lánykának lenni ma

Dina Goldstein

Gyerekkoromban elhittem minden szarságot. Mint gondolom mindenki. Néztem a sok romantikus filmet, hallgattam anyu meséjét a legutóbbi romantikus regényről… a Nagy Szerelem. Az Igazi…
Milyen is lányként felnőni?
Talán a hozzánk nagyon hasonló kultúrákban ugyanolyan lehet. Nézzük a rózsaszín meséket és azonosulunk Hófehérkével, Hamupipőkével, Csipkerózsikával. És a többi százzal, ahol a lányok ugyanolyan szerepben vannak, mindig passzívak, mindig várnak és mindig szépek. Szóval a tanulság? Egyetlen dolga a lánynak, hogy szép legyen és akkor majd… „elkel”. (Épp minap hallottam ugyanezt a kifejezést olaszul a főnökömtől, ahogyan az egyik alkalmazottjának mondta…”jaj, hát persze, hiszen Chiara olyan szép lány vagy, persze, hogy elkelsz”) Hát, engem ilyenkor a hányinger kerülget… de erről majd később.
Nézzük először, hogy miben nőttünk fel, mi, lányok?
Először a mesék. A mesék, amiben sosem okos a lány, de mindig nagyon szép. Aztán sosem csinál semmit, csak amolyan háziasszonyi teendőket (ellátja a törpikéket), talán Continue reading

pizza és Délkelet-Ázsia

digital_for_europeSok minden változott, amióta elhagytam Európát. Ott is, de főképpen itt, azaz bennem. Tele voltam elképzelésekkel, amikről kiderült, hogy nagyon távol állnak a valóságtól. Legutóbb Rodnak mondtam, Manilában. Épp egy a hotelünkhöz közeli étteremben ültünk, az étlapon pizza és valamiféle helyi előétel.
– Jó lesz a pizza, nézzük milyet csinálnak! – mondtam és tudtam, hogy esély sincs arra, hogy jó pizzát csináljanak.
– Van egy olasz étterem Bangkokban Asoknál, ismered?
– A skytrain megállója alatt? – kérdi.
– Igen! Nos, ott aztán tényleg olasz ételek vannak! Oda szoktunk menni Gergővel „európázni”. Mikor annyira hiányzik Európa, oda megyünk. Eszünk sajtot és bort iszunk és borzasztó sokat költünk, bár a legolcsóbb, fokhagymás-paradicsomos pizzát Continue reading