nyomor

michaelwilliams02

  • Remélem, nem itélsz meg ezért, de leginkább amiatt a mélységes szegénység miatt érzem rosszul magam. Mindenhol szemét van, körbe, a luxushotelek körül és bármerre, amerre nézel és az emberek meg ott laknak a szeméthalmokon. És közben meg mindenki puccos autókkal jár és felhőkarcolókban lakik… – mondja  Alex, Chicagoból.

  • Tudom mire gondolsz. Ma reggel én is jó sokáig néztem ki az ablakon. Láttad azt az épitkezést? Éjjel is dolgoznak. És mellette az üres telek, éppen a hotelünk mellett, ahol kecskéket tartanak és az emberek ott laknak velük az utcán, és aztán egy nagy szeméthegy, amely körül szintén bódékban emberek!
  • És mindez a nagyváros közepén. A felhőkarcolók között. És az a csatorna, ami végigfolyik a városon, tiszta mocsok minden! Azt mondta nekem valaki, hogy Bangkok koszosabb, mint Jakarta, de nem igaz, itt hegyekben áll a szemét, amit aztán felgyújtatnak!
  • Durva szerintem is. Felgyújtják a szemétdombokat és a dzsungeleiket is. Tudod, amikor jelentkeztem erre az állásra az volt az eredeti koncepció, hogy ideköltöztetnek Jakartába – mesélem Alexnek.
  • Jaj, ne!
  • Akkor, ott az interjúmon, Bangkokban azt kérdezték, hogy ST_20121102_5RECYCLE_3370177ehol akarok lakni, Bangkokban vagy Jakartában. Erre én: hát srácok, nekem aztán fogalmam sincs, merthogy most járok életemben először Ázsiában, fogalmam sincs a különbségről. Ekkor aztán Thomas, az osztrák, felkiáltott, hogy nehogymár szegény kislányt odarakjuk Jakartába! Na, ekkor kezdtem el félni…
  • Jobb is Bangkokban, sokkal biztonságosabb.
  • Az biztos. Nagyon jámbor népség ez a thai. Amikor Spanyolországba költöztünk azt gondoltam,hogy na, itt az alkalom, hogy jól beilleszkedjünk, be is irattuk a gyereket a helyi suliba – bár hozzá kell tennem, hogy Kanári nem igazán spanyol, csak amolyan egész éves nyaralóhely norvégoknak, szóval a suliban az igazgató azzal dicsekedett, hogy már 24 féle nemzetiségű gyerek járt hozzá – no, szóval akkor beraktuk a gyereket, tanulja a spanyolt és ismerkedjen. De itt… itt annyira idegenek vagyunk! Meghát akkora a különbség! Hiába akarnám, egyszerűen én nem tudom elképzelni, hogy a helyi iskolába járjon. Még Thaiföldön sem. Mert még ott is akkora a szegénység, olyan nagy a különbség hozzánk képest, még akkor is, ha itt, Indonéziába háromszor akkora. De ott is, el tudod te képzelni az én fehér, szőke, diabéteszes gyerekem egy helyi thai, nádfedeles kunyhóban iskolába járni, a helyi mezitlábas gyerekekkel? Sajnos én nem. Pedig úgy szeretném! Szóval aztán egy kéttannyelvűbe irattuk, ahol 98% a thai gyerek. De mégis középo111sztály. Nem mintha el akarnék különülni! Nem, semmiképp. De itt integrálódni nem lehet. Túlságosan fehérek vagyunk…
  • Ott van az az iskola, ahová Alex járt, a nemzetközi suli. Na az aztán szegregál! – magyarázza Alex, akinek a felesége szintén Alex, épp őróla van szó, Alexandráról.
  • Na ez az, nem akarom elit iskolába jártani a gyereket! De nagyon naiv lennék, ha azt hinném, hogy be tudunk illeszkedni egy ennyire más országba! Itt annyira, de annyira idegenek vagyunk. És akkor képzeld el mindezt itt, Jakartában!
  • Itt nagyon nagyok a társadalmi különbségek.
  • Mindenen látszik, nézd az étlapot, nem kétszerannyi itt enni ebben az étteremben, mint az utcán, hanem tizszerannyi!
  • Igen, Bangkokban még mindent meg lehet venni, nincs akkora különbség a drága és az olcsó között. És ott nem akkora gond, hogy egy jó kis lakásban lakunk, egy szépben, jóban, nem érzem rosszul magam ettől. De itt…
  • Tudod nekem miért fáj ez annyira? Mert hibásnak érzem magam. Bűnösnek, hogy ott lakom, abban a bazinagy, eszement fölösleges, üvegépületben, abban a hotelben, aminek a nyamvadt büdös zuhanyzójának egyetlen márványdarabja többet ér, mint itt bármelyik ember egész élete. A nyomor, ami körülvesz, annyira borzasztóan nagy. Én meg vagyok a fehér, a gazdag, a külföldi! Szégyellem magam! Az emberek az utcán laknak és a szemétdombokon. És közben fogalmam sincs, hogy mit tehetek?
  • Idejössz messziről, Nyugatról, te Európából, én Amerikából. A repülőnkön és a légkondis taxinkon, hogy segitsünk a világon?! Hogy megmentsünk? Vagy hogy csak mentsünk a menthetőt? És közben ez van itt…
  • Olyan mérhetetlenül nagy és olyan borzasztóan fájdalmas szegénység, hogy azt sem tudom, mit tehetnék. Egyszerűen szégyellem, hogy még látni sem birom. – Egyetértünk. Fogalmunk sincs. Mi a fenét csináljunk?
  • Először is együk meg a vacsit. A többit meg majd meglátjuk – mondja Alex és mosolya már régen nem öröm, inkább csendes beletörődés.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s