neki is jár

LeeWhite/Pinterest

LeeWhite/Pinterest

Neki is jár egy kicsi ebből az országból, a híres magyar kultúrából, a versekből, a szóviccekből, neki is jár a leghosszabb magyar szó, neki is jár egy kicsi a tábortüzekből, az osztálykirándulások végtelen röhögéséből, a nyelv kacifántosságából, a magyar tinédzser szlengből, az egymást cukkoló félmondatokból, a tinédzser szenvedős-bosszankodós-kinyíló világból. Neki is kijár a titkos éjszakai erdőjárásokból, az első szerelme félmondatainak homályából, az Ady versekből és a József Attilákból, a modern magyar novellákból, a nyelvtörőkből, a színjátszókörből, az iskolai kötelező versmagolásból, a Walesi bárdokból, a Szózatból, a magyar történelemből, a tatárjárásból és az Egri csillagokból. Neki is jár a feleléstől való rettegés a tanár naplólapozgatása közben, neki is jár az évszámok magolásának

kínja. Neki is kijárnak a hosszú, unalmas, ájulásos iskolai ünnepségek és a vigyázzállás a Himnuszkor, a tanárok beszólása ha moccanni mersz, a fegyelem hangjai, a tanárok kiabálása, a leszúrás valamiért, amit nem is ő követett el. Neki is kijár az igazságtalan megkülönböztetés a tanárok részéről, a tanárok büntetése és ítélete az osztályzatokkal,  a „beírások”, a szülőknek üzenések, a tanári litániák a magolás fontosságáról, az osztályfőnöki órák az illem és az engedelmesség hangoztatásáról, a tanárok igazságtalansága, a meglepetés-röpdolgozatok, az elfogult jegyek, felelésnél a mondatát félbevágó leintések, a „hülye vagy fiam” beszólások, a bullying a tanároktól és az osztálytársaktól, a csúfolások az igazgatótól, a lenézés, a kigúnyolás, a kirekesztés, a másság érzése. Neki is jár a magyar iskola abszurditása, az engedelmesség mindent felülíró értékrendje, a röpdolgozatok kegyetlensége, neki is jár a magatartás kettes, a fegyelmezetlensége, engedelmetlensége okán. Neki is jár a magyar iskolarendszer elviselhetetlen értelmetlensége, az engedelmességre nevelés kötelezősége, a büntetés, a kirekesztés a máshogy gondolkodás miatt, a büntetés ha kiáll az igazságtalanság ellen. Neki is jár az érzés, mikor forr a vére a rendszer ellen, neki is jár a tehetetlenség dühe, neki is jár a megaláztatás, az elnyomás.
Hogy ne csak hogy tudja, de érezze is mitől féltettük, mi ellen menekültünk, mi ellen küzdünk, mi ellen tüntetünk és mit akarunk annyira nagyon megváltoztatni.
Neki is jár.

15 thoughts on “neki is jár

    • Az egyik ok, hogy “itthonragadtunk” a nagyfiú kívánsága volt, ami szerint ő Magyarországon akar élni, ő többet elmenni innen nem akar. Azt hitte, Magyarország két karral fogja keblére ölelni, itt végre az lehet, aki, itt végre nem kell megtanulnia egy másik nyelvet, kultúrát, itt elég, ha csak önmagát adja. De mekkorát tévedett. Bárhol elég volt csak önmagát adnia.. bárhol, ahol eddig éltünk örömmel fogadták olyannak, amilyen, értékelték, érdeklődtek iránta, meghallgatták, teret adtak neki. Itthon identitása, világképe pár hónap alatt omlott össze. A hagyományos magyar iskolarendszer úgy utálja ki őt a szabad gondolataival, a kritikus világképével, az őszinte szavaival, hogy azt kínkeserves látni. Idomul-e, alakul-e, sikerül-e a rendszernek megtörnie, ő is olyanná válik-e hamar, mint a többiek, ő is kezd “szépíteni” a tanároknak, csak mert megérti végre mit akarnak hallani az igazság helyett, ő is kezd puskázni, mert az itt elfogadott, ő is inkább csöndben marad, mint elmondja, ami a szívét nyomja? Kezd-e megkeseredni, kezd-e ő is gúnyolódni, elfogadja a kicsúfolást, még ha a tanárok csinálják akkor is, elkezd ő is beolvadni csak azért, hogy elfogadja őt a társaság, kezd-e ő is csúfolni, utálkozni? Kezd ő is hinni abban, amit a tanárok körülötte folyton sulykolnak belé, hogy ő nem elég jó, hogy ő gyenge képességű gyerek, hogy ő “más”, és az nagyon nem jó… Igen. Sajnos. Mi lesz a vége? Nem tudom. De neki is jár mindez, hiszen annyira ezt szerette volna. A világunk kegyetlensége és abszurditása okozta csalódásoktól pedig nem védhetjük meg a gyerekeinket.
      Legalábbis a tinédzsereket már nem. A kicsit még próbáljuk, ő waldorfba jár, egy burokba.
      Aztán remélem távozunk. Mikor már mindenkinek elege lesz az itteni keserűségből.

      Like

  1. Wow, köszi a részletes választ! Körülbelül ilyesmire számítottam, és bevallom, merész kísérletnek gondoltam, ezért is kérdeztem. Nagynak nem volt Waldorf lehetőség?

    Like

    • Valahogy fel sem merült, mert tavaly ilyenkor még azt gondoltuk maradunk vagy pár hónapot, aztán továbbállunk. Meg az ember külföldön könnyen elfelejti, hogy milyen elkeserítő, szomorú, megkeseredett itthon az élet, és hogy mindez milyen hatással van a gyerekeinkre hosszú távon egy hagyományos iskolában. No meg a sok tinédzser-harc után inkább követtem az ő kívánságát és beírattuk egy drámás általános iskolába.

      Like

  2. Bocs, nem tudtam, hogy ennyire ettől függ…

    Aha, értem. Pedig ezek szerint nem is egy totál normál ált. iskoláról van szó. Hát elég kiábrándító! Maga a tini-helyzet ismerős egyébként. Az én fiam 14 éves koráig járt Waldorfba, és utána saját kérésre máshova.
    És akkor most érlelődik az újabb távozás?

    Like

  3. Sok sikert! Valaha én is dédelgettem egy vágyat, hogy járhasson a fiam magyar iskolába is. De egy ideje meg már úgy gondolom, nem baj, hogy nem annyira hajtottam ezt. Kicsit most megerősítettél ebben így utólag. Köszi.

    Like

  4. Szia Liza,
    El se hiszem, pont egy eve valtottunk par szot:) Mi ujsag Veletek azota? Kivancsi vagyok, hiszen tavaly december ota jo nagyot fordult a vilag…

    Like

    • Szia Tigger!
      Hát, nem túl sok történt velünk. Magyarországon maradtunk végül, nem csak a covid miatt, inkább valahogy így alakult. Mondjuk én online dolgozom és valójában akár egy jó kis tengerparton is ülhetnék…. szoktam is mondani a fiúknak, hogy csak miattuk vagyunk itt a szürke, hideg városban 😛

      Like

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.