogy holnaptól nem veszünk papírkéztörlőt és akkor nem is árulnák. Miközülünk sokan megtehetnék, hogy leválljanak az állami energiaszolgáltatásról és felszereljenek napelemeket a házukra. Mi mind megtehetnénk, hogy holnaptól nem repülünk és akkor csődbe menne az összes repülőtársaság. Ésatöbbi.
Mi mind olyan helyen élünk, ahol van döntésre módunk. És hiába tűnnek ezek a döntések kicsiknek, összességében nem azok. Mi mind a világ jobbik felén élünk. Európában, biztonságban, jólétben. Persze itt is lehetsz például hajléktalan, akinek limitáltak a lehetőségei, de most vegyünk inkább minket, akiknek nem azok. Ki más csinálhatna bármit is, ha nem mi, akiknek van rá módunk?
Csak a hatalom a kérdés. Mindenki azt hiszi, hogy neki nincs. De épp ez a lényeg! Ez a hatalom természete. Akinek van kicsi, az elhiteti a másikkal, hogy a másiknak nincs, miközben ő is attól retteg, hogy neki nincs, vagy nincs elég. Lássuk be, a hatalom ilyen, úgy tűnik, hogy senkinek sincs, mikor mindannyiunknak van!
Mindenhonnan azt hallom, hogy mi ehhez kicsik vagyunk és gyengék és egyedül. Pedig hát éppen csak arról van szó, hogy mindenkinek van hatalma, csak nem hiszünk benne. Ez van a fiatalokkal is. Az egy illúzió hogy idősebbként, – aki már beleragadt egy rendszerbe – azt reméled, hogy majd a fiatalok megoldják a dolgot. Mert „a fiatalok”-nak épp nincs hatalmuk, arra várnak, hogy  idősebbek legyenek és azzal hatalmuk is legyen. Míg mi itt, a hatalommal mit kezdünk? Várunk „a fiatalokra”? Ők meg arra, hogy felnőjenek és legyen hatalmuk? Aztán mikorra a fiatalok idősebbek lesznek és lesz hatalmuk már elfelejtik mit is akartak és rájönnek, hogy minden olyan bonyolult és aztán majd várják a következő generációt, hogy az majd megoldja…

A lényeg, hogy a klímaváltozás változás. És ebben leginkább nekünk kell változni!  És ráadásul mindenünk megvan hozzá, ami kell:
1. hatalom, erő, ami mindenkinek van, főleg a világ ezen felén, egyszerűen csak hinni kell benne!
2. az összefogás lehetősége, és akkor senki nem érzi majd magányos harcosnak magát, hanem megérezzük a közösség erejét, igazi hatalmat a dolgok felett
3. tudatosítani, hogy ami eddig volt, az elmúlt, MOST van itt a cselekvés ideje.

Ezek után persze még irdatlan sok a meló, ami minden bizonnyal lemondással és kompromisszumokkal jár, de talán lesz esélyünk akkor túlélni. Többen.

1 thought on “mi és a hatalmunk

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.