olasz gyerekélet

Hát nem mondanám, hogy az olaszok gyerekei el lennének kényeztetve! Legalábbis sem az ovikkal, sem a játszóházakkal, sem a játszóterekkel nem kényeztetik őket. Azt hinné az ember, hogy az olaszok olyan nagyon családbarátok és ezért biztos sok a gyerekbarát dolog is az életükben. Mindenestre 9 hónapot lehet itt otthon az anyuka a gyerekkel, aztán meg vissza a melóba. Nem is maradnak nagyon otthon, félti mindenki a munkáját. A megoldás a bölcsi, ahova felveszik akár fél évesen is a piciket. De persze csak magán van, egy bölcsi úgy 5-800 euróba kerül havonta! és ráadásul nagy sorbanállás van, nem lehet “csak úgy” bekerülni, hosszú a lista.
Mikor megkaptam ezt az állást, utánanéztem, hogy milyenek itt a bölcsi és ovi lehetőségek. Akkor találtam egy magyar blogot, ahol egy Firenzében élő magyar anyuka vette sorra az ovi lehetőségeket. Ugyan pár éves már a cikk, de azért valószínűleg nem sok minden változott azóta. Mindenesetre amit én tudok az ovikról és bölcsikről, azt az olasz munkatársaimtól tudom.
Nekem úgy tűnik, mintha itt senki nem szülne 35 éves kora előtt, így mikor kiderült, hogy nekem van már egy 12 éves fiam is a Pici mellett, akkor azon nagyon elcsodálkoztak. Összesen van úgy 5-6 anyuka a 17 közvetlen munkatársam között, ők mind 35-42 évesek, gyerekeik bölcsisek, ovisok. Csak az ötven feletti munkatársaim gyerekei tizenévesek, velük szoktam egyeztetni suli ügyben, a többieket meg csak csodálom, hogy hogyan tudják megoldani a kisgyerekek nevelését ilyen feszített munkatempóban. Mert a meló nagyon sok és stresszes is, de az anyukák ott vannak és még nem is sokat vannak otthon betegség miatt, a gyerekek meg már fél évesen bölcsiben. Van, ahol három gyerek van, van, ahol kettő, és itt nagy divat az is, hogy ovi és suli után a gyerekek mennek sportolni és zenét tanulni. Valahogy ez úgymond “kötelező”. Arról meg nem is beszéltünk, hogy itt eléggé masszívan megvannak a szerepek, így a nők vásárolnak, főznek, gondozzák a gyerekeket és a lakást.
No, de eltértem, nézzük meg, milyen szabadidős tevékenységei vannak az olasz kisbabócáknak.
Először a belvárosban laktunk Firenzében, ahol egy csúfondáros játszótér volt, nem is értem, hogy egy ilyen városban, mint ez, hogyan lehet a játszótér ennyire kietlen és régi. Egyébként egy parkszerűségben volt, de maga a játszótér volt a legrosszabb a parkban. Néhány elvétett, régi játék, egy szakadt kisház, egy rugós motor, két hinta, egy csúszdás ház az egész kis apró kövekkel leöntött talajon, ahol leginkább a galambok tanyáznak. Fák alig, amelyek árnyékot nem adtak egyáltalán, ami a tűző napon nyáron eléggé problémás.
Ahol most lakunk, ott szebb a játszótér, egy igazi nagy parkban van, ahol vannak nagy fák és a játszótér sem kis kavicsos, hanem füves. Itt mondjuk nem divat a homokozó sem a gumitégla. A hinta alatt beton van vagy kis kavics. A kis kavicsos medencében ülnek a gyerekek és ott “homokoznak”, azaz kis lapátokkal lapátolnak és vödröznek. Mikor kérdeztem a homokozóról a munkatársaim, nem is értették mit kérdezek, meg kellett mutatnom a neten.
– Ja, ez? Hát van homok a tengerparton, a gyerekek ott szoktak homokozni! – volt a válasz.
Szóval átlagban a játszóterek kopottak, régiek, a játékok néhol olyanok, mint az én gyerekkoromban. Modern, fa, gumitéglás játszóteret egyet sem láttam itt, Firenzében.

Tegnap felfedeztünk egy játszóházat a környékünkön. Ez igazából egy magán ovi hétköznap, és szombaton meg játszóként üzemel. A beiratkozási díj 5 euró, és egy napi belépő meg 7,5, ezért reggel 10-től 12:45-ig lehet bent játszani. Az egész helységet szerintem egy garázsból alakították ki, van ugyan némi fény, de leginkább csak a neonok. Az egész elég nagy, de nagyon kis szegényesnek tűnik, mert a játékok mind nagyon régiek, a falakon sincsenek sem képek, sem falfestés. Elég hideg is volt, főleg, a padlón ülve, mert nem volt padlószőnyeg, csak valami műanyag padló és rajta néhol kis szőnyeg. Egyébként nagyon kedvesek voltak, de megdöbbentem, hogy ilyen áron egy ilyen szegényes kis játszóházat lehet találni. Külön kis helyiségek voltak kialakítva, az egyik egy babakonyha, aminek nem volt meg minden darabja és játékbabák, amelyeknek még babaruhája sem volt, hanem csak levetett kisgyerekruhákba voltak öltöztetve. A szoba is tele volt amolyan otthonról hozott cuccokkal, mint egy régi telefonnal, régi dezodordobozzal és ilyesmikkel. Mondjuk szerintem ezek rendben vannak, ha nem ezekkel van tele, és van azért igazi gyerekjáték is. De az kevés volt. Volt mondjuk úgy vagy 15 mesekönyv és egy kis kuckó mesézésre meg egy nagyon régi játékvonatos asztal is, ütött-kopott kis ikeás vonatokkal.
– Ez hétköznap egy óvoda – magyarázta a nő mosolyogva. – Itt alszanak a gyerekek – mutotott be egy sötét, ablaktalan szobába, ahol pár matrac volt a földön. – És itt esznek – ott legalább gyerekméretű asztalok és székek voltak. – Itt is vannak játékok, ezzel is lehet játszani. – mutatott egy polcra, ahol még volt vagy 8-10 játék.
Bevetettük magunkat Babszival és Gergővel és közben azt meséltem Gergőnek, hogy Zuglóban, a pesti lakásunk mellett milyen volt a játszóház. Puha szőnyeg, rengeteg, vadonatúj játék, foglalkozások, terepasztalok, kismotorok, sőt, még egy sószoba is volt, ami egy kis helyiség tele sótéglákkal, középen meg egy homokozó!
Mindenestre itt nincs olyan sem, hogy “zeneovi”, azaz zenés foglalkozás gyerekeknek, vagy külön csoportos foglalkozások. Van viszont kéthetente szombaton valamilyen foglalkozás, most épp papír sárkányt készítettek, főleg a szülők, mert a gyerekek sokkal kisebbek voltak, nem tudtak még ilyen összetett dolgot csinálni.
Szóval ennek a magánovinak volt azért egy kertje is, ami egy lekövezett placc volt néhány műanyag motorral. Mesélte a hölgy, hogy szoktak ott zöldségeket termeszteni a gyerekekkel dézsában. Mondjuk itt valahogy a zöld, fás udvar nem annyira divat, a Leviék sulijában is csak egy lekövezett placc van, udvar gyanánt. (Mondjuk mindegy is, mert sosem mennek ki az udvarra a gyerekek.)
Ez a magáovi havi 680 !! euróba kerül, plusz 90 euró étkezés. Ha a gyerek csak délelőtt jár, akkor 640. Hát, nem semmi!
Egyébként állítólag vannak önkormányzati fenntartású játszóházak is. Van egy kis anyukás közösség, akik szerveznek “baby barato”-t havonta egyszer, itt csereberéljük a gyerekruhákat és egyéb gyerekcuccokat (na, ez egy fantasztikus dolog! Eddig semmi ruhát nem kellett venni a gyereknek, csak mert benne vagyunk ebben az egyesületben!) Ott kérdeztem, hogy tudnak-e valami játszót a közelben, mondták, hogy van egy ingyenes, önkormányzati, de az nagyon koszos (?!) nem igazán ajánlák.
A neten kinéztünk végül egy “ludotéká”-t, ami állítólag jó kis játszó és hétvégén is nyitva van, ezért el is utaztunk busszal a város másik végébe. Kívülről jónak is tűnt, de hiába a kiírás, hogy 10-kor nyit, egyáltalán nem nyitott ki aznap. Rajtunk kívül még páran pórul jártak így, végül a térre kicuccoló körhintás járt a legjobban, mert a gyerekek ott mentek végül köröket.
A tereken a körhinták mondjuk gyakoriak, állandóak is vannak, és általában csak 1 euró egy kör.
Na, szóval szegény gyerekőcök és anyukáik. Maradnak a körhinták a gyerekeknek, és az 5-700 eurós magánovik, és ha még nem is egy gyereked van, hanem kettő, vagy három, akkor már egy fizetés nem is elég csak az ovikra, bölcsikre, no és még a különórákat akkor nem is említettem….
Sajnos a sulis évek sem annyira vidámak a gyerekeknek, középiskolában például van szombaton tanítás! Amellett, hogy nagyon nagy, lexikális tudást kell felhalmozniuk a suliban, és sajnos ugyanolyan poroszos a módi, mint nálunk, felelés és dolgozatok. De ami még mindig megdöbbent, hogy a humán középiskolában tanulnak latinul és ógörögül is, az angol és/vagy francia mellett! Na ez? De mit csinál ma egy fiatal az ógörög tudásával?!

 

1 thought on “olasz gyerekélet

  1. Erdeklodve olvastam a blogot! Mi is tettunk egy kort Bp-n es ugyan azok az elmenyek ertek a nagyobbik lanyomat, menekulni kellett! nalunk egyszerubb volt mert vissza Angliaba ( most videk) es szerintem nektek lehet hogy tetszene, bar az ovodak itt is dragak, de az iskolakert megeri, az orvosi ellatas sem rossz, na meg angolul beszelnek;). Mi a magyar dramai ev utan most a gyerekek sulijat helyeztuk az 1. kategoriaba, heverjek ki. Az idojaras egyebkent nem is annyira turhetetlen:)

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.