szemétsziget

20150814_121900A sziget nem volt nagy, bár a környéken lévő lakott szigetekhez képest nem is kicsi. Volt ott a közelben Koh Kradang, ami száraz évszakban valami menő hely lehet, de most elég furcsán hatott ahogyan a bezárt bungallók közül kikászálódott néhány helyi arc, mintha csak felébresztettük volna őket téli álmukból. Az öcsémmel és mennyasszonyával voltunk és Gergő öccsével, meg persze Levivel. A thai bácsi azért hozott ehhez a szigethez, mert itt állitólag nagyon szépek a korallok. Az útikönyv is ezt irta, igy bele is vetettük magunkat a vizbe. A bácsi tizennégy éves fia, a koromfekete Tang is ugrott utánunk, hogy mutasson néhány érdekességet a turistáknak. De ami lent fogadott az nem volt egy természetfilm!
– milyen színe van a koralloknak? Talán nem ez a barna a normális…, nem?
Minden barna és szürke volt. Fel-felbuktunk a hullámok fölé. A thai bácsi a szines, hosszú csónakja széléről nézett kiváncsian.

  • Szép, nem? – kérdezte büszkén. Hány éve is nézhetett le utoljára? Talán húsz? Akkor még talán színesek is voltak a korallok, fehérek és rózsaszínek és pirosak. De most minden csak szürke és barna, összefolyik közelben és távolban.
  • Szép… – makogom, nincs szívem elrontani az örömét. Aztán még maradunk egy félórát, megtaláljuk a színes kis halakat a Némó rajzfilmből és találnak a fiúk óriás kagylókat is.
  • Türkiznek kellene lennie a víznek, nem? – kérdezi Nati, hiszen a neten minden thai sziget körül olyan kék a viz, hogy csak emiatt jönnek ide a turisták.
  • Talán majd ott! – és mutatok a távolban Kradang szigetére. Megyünk is már, a fülsüketítő motort bekapcsolja Tang és az apja irányítása alatt a part felé tart hegyes orrú, színesre festett és kendőkkel feldíszitett csónakunk.

Kikötünk. A víz tényleg türkiz. De mi úszik ott? És ott? Egy nejlonzacskó, egy sörösdoboz, egy nemtudommi… A part mindenhol tiszta szemét. Mégis mi ez a hely? Egy szemétdomb? És miért hoztak ide egyáltalán? Az öreg kiugrik, lepacsizik a helybéli spanokkal. A sziget teljes kisértettelep. Nincs egy nyaraló sem, csak a szemét mindenhol és a düledező viskók.
– Esős évszak van! –magyarázza a thai bácsi. – Ilyenkor nincs nyitva semmi…20150814_115653
De azért ott sertepertélnek a helyiek, kicsit később többen is, mintha valamit építenének, vagy ilyesmi. Csónakok jönnek és abba is hagyják az egész napos függőágyban fekvést. Natival a félig leszakadt hintán fényképezkedünk, Levi rákokat fog a szemetes parton a fiúk meg az evakuációs útvonalról néznek egy táblát.

  • Mégis, egy ilyen szigeten hova kellene menekülni, ha kitör a tájfun? – és a táblát nézik, ami a part mentén elvétve fel-feltűnik egy irányba mutatva, hogy ha jön a víz, akkor kérem szépen, ezen csöpp szigetnek mely végében álljunk.
  • Az még hagyján, de hol vannak itt az elefántok? – kérdezem. Mert a sziget akkora, hogy belátni a végét és eddig egyetlen élő állatként a mini rákokat láttuk, majd néhány berepedt arcú, feldőlt műanyag tigrist és medvét és mini zebrát a parton, ahogyan a messzeséget bámulják.
  • Miért lennének itt elefántok?
  • Csak mert lehet elefántolni! – mondom és a nagy, színes táblára mutatok, amely szerint a szigeten szafari túrára lehet menni.
  • De mégis, mekkora ez a sziget? Hiszen átlátok a másik végére! Hova bújhattak itt az elefántok? Hogy is lennének itt egyáltalán elefántok? – kérdezem.
  • Hát hozták őket, mint a turistákat! Itt a kis csónak, Tang és a papája mindenre képesek, bébiként kis gombócba rakták a babaelefántot és feltették a csónakjukra… – magyarázza Gergő. Aztán rájövünk, hogy nem is ezen a szigeten, hanem a mienken, Koh Muk szigetén, ahol a kis Mukk él J vannak azok a bizonyos elefántok. Bár ott sem láttunk egyet sem.
  • Megvan! Emlékeztek, amikor megérkeztünk és azon a motorra szerelt fém oldalkocsin végigvittek a szigeten. Ott a közepe felé a földút jobb oldalán óriási lapulelvelek között ott volt egy Szafari Bungalló nevű hely.
  • Ja, ami már félig össze volt dőlve..
  • Igen, egy bambuszos, rajta nagy Bob Marley zászló. Na, állitólag ott laknak az elefántok! Legalábbis a tábla szerint!
  • Talán meglapultak egy levél alatt…

Merthát Muk szigete sem sokkal nagyobb Kradangnál, bár azért ott van egy halászfalu-20150814_111059szerűség. Mondhatni inkább egy cölöplábakon álló falu, amely viz helyett – ugyan esős évszak van, de csak nem akar esni, és a folyómeder olyan száraz, mint a földút – egy óriási folyónyi szeméten áll.

  • Miért szemetelnek az emberek a saját házuk alá? – kérdezzük, mikor második nap bemerészkedünk a sziget belsejébe. A szállásunk egy közepes színvonalú bungallósor, ahol szinte csak mi vagyunk. De a part tiszta és gyönyörűek a naplementék és bár a medence zöld nyálkás és a partján egy fekete kigyó tanyászott, mégiscsak – mint később kiderült – ez a legmenőbb hely a szigeten. A pincéreink számozott pólóban nyomták, aztán ki is derült miért, merthogy minden este a helyiekből verbuválódott strandröplabda meccs zajlott az étterem előtt.
  • Legalább valami jóval elfoglalják magukat itt az emberek!
  • És itt kellemesebb is, mint a „falujukban”.

Aznap fagyit akartunk venni, merthogy a nyitott oldalú éttermünkben rengeteg ínycsiklandó fagyikehely képe volt kirakva, de fagyi egy sem, hiszen, már tudjuk „esős évszak van!” kábé örüljünk, hogy a sziget nyitva van.
Dehát nyitva persze! Hiszen folyton jönnek ide a hajók, hozzák a sok terméket agyoncsomagolva, műanyagokat és fémeket. Aztán meg fogalma sincs az itt lakónak, hogy mit kezdjen vele! Ami nem kell, azt csak ledobjuk… mármint ide a folyóba. Vagy ha épp nincs folyó a ház alatt, akkor… is.

  • Miért nem gyűjtik legalább egy helyre a szemetet?
  • Merthogy nincsenek hozzászokva az ilyen szemetekhez! Itt az út mentén csak bambusz van és pálma. Ha házat épít itt valaki csak ezeket az anyagokat használja. Nézd a házaikat! Mind bambuszból van. Mit csináljon egy ilyen arc egy coca colás dobozzal?
  • A hajók meg idehozzák zsákszámra a termékeket a turistáknak, meg a helyieknek, aztán mi marad utána? Az elhasznált, eltört, cucc, meg a csomagolása. Itt is, ott is, mindenütt. Egyre nagyobb kupacban. Mégis mi lesz ezzel a szigettel?
  • Ugyanaz, mint az összes többivel! Ha nem oldják meg a szemét problémát, a végén csak egy nagy szemétsziget lesz és már nem jönnek a turisták.
  • Hát ez az! A szemét csak befele jön! Idefele tele a hajó cuccal, vissza meg nem viszi a szemetet! Mit tudnának ezen a kis szigeten kezdeni ennyi szeméttel?
  • De kinek a felelőssége? Kinek kellene valamit csinálni?
  • Mondjuk aki miatt idehozták a sok terméket. De kik miatt hozták ide? Hát a turisták miatt? És kik hivták ide a turistákat? A hotelesek és bungallósok. Most legalább annyit már kezdenek magukkal, hogy azt a kicsi partszakaszt rendben tartják, amelyik a bungallók előtt van.
  • No de nézd meg! Mi volt a hajós program? A javasolt turistaprogram? Hogy menjünk át Kradangra megnézni a meghalt korallokat és sétálni a csupaszemét parton.
  • Igen, ez van. De ennek mi is a részesei vagyunk. Hiszen éppen mi miattunk 20150814_102813hozták ide ezt a műanyag üveges vizet…
  • De hogy néznének, ha azt mondanánk, hogy „nem, mi inkább a helyi vizet fogyasztanánk” – és nevetünk, mert láttuk már a thai arcokat, amelyek teljesen hihetetlenül néztek a fehér emberekre mert például azt kérték, hogy éjszakára kapcsolják le a villanyt az étteremben, vagy mert ugyanabból a pohárból akartak inni kétszer is!
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s