mi és a hatalmunk

A klíma, a világvége, már megint. Bocs. Egyszerűen nem tudok mással foglalkozni. Inkább minden, amivel foglalkozom mögött, előtt, után és közben mindig ez jut eszembe.
Mondjuk ma pozitív vagyok. Aki keres, az talál, legyen ez a nap mottója. A The Guardian olvasása után kicsit derűsebb lettem. Van itt ugyebár jó pár jó kis cikk arról, hogy mit is tegyünk és mit is teszünk éppen. Az egyikben azt írják, hogy „legyen egy álmunk”, ne egy rémálmunk. Ez szerintem tök jó, mert annyi pánikkeltő cikket olvastam eddig, és hogy a legtöbb dologban én is úgy érzem, hogy hiába olvasom, attól még nem tudom mit tegyek.
A munkám során kétféle módon is találkozom teljesen közvetlenül a klímakrízis hatásaival, az egyik az, amikor a szervezet humanitárius segítségnyújtását kell követnem és amikor a globális stratégiatervezésben vagyok benne. Az egyiknél a dolgom az, hogy naponta figyeljem a híreket, hogy jön-e, vagy van-e épp egy újabb katasztrófa? A meglévőket és folyamatban lévőket figyelni, a szervezeten belüli infókat

Continue reading