a romantika ára

Ez a Firenze szerintem a romantikájából él. Nem csak a turistákra gondolok elsősorban, hanem azokra az olaszokra és külföldiekre, akik ideköltöznek. Merthogy olaszok is nagy számba költöznek ide. A közvetlen munkatársaim 18-an vannak, közülük egy firenzei! A firenzei irodában meg úgy 60-an dolgozunk és azok közül, hát.. kettőről tudom csak biztosan, hogy firenzeiek (fiorentinák). Az ebédnél sokszor arról folyik a beszélgetés, hogy milyen érdekeseket esznek és az honnan származik, kinek mit készít a nagymamája otthon, Szicíliában, Bari-ban, Milánóban, az Alpokban, Perugiában stb. Meg sokszor egy-egy szó kiejtéséről is vitatkoznak, vagy inkább nem is vita ez, hanem viccesen megjegyzik, hogy ezt ugyebár így és így mondják Szardínián és nem is úgy, mint Firenzében. Az egyik Firenzei, Francesco Torrigiani, akiről már korábban írtam, egy híres arisztokrata, akinek a felesége az egyik kedvenc munkatársam, Caterina. Caterina sem firenzei, ő a Garda tó mellől származik. Egyik ebédkor kitett három féle sajtot az asztalra, hogy az apukája hozta.
– Miért, ők sajtot készítenek? – kérdeztem és ő meg nevetett, mert a szülei igazi értelmiségiek, bár nem arisztokraták, mint a férje. Hatan vannak tesók és mind egyetemet végeztek, ő épp jogot, aztán egy pár angliai év után felhagyott vele és eljött a civil szektorba. Hozzáment Torrigianihoz, akiről akkor még nem is tudta, hogy arisztokrata, meg hogy “márkez”, azaz márki, csak egy fiatal hippi fiú volt annak idején. Aztán pár év Latin-Amerika után végül letelepedtek a Torrigiani birtokra, itt, Firenzében, ami kb ekkora magánkertet jelent, mint amekkora a kerület, ahol élünk.
De ő utálja magyzolást, meg is jegyzi sokszor.

  • Talán mert a kerítésen belül lenni néha nehezebb, mint kívül – mondja Gergő. – Nekem legalábbis nehezebb lenne a több hektáros birtokon belül sétálgatni, miközben látom azt a sok hétköznapi embert, akik kívül sétálgatnak. – mondja, miközben egy verőfényes januári napon körbesétáltuk az egyik közelünkben lévő arisztokrata birtokot.
  • Firenzeinek lenni menő – mondja vigyorogva gúnyosan Chiara, Lorenzo felesége, mikor eljöttek hozzánk vacsorázni. A kisfiúk, Rosario a sajt előételt majszolta Oliver játékai közt ülve. Nem lehetett nem észrevenni, ahogy vigyorog mindezen. Chiara, aki perugia-i. Mintha ez akkora nagy különbség lenne. De lehet, hogy nekik az, nekem mindenesetre egyre megy, Perugia vagy Firenze…
  • Egyetemre jöttem Firenzébe – magyarázta annak idején Virginia. – Felvettek, szerencsére.
    Ugyanígy fogalmazott még jópár munkatársam, a szicíliai Roberta, aki egy nagyon cuki lány, óriási nagy, göndör barna hajával és folyamatos mosolyával, és a gyakornokaink, akik Bolognábán és Firenzében voltak egyetemisták, Szicíliából jöttek szintén. Meg a calabriai Christian, aki még ma is, 30x évesen egy kis szobát bérel, csak hogy itt lakhasson, Firenzében.

Ha meg tudod fizetni – és ha vállalod a kellemetlenséget – akár egy ilyen, 1600-as években épült házban is bérelhetsz lakást. Megértem én, hogy ez romantikus, de azért annak idején nem terveztek internettel és fűtéssel, ezt valljuk be…

Mert Firenzének ára van. De még milyen ára! A romantika ára ez. Mert minden lakás olyan, mint nálunk a belvárosban, csak nem lőtték szét… Na jó, nem mind, mert vannak új negyedek, és ott talán még megfizethető is a lakás. (A megfizethető kategória havi 8-900 euró, a miénk, egy “menő” külvárosi negyedben 1100! havonta, a belvárosban meg csak ennél drágábban találsz egy 50-60 négyzetméterest, két hálószobával. Ha találsz egyáltalán… Itt azt mondják, legalább 6 hónapot! szánja a lakáskeresésre.) A reneszánsz romantikájának hálójába esett munkatársaim, mint Virgi, képesek 600 euróért egy szobát bérelni a belvárosban… Mi is egy “menő negyedben” lakunk, mint kiderült Chiara lelkesedéséből, mikor nálunk járt.

  • Wow! Milyen menő helyen laktok! Ez aztán a jó környék! – lelkendezett. Vissza sem hívtak magukhoz, lehet, hogy azért, mert szerintük az, ahol ők laknak, nem ennyire “menő” környék? Nem tudom. Mindenesetre elmeséltem neki, hogy milyen körülmények között laktunk Bangkokban, ennél sokkal kevesebbért… nagyobb lakás, minden szobában légkondi, lakberendezési újságban megjelent design, plafontól padlóig érő ablakok, egy emelettel lejjebb medence és kert… És az ára, nos, az sokkal kevesebb volt.

És valaki tényleg egy ilyen lakásban lakik… most ezt el tudod képzelni?!

De ez Firenze. És azért, mert ez Firenze, van ára. A belvárosban ha este sétálsz, igazán szórakoztató felnézni a lakások plafonjára. Mindegyik lakásban vagy freskókat láthatsz, vagy faberakásos sötétbarna gerenda plafont. Talán épp ez az, amit itt meg kell fizetni. Talán, mivel az oktatás annyira mélyen, részletekbe menő, talán minden fiatal tudja, hogy melyik arisztokrata család hol lakott és mit jelent egy-egy oroszlános címer a házak falán. Talán ez az, amit meg kell fizetni.

Megdöbbent, hogy emberek milyen körülmények között képesek itt élni, csak, hogy Firenzében lakjanak. Itt szinte minden ház aljában van pincelakás. Nem ám alagsor, mint nálunk néhol, nem, ezek igazi pincelakások! Amelyek teljesen a járda szintje alatt vannak, egy kis, húsz centis ablak, mint egy kis rés, berácsozva nyílik az utcára. A mi házunk alatt is van egy ilyen lakás, minap épp láttam a lányt, aki itt lakik. Egy fekete hajú, divatos öltözékű fiatal lány, azaz annyira nem is fiatal… úgy a harmincas évei elején járhat. Jött haza délután, kiszállt a kocsijából és sietett a bejárati ajtónk felé. A házunk egy kétszintes ház, az emeletek nagyon magasak, bár ki tudja, mennyire, mert mi a legtetején lakunk, ahol a belmagasság azért is kb 4 méter, mert a tetőgerendákat látjuk a plafonunkon. Még sosem laktam olyan házban, ahol a miénk lett volna a legmenőbb lakás… néha gondolok erre, mert a mi lakásunkból a Fiesoléra van kilátás (egy szép domb Firenze mellett) és két oldalról is besüt a nap).

De többnyire inkább szenvedünk attól, hogy nagyon öreg a ház, hogy folyton hideg van, akárhogy is fűtünk, mert a radiátorok régiek és az ablakok is (itt valahogy a környéken sem divat -vagy talán tilos? – kicserélni az ablakokat egy kicsit jobb szigetelésűekre) és szenvedünk attól, hogy a fürdőben egyszerűen egy lyukat vágtak

A Ponte Vecchion ma már nincsenek lakások, csak boltok, főleg ékszerboltok

szellőzőnek, amin folyton kifut az összes meleg és hogy a konyhában nincs szellőzés és a belső emeleten, Levinél a tetőablakon meg folyton besüt a nap… Szóval ilyenkor, mikor már túl sokat méltatlankodom, eszembe jut a fekete hajú lány és az, amit a kis ablakából látok a lakásában. Egy kő padlót, egy fotel sarkát. Hogyan tudnak emberek ilyen helyen lakni?
És nem ő az egyetlen! A munkatársaim 30x évesek és csak egy szobát képesek bérelni a fizetésükből. Az egyik gyakornok a szomszédomban lakik, három házzal odébb, még decemberben is arról panaszkodott, hogy nem működik nálunk a fűtés.

  • Á, a kazánok már csak ilyenek!  – magyarázza nekem Clelia, akik a fiesolei domb melletti dombon vettek házat. Ki tudja, mennyi évre eladósítva magukat. Hozzájuk csak kocsival lehet közlekedni, így “kénytelenek voltak” két kocsit is venni… szintén hitelre. – Nálunk évente 2x ki kell hívni a szerelőt. Ezek a kazánok már csak ilyenek, – magyarázta nekem, mikor bepánikoltam november végén, hogy nem fűt fel a kazán többre, mint 19 fok – folyton elromlanak.
  • Neked jobb itt lakni, Firenzében – mondja egy másik Lorenzo, aki már vagy húsz éve dolgozik itt, és Pratoban lakik a családjával. – Nekem csak húsz perc naponta vonattal. De neked, külföldiként jobb itt, Firenzében.

Hát, nem is tudom,hogy erre mit mondjak, mit érthet ezalatt? De nem is tudok válaszolni, mert elrohan mellettem, mert megy a vonata. Én meg a pályaudvart átszelve a buszmegállóba sétálok és ezen agyalok. Mire gondolhatott? Épp Pratóban is néztünk lakást annak idején, mert úgy tűnt lehetetlen két hónap alatt Firenzében találni lakást.

Az első lakás, ahol laktunk, a dómtól volt öt percre, a híres Pergola színház utcájában. A plafon freskóval volt festve, de a fürdőszobában állt a víz minden este. A konyha sötét volt, a falak több, mint fél méteresek, nyáron hőség volt, majd meg’ haltunk a melegtől és a szúnyogoktól. Az utca lekövezve, sehol egy fa, a keskeny kis utca

Ezek tényleg lakások! Azaz ki tudod venni azt a bizonyos legalsó szintet, ahonnan a folyóra néz az ablakod… csak számolj a szúnyogokkal és a beázással, stb.

úgy felverte a zajt, hogy hiába a második emelet, minden egyes szót hallottunk az utcáról. De ez még nem is zavart volna, de az annál inkább, hogy éjjel jött a kukás autó – mert mért ne? – és ezt az utcát használta a közeli Santa Maria kórház is a mentőautóival. No meg, egyik éjjel rájöhettem, hogy csatornázás sincs, mert iszonyú bűzre ébredtem, és a szippantós autó kitartó hangjára, ami éjje 2-5-ig csak dolgozott az ablakunk alatt…
De aztán elmerengek megint azokon a lakásokon, amelyek előtt elvisz az utam. Esti fények a kis ablakokon, tévé-színű nappalik a pincében. Mi még szerencsések vagyunk. És “gazdagok”. (Sosem gondoltam volna, hogy így fogok sajnálni embereket Nyugat-Európában…) Megértem én, hogy menő az, ahol a Mediciek éltek és ahol a Michalengalo Dávidja van kiállítva és van sok múzeum, ahol eredetiben nézhetik a gyerekeink a reneszánszt és amiért nem is keveset kér a suli havonta extra költségként, de azért

firenze_street3

Novoli, az olcsó környék

mégis… megéri mindez? Megéri a pincelakás, ahol nincs fény, csak a járókelők lábai? Megéri a kis szoba, ahol csak egy ágy van és még fűtés sincs, csak hogy Firenzében élj? Megéri, hogy a belvárosban, a Leonardo múzeumhoz közel légy, vagy hogy minden nap elmenj a nagy, kőkerítéssel körülvett, arisztokrata kertek mellett, ahová úgysem jutsz be soha, csak hogy Firenzében légy? Megéri, hogy olyan drága az élet, hogy nem lehet kijönni egy fizetésből, hogy egész nap gürcöl mindkét szülő és a gyerekeket már fél évesen magán bölcsibe adják? Megéri, hogy nincs játszótér, csak magán parkok és kertek? Megéri, hogy a lakás rosszul szigetelt és a gatyádat is ráfizeted a fűtésre, csak mert egy régi, reneszánsz házban laksz? Hát megéri mindez?

Advertisements

2 thoughts on “a romantika ára

  1. Költözködtök már, hogy nem posztolsz? Nem is tudom, hogy bírtátok ki eddig ott. Már az első posztnál akartam írni, hogy nekem olaszokkal jó tapasztalatom még soha nem volt, de nem akartam ünneprontó lenni. Drukkolok, hogy találjatok végre valami jó helyet. Annál szerintem még Mo is sokkal jobb, mint ahol most vagytok.

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.