könyörgés diabos anya módjára

Kérni nekem sem könnyű. Merthát mégis ki szeret kuncsorogni, könyörögni, kérvényeket írni? Persze méginkább nehéz, mikor az ember nem látja a „nagy intézmény arcát”, de akkor meg hogyan írjam meg a „szívhezszólő” kérvényt? Mégiscsak oda kell képzelni valakit… Mégiscsak meg kell írni azt, ami van. Mégiscsak ki kell nyitni a szívem és elsírni a bánatom egy vadidegennek, egy papírlapnak, egy „hivatalos személynek”, egy „Méltányossági Osztály”-nak, egy névtelen idegennek? Vagy írjak általánosságokat, amiket úgyis hallott már? Hogy a diab szar és hogy a gyerek szenved? Hogy mi is szenvedünk? De hogy ne tudnák már ezt? Hiszen egész nap ilyen nyamvadt leveleket olvasnak! Ilyen könyörgő izéket, ilyen szívhezszóló kérelmeket, ilyen iskolás megerőszakolt körmondatokat, ilyen könnyekkel átitatott papírokat.
Na ja, ma kérvényt kell írnom, egy szívhezszólót, egy méltányossági osztálynak, csak hogy a diabos gyerekemnek egyetlen kicsi cseppel könnyebb legyen ez a bitang élet.

Tisztázzunk le néhány dolgot:

  • a diabétesz nem egy betegség, hanem egy állapot. Egy állapot, amit ha nem elég körültekintően kezelünk, akkor sok durva betegség lehet a szövődménye. Ilyenek

Continue reading

olasz gyerekélet

Hát nem mondanám, hogy az olaszok gyerekei el lennének kényeztetve! Legalábbis sem az ovikkal, sem a játszóházakkal, sem a játszóterekkel nem kényeztetik őket. Azt hinné az ember, hogy az olaszok olyan nagyon családbarátok és ezért biztos sok a gyerekbarát dolog is az életükben. Mindenestre 9 hónapot lehet itt otthon az anyuka a gyerekkel, aztán meg vissza a melóba. Nem is maradnak nagyon otthon, félti mindenki a munkáját. A megoldás a bölcsi, ahova felveszik akár fél évesen is a piciket. De persze csak magán van, egy bölcsi úgy 5-800 euróba kerül havonta! és ráadásul nagy sorbanállás van, nem lehet “csak úgy” bekerülni, hosszú a lista.
Mikor megkaptam ezt az állást, utánanéztem, hogy milyenek itt a bölcsi és ovi Continue reading