az apokalipszis másik vége

4dc9c755-d6dd-4764-bdde-2079196719a4-1020x1006Az apokalipszis másik vége, Jakarta.  Ha nem olyan lesz a vég, mint Manila, akkor olyan, mint Jakarta. Öntelt, arrogáns, kisebbségi érzésüket tömeges tüntetésekben, lázadásba szító, önmagába maró, harapó, felfaló mélyszegénység, mi szemétbe folytja önmagát. Jakarta az arroganciájába fog meghalni egyszer. Hogy nem hajlandó másokra hallgatni, nem hajlandó segitséget elfogadni, hogy követelőzik, hogy szitkozódik, hogy lázad, hogy azt hiszi bárki megmentheti miközben kikéri magának. A süllyedő város közepén álló műanyag-szemétkupacon fog kiáltani, másokat hibáztatva a süllyedéséért. Ez Jakarta.


Az utcán fehér nőként nem vagy biztonságban. Nincs éjszaka világítás, rádkiáltanak a sarokból, aztán a másik oldalról, nevetnek a férfiak, akik gugolnak, álldogálnak naphosszat kis ételbódék mellett. Egész nap ott állnak vagy fekszenek. Egész nap bámulnak. Ahogy reggel a szállodából az irodába mész kerülgeted a betongödröket, a lyukakat az úton. Senkit nem zavar, hogy nemrég betonozták és máris lyukas az egész járda. Ez van, ez a normális. Még sosem láttak mást. A biztonsági őr a szálloda sarkában gugol:

  • Helló madame! –mondja és hangja hímsovinisztán fennhéjaz11isbs-art_GFS7_11_1614531gó és gúnyosan lekicsinylő egyszerre. Nő vagyok mellette, gyenge, gyámoltalan, reszkető, túlságosan fehér, túlságosan egyedül a sötétben.
  • Nem! Csak nem fogok félni a szállodám biztonsági őrétől!? – győzködöm magamnak és reszkető lábakkal, határozottságot sugallva botorkálok a sötétben a négyméteres üvegajtó felé.

A szálloda egy nyomornegyed mellett van. Egy másik felhőkarcoló mellett, a legmenőbb városrészben. Ahol az utcán lemezviskókban laknak, ahol a kislány előttem nagy, fekete, lógófülű kecskéjét nyúzza, ahol a férfiak az utcán gugulva szólnak be nekem, ahol a csatorna bűzösen, zölden, mocskosan folyik körbe a luxusnegyedben. A nők lekendőzve a busz „biztonságos” részébe szállnak.

  • Ott biztonság van, ez csak a mi biztonságunk miatt alakították így – magyarázza a lány és lesüti szemeit. – A férfiak itt nagyon udvariasak, persze csak ha betartod a szabályokat és nem leszel „rossz nő”.
  • Milyen a “rossz nő”? – kérdezem.
  • Csak tartsd be a szabályokat és akkor ők megvédenek… – mondja és én nézem a fekete szemeit. Tényleg elhiszi , döbbenek rá.

Kisebbségi komplexus, lázadás, összetartás, hogy közös ellenség ellen fellépjünk, idegengyűlölet, rasszizmus, nacionalizmus, hímsovinizmus, bürokrácia, korrupció, szeméthegyek, mocsok, kosz és szenny mindenhol. Megaláztatás, lenézés, lekicsinylés, nők elnyomása. Minaretek zengése hajnalban, lepelbe öltözött nők, gyerekkezek, akik fekete szellemek kezét fogják. Nők férfi tulajdonban. Csak hogy megvédhessék őket…persze.
Ha nem a nyomor öl meg minket, akkor az idiotizmusunk. img_feat_art1_may2010

Advertisements

One thought on “az apokalipszis másik vége

  1. Szia Liza, ez a poszt – csak most olvastam – nagyon szíven ütött. Az utóbbi hetekben nekem is hasonló gondolatok motoszkáltak a fejemben, s bár Indonéziában nem jártam még soha, rosszul vagyok attól, hogy a turistaként az emberek nem akarnak tovább nézni az orruk hegyénél, és az ilyen blogot, mint a tied is, értetlenkedve olvassák, ha olvassák, és nem hiszik el, hogy ugyanarról a gyönyörű és ártatlan országról beszélsz, ahová ők nyaralni járnak/ahol a mézesheteiket töltötték a csodás tengerparton, stb..
    Tegnap este (nyolc körül) hazasétáltam a parkból, el a folyó mellett a thai kisvárosban, ahol két éve élek, és pont arra gondoltam, hogy mennyire biztonságos itt, soha nem kellett félnem, legalábbis emberektől nem (a kóbor kutyák más tészta, de azt most hagyjuk).
    Nagyon másképp nézek ki, és mégse szólogatnak be, még a férfiak is szégyenlősen emelik rám a tekintetüket, vagy max. egy szende mosolyra húzódik a szájuk. Vagy csak egyszerűen annyit mondanak gyermeki naivitással a hangjukban, hogy milyen szép vagy, nők, férfiak egyaránt (igaz, hogy ezt legtöbbször a vakítóan fehér bőrödnek és az európai arcvonásaidnak köszönheted, de azért jólesik, mert nem tolakodó, és nem a hímsovinizmus lenéző, gyalázkodó szavaival illetnek.)
    Szóval, tegnap pont az jutott eszembe, hogy már Magyarországon se sétálgatnék szívesen sötétedés után egy városban vagy pláne annak parkjában nyugodt szívvel, féloldalról biztosan lesném, ki követ vagy van a közelben.
    Szerintem lassan alig lesz olyan szeglete a világnak, ahol ezt a biztonságot élvezhetjük, és ez elszomorító. És az se megoldás, hogy a gazdagabb kerületeket elkerítik a szegénynegyedektől, hisz ez a gigantikus világvárosok természetéből adódóan, ahol együtt él a nyomor a fényűzéssel, utópisztikus ábránd, egyszerűen lehetetlen, és felesleges is volna. Meg az nem szabadság már úgysem.
    Tavaly egy nagyobb csapat érkezett hozzánk dolgozni Dél-Afrikából, ahonnan újabban tömegesen menekülnek a fiatal fehér értelmiségiek, nem jutnak álláshoz egykönnyen. Az apartheid után visszájára fordult a faji megkülönböztetés, és az egyetemi helyek és jobb munkák többségét a fekete lakosság kapja.
    Csodálkozva néztem, hogy ezek a fiatal srácok és lányok órákat sétálgatnak a városban, és ez volt az egyik legmeghatározóbb élményük Thaifölddel kapcsolatban, hogy itt nem kell félni a csoportos támadástól, megerőszakolástól, rablástól, még este sem. Lehet az utcán félelem nélkül közlekedni! Számomra ez adott volt, de egyre inkább érzem, hogy ez a fajta biztonság csak kevesek kiváltsága a mai világban.
    Amit én személyesen tenni tudok, és szerencsémre meg is tehetem (mert én dönthetem el, melyik országba megyek dolgozni, és ezért tényleg hálás vagyok), hogy azokat a helyeket elkerülöm, ahol nőnek/gyereknek/különbözőnek lenni nemhogy hátrány, de szinte bűnnek számít, és ahol az egyik emberi lényt birtokolhatja egy másik. Számomra nincs ennél borzasztóbb.

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s