thai popzene és éjszakai élet

20140917_220850_LLSa hely olyan volt, mint amikor egy helyi kiskocsmába tévedsz be, ahol a fiatalok együtt dalolnak a zenészekkel, csak ez éppen thaiül ment, amolyan thai közkedvelt popzenei aláfestéssel. A dalok pedig leginkább a tábortüzezős magyar dalokra emlékeztetett. A hely amolyan menő thai forma volt, benti résszel és utcára kiülőssel (hozzá kell tenni, hogy itt inkább az a menő, ha valami bent van és nem kint), a dekoráció fa és jamaicai (például mögöttem egy jamaikai szinekre festett tűzoltókészülék). M20140913_215620ár máskor is voltunk egy-két helyen este, de ilyen nagy mulatozást még nem láttunk. Egyékbént a thaiokan nemigazán látni részegen vagy elveszitve a fejüket, az érzelmek kimutatása sem igazán divik, szóval éppen ezért volt annyira érdekes, ahogyan a szokásos nagy szemeket meresztő mosolygós arcuk helyett most egy igazi együtt énekelős, tábortüzelős hangulatba keveredtünk. Mögöttünk az utca zajával, a biciklikre szerelve az utánfutókon a zöldségek és az utcán sütött csirkecombok és kacsanyakak mellett ott ültünk a nagy jamaikai zászló alatt, amin egy óriási marihuána levél volt és iszogattuk a Chang sörünket.

egy másik alkalmommal a Lonely Planet-et követve igyekeztünk megtalálni egy20140913_205924_LLS helyet a Victory Monument környékén, de inkább próbálkoztunk volna gyalog, mert igy a taxis annyit ment körbe-körbe, ezerszer elmenve a hely mellett, hogy végül 150 bhatunkba került az út 60 helyett. De meglett, nagy nehezen, RainTree, az esőfa egy kis sötét utcában egyetlen világitó központként. A dekorációból itélve leginkább egy indián törzsfőnököt vártunk, hogy előugri20140913_215505_LLSk a háttérből, de végül csak egy mosolyós pincér volt, aki egy asztalkához vezetett minket, a szinpad elé. Körbenézve láttuk, hogy mi vagyunk az egyetlen farangok, azaz fehérek, ezt jól észre is vette az összes thai alter zenész a szinpadról, igy külön üdvözöltek minket és néha azzal próbálkoztak, hogy leforditsák, hogy miről is szólt a dal… ami végül röhögésbe torkollott, mert valahogy igy szólt:
“Ez a dal arról szólt, hogy… jaj.. nem tudom angolul…” és aztán inkább tovább zenélték a Lonely Planet szerinti “’60-’70-es évek kommunista thai népzenéje poppal ötvözve”. A nagy röhögésben megvettük a cédéjüket is, aminek roppantul örültek és külön extrán kitüntetett figyelemben lett részünk. Na, aztán most pedig itt van, hallgassátok ahogyan hülyéskednek:

Képek:
thai popzene éneklős hely
aztán Gergő és a gorillaképek a Fat Bird nevű helyen
jazzkoncert és a háttérben focimeccs egy másik helyen
Én és a szarvas-hulla a falon meg Singha sör

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s